„Jönnek érted, Barbara!”
George A. Romero. Egy kedves, öreg bácsi, aki egykoron hatalmas dolgot vitt véghez.
Romero a „modern zombik ősatyja”, a zombizsáner kitalálója, neve ott díszeleg a horrorfilmek ikonikus rendezőinek dicső Pantheonjában. Rendezői debütálása, az 1968-ban készült Az élőhalottak éjszakája több szempontból is filmtörténeti mérföldkő.
A csinos Barbara (Judith O’Dea) bátyjával ellátogat egy kaliforniai kisváros temetőjébe, hogy apjuk sírjára vigyenek koszorút. A csendes megemlékezést azonban csak a lány éli túl, mivel testvérét, Johnnyt megöli egy váratlanul felbukkanó fekete ruhás férfi, aki valami egészen furán mozog… Barbara menekülőre fogja, hamarosan eljut egy elhagyatottnak látszó házhoz, ahol rajta kívül még hatan barikádozták el magukat. Az élőhalottnak tűnő kreatúrák egyre nagyobb számban támadnak, de a házban sincs minden rendben…
Romerónak fogalma sem volt arról, hogy filmje egyszer még klasszikus lesz. Célja csupán annyi volt, hogy minimális büdzsével és a kis számú alkotógárdájával felszerelkezve összedobjon egy minél durvább exploitation horrort. (Exploitation: durva, sokkoló alkotás, amelyben vér is felbukkanhat, egyetlen célja a figyelemfelkeltés; tudjátok, nem sokkal később ilyen lesz a Wes Craven rendezte Az utolsó ház balra is.)
Már maga a zombi figurája is különös. Romero saját bevallása szerint ghoulokat, azaz kannibál élőhalottakat szeretett volna megjeleníteni a filmjében, a zombifilm címkét nagy valószínűséggel az utókor ragasztotta rá alkotására. A zombi kifejezés nem kitaláció, hanem a vudu vallás szüleménye, melyről sokan azt feltételezik, hogy követői fekete mágiát űznek. A vudu szó jelentése istenek és szellemek, legalábbis a nyugat-afrikai Benin és Togo egyik nyelvén. Haiti szigetére a tizenhatodik században jutott el a vallás, az Afrika nyugati feléből érkező rabszolgák által. A vudu világlátása szerint a test és a lélek nem kapcsolódik olyan szorosan egymáshoz, így a zombik is ezt a szemléletmódot tükrözik: ők a varázslat által életre keltett, a vudu varázsló szolgálatába álló, „lelketlen”, könnyedén befolyásolható holttestek. Egy vudu pap megátkozza a még élő egyént, aki ebbe belehal. Mikor visszatér, már csak egy spirituálisan üres, lelketlen test, nem emlékszik az életére, nem képes gondolkodni, nem tud semmit a világról, innentől kezdve egyetlen feladata a „zombimester” (értsd: az őt elátkozó pap, sámán) kiszolgálása.
Romero megújította a zombit: kiemelte a számunkra idegennek és távolinak tűnő haiti folklórból, és elhozta hozzánk, a kapitalisták közé, a nagyvárosba. A horrorzsáner megújult: elég volt az erdélyi, ódon kastélyban élő Drakulából, vagy az Egyiptomban székelő Múmiából, a rettegés és a félelem közelebb lépett hozzánk, most már itt van, a jelen Amerikájában. Nem egzotikus helyeken tanyázik, hanem itt, a szomszédban. Az élőhalott modern változata nagyban eltér a vudu zombitól, egyetlen közös vonásuk – a mérsékelten szexi csoszogást leszámítva – a halott test, aki „agyalás” nélkül mozog. A vudu zombi varázslat szüleménye, a modern zombit már valamilyen fertőzés, urbánus, nagyvárosi betegség teszi élőhalottá. A modern zombi kontrollálhatatlan, emberhúsra vágyik. Az vagy, amit megeszel, tartja a mondás – ez valószínűleg Romerónak is eszébe jutott…
Akkoriban dúlt a vietnami háború, a híradó tonnaszámra szállította a tudósításokat, az emberek elborzadtak, az amerikai állomba vetett hit elmúlni látszott. Romero itt is okosan járt el, fekete-fehérben, az akkori híradók stílusában forgatott, ezzel is átélhetőbbé, hihetőbbé téve a borzalmakat. (Na meg persze pénze sem volt arra, hogy színesben támadjon.) A már szinte dokumentaristának is nevezhető filmkészítési stílus egyfajta reflexió a korra: „Hé, én látom ám, hogy mi történik itt, tessék figyelni, Vietnam közelebb van, mint azt gondolnátok!” Ötletes és sokkoló.
„Van egy álmom, hogy egy napon Georgia vöröslő dombjain az egykori rabszolgák és az egykori rabszolgatartók fiai le tudnak majd ülni a testvériség asztalához. Van egy álmom, hogy négy kis gyerekem egy nap olyan nemzetben fog élni, ahol nem a bőrük színe alapján ítélik meg őket, hanem jellemük értéke szerint. Ez ma az álmom! – Martin Luther King, Washington, 1963. augusztus 28.
