Újabb nagyszerű vendégírás érkezett, vbacs egy '90-es évekbeli nagyszerű sorozatot mutat be! Köszönjük a cikket!

Groteszk: A komikumnak az a fajtája, amelyben a mulatságos, nevetséges és a rút vagy félelmetes elemek egybefonódása kelt hatást.

Leginkább ezzel a jelzővel érdemes illetni Lars Von Trier 1994-ben kiadott sorozatát, a Birodalmat. A dán direktor spirituális utazásának David Lynch Twin Peaks című sikerszériája, és ha még mélyebbre megyünk, akkor első, rémálmokat keltő művészi megtestesülése, a Radírfej is megágyazott. Műfaja gyakorlatilag meghatározhatatlan. Horrorisztikus elemek keverednek a szatirikussal, komikus epizódok váltogatják a drámaiakat, sőt helyenként még krimire emlékeztető nyomozást is láthatunk.

Mi is a Birodalom? Egy olyan kórház Dániában, mely egy többszáz éves kelmefestő helyére épült (így máris van egy szép metafora benne: a fehér ruhák helyébe fehér ruhások léptek), de nem csak ez a különleges benne. Az egyik folyosóján nyitva maradt egy átjáró a szellemeknek, amik körbelengik az épületet. Az egyik ilyen szellem egy meggyilkolt kislányé, akinek segítségével az egyik szereplőnk – történetesen egy idősebb hölgybeteg - felderíti az itteni szellemek történetét. De ez csak egy vágány a sok közül. A többi vágányért a furcsábbnál furcsább orvos karakterek a felelősek, akik bebizonyítják, hogy ők is igen messze állnak attól, amit mi normálisnak tartunk. Ezen doktorok a kórházsorozatok tematikájába tökéletesen beleillenek, de a felszín alatt mégis nagyon mások.

Egy megalomán agysebész; egy szerencsétlen félnótás főorvos; egy vértől és belsőségektől irtózó, de slasherfilmeket néző rezidens lány; egy gyermeteg és szerelmes rezidens fiú; egy pincében élő, elmagányosodott, bajkeverő orvos; egy magán kísérletező patológus stb. Sok-sok olyan karakter, akik közönyösen elmennek egymás mellett, és egyiket sem érdekli a másik problémája. Éppen ezért az egyetlen aktív cselekvő a történetben az egyik páciens lesz, az előbb említett idős hölgy, aki hobbiból médium, és fiával együtt kezd nyomozni a kórház furcsaságai után. Főhősünk mégsem ő, hanem a személyzet legújabb tagja, a menő svéd agysebész, Stig Helmer, aki bevezet minket a Birodalom rejtélyes világába. Stig karaktere leginkább Dr. House-ra emlékeztet flegmaságával, cinizmusával, és azzal, hogy imád kukacoskodni kollégáival és betegeivel, de ennek ellenére vele azonosulunk, hiszen apránként fedezi fel a kórházat, és próbál beilleszkedni, ahogyan a néző is. Ez legtöbbször sikertelenül zárul, így kellemetlen konklúziói elkerülhetetlenek az epizódok végén. Kritikája sosem saját magának, hanem mindig munkahelyének és egész Dániának szól: „Dansk jävlar!” („Szemét dánok” - finoman fordítva).

A kórház tartalmán kívül érdemes még kitérni a felépítésére is, ami leginkább a purgatóriumra, vagy a pokol egyik bugyrára emlékeztet. Sosem látjuk, ahogy az orvosok hazamennek. Vagy csak nem szánta fontosnak Trier ennek megmutatását, vagy azt jelenti, hogy mindenki bent él. Ez alól egyedül Stig a kivétel, akinek érkezését és távozását is láthatjuk időnként. Talán azért, mert ő sosem lehet teljes jogú tagja ennek a világnak heves kritikáinak köszönhetően. Az emeletek között fel lehet fedezni egy furcsa hierarchiát. A pincében történnek a főbb, spirituálisabb, elvontabb dolgok. Ott működik az orvosokból összeállt kis Szabadkőműves páholy, ott lakik ’Hook’, aki az egyik legrejtélyesebb karakter – kicsit mintha a kórház antropomorf megszemélyesítése lenne. A szellemek is itt közlekednek általában a sötét, labirintusszerű folyosókon, és ezen a szinten található az Archívum is, ami őrzi a kórház sötét titkait.

A többi emelet már az orvosok birodalma. Folyik az intrikáktól sem mentes kórházi élet, melynek „kedvenc” eseményei a kellemetlen meetingek, ahol valamelyik szereplő biztosan beégeti magát, valamint ezen a színtéren jelennek meg tudományuk végtermékei. Ezek sosem a sikereiket, mindig csak a hibáikat tükrözik: egy félresikerült műtét végeredménye, egy sátáni megtermékenyítésből született korcs stb. A kórház teteje Stig birodalma, ahol kiadja magából honvágyát, és átkait szórja Dániára és a benne élőkre. És valahol ebben a világban két Down-kóros szereplő mosogatás közben az író szócsövének szerepében tetszeleg, ahol a Birodalom (mint sorozat) fejleményeit vitatják. Az ő segítségükkel érthettük meg az eseményeket.

Az operatőri munka is közrejátszott abban, hogy a sorozat egyszeri és megismételhetetlen élmény legyen. Már érezhetők rajta azon vonások, amik miatt von Triert a dán dogma stílus egyik atyjaként fog számon tartani a filmesztétika. Kisebb képi felbontás, alacsonyabb minőség, kézi kamera, sok természetes fény és hang használata. A Birodalom még nagyon nem dogmafilm, de látszik, hogy elindult ennek útján.

A 8 részes széria utóéletét sajnos megpecsételte a két főszereplő, Ernst-Hugo Järegård és 2 évvel később Kirsten Rolffes halála, így Trier már nem látta értelmét a folytatásnak. A Birodalom azonban nem tűnt el végleg, ugyanis az amerikaiak elég hamar elkészítették remake-jüket belőle Kingdom Hospital - A félelem kórháza néven. A Stephen King által alkotott verzió azonban nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Így aki erre a történetre kíváncsi, mindenképpen az 1994-es, eredeti Birodalmat vegye szemügyre.

9/10

IMDb | mafab