A ’60-as években megerősödtek a polgárjogi és ellenkulturális mozgalmak. Állt a bál, pestiesen szólva. Romero elsőként használt afroamerikai főhőst, aki erősebb, találékonyabb, rátermedtebb fehér sorstársainál. Hasznos, fontos, tiszteletre méltó ember, nem szabad kirekeszteni! Fantasztikus és úttörő dolog, amellyel a rendező szintén egy fontos társadalmi problémára, a rasszizmusra kívánta felhívni a figyelmet.
{spoiler}Bár azért a film vége elég durva: ugyan a zombikat legyőzik, de a támadást egyedül túlélő fekete főhőst fehérek lincselik meg, mert őt is zombinak nézik.{/spoiler}
Mély, sok mindennel párhuzamba állítható társadalomkritika.
Az élőhalottak éjszakája katasztrófafilmnek sem rossz. Nem tudni pontosan, hogy mivel fertőződtek meg az emberek, erre nézve csak egy halvány magyarázatot kapunk, senki nem tud semmit. Nukleáris katasztrófa? Nos, meglehet. A ’60-as években járunk, az atomtöltetek száma ezer fölött. A veszély valós. Minden hirtelen zajlik le, nincs idő a reagálásra. A cselekmény egy álmos kora este indul, de épp ezért megrengető és félelmetes: észre sem fogjunk venni a végítéletet. A házban rekedt csapat tagjai közben többször is összevesznek. Furcsa, apokaliptikus vízió ez: kint lángokban áll a világ, de mi még most sem tudunk összefogni – az emberiség megérett a pusztulásra. A film úgy végződik, ahogy, de mi tudjuk: ha kitör egy járvány, egy kór, amely képes lesz mindent és mindenkit elpusztítani, akkor hatalmas bajban leszünk. Ébresztő!
Tíz évvel a nagy sikerű első film után Romero elkészítette a folytatást. A projekt megvalósításához két fantasztikus szakember is a segítségére volt: Dario Argento – ismerős név – befektetőként vett részt a munkálatokban, Tom Savini pedig a vizuális effektusokért felelt. (A híres maszkmester eredetileg szürke színű élőhalottakat akart, de már későn vette észre, hogy a filmben a festék kéknek fog látszani. Romeronak viszont bejött a dolog, így ez a megoldás került bele a filmbe.) Az eredmény? Remek kritikai visszhang, közel 60 milliós bevétel, az évtized egyik legjobb horrorfilmje. A Holtak hajnala valójában nem is folytatás, csupán az eredeti koncepció továbbgörgetése, továbbgondolása. Ez már a ’70-es évek, a kapitalizmus – a kisebb-nagyobb olajválságok ellenére – töretlenül szárnyal, de azért a jó öreg zombik újra itt vannak, és ezúttal a plázákban korzóznak. Kitört a zombijárvány, négy túlélőt kísérhetünk figyelemmel, akik beveszik magukat egy élőhalottaktól hemzsegő plázába. Ebben a filmben már nem a rettegés a lényeg, a fókusz a fanyar humoron van: a popzenére masírozó zombik, a bevásárlástól eszüket vesztő főhősök mind-mind finom utalásokkal átszőtt görbe tükrei a fogyasztói társadalomnak, a Ma társadalmának. Az előző részhez hasonlóan a zombik csak eszközök, nem tőlük kell félni, hanem a társadalomtól.
Az 1985-ös Holtak napja méltó lezárása az első „zombitrilógiának”. A zombikór mindent elsöpört, a túlélők egy földalatti katonai bázisban húzzák meg magukat. Itt már feltűnik az „okos zombi” figurája, de az ellenség nem biztos, hogy ő lesz…
Romero második „zombihármasa” már a 2000-es évek problémáit dolgozza fel. A 2005-ös Holtak földje egy újabb okos darab, amelyben már a zombik is pisztolyt ragadnak, hogy kiálljanak magukért. Érdekesség, hogy az öntudatos fekete főhőst itt a zombik oldalán találjuk meg, ő válik az élőhalottak vezetőjévé. Természetesen az agg rendező is reagált a legújabb trendekre: a 2007-ben megjelent Holtak naplója egy kézikamerás stílusú zombifilm (à la [REC]), az áldoku stílus minden elemével, a rendező kézjegyeivel kiegészülve. A Survival of the Dead (2009) a mester eddigi utolsó „zombimozija”. Ezt még nem láttam, de nem sok jót hallani róla, mindenesetre érdekesnek tűnik, szóval ne lepődjetek meg, ha előbb-utóbb felbukkan az oldalon…
(Update: A nyereményjátékunk 2016. májusában volt aktuális.)
☣☣☣ NYEREMÉNYJÁTÉK ☣☣☣
Most Te is átélheted az első zombitámadás borzalmait, méghozzá úgy, ahogy eddig még sohasem: a klasszikus film klasszikus környezetben fog rémisztgetni! A Pannonia Entertainment jóvoltából a horrorfilmek egyik legnagyobb mérföldköve közel 50 év után ismét a mozivásznon látható! Kövesd Facebook-oldalunkat, játssz velünk, és nyerj páros belépőt Az élőhalottak éjszakája 2016. május 14-i vetítésére, amely a Toldi moziban lesz megcsodálható, méghozzá digitálisan felújított változatban! Részletek itt!