Ismét visszautazunk a múltba! eN.Dé. most egy átváltozás történetét ismerteti. Köszönjük ezt az írást is!

Őszintén megmondom, nem túlzottan rajongok a farkasemberes horrorfilmekért. Annyira a sztori sem jön be, és a Vérszomjon kívül nem is tartottam egy erről készült alkotást sem igazán érdekesnek vagy jónak. A George Waggner által rendezett 1941-es A farkasember című filmet is csak azért néztem meg, mert gyűjtöm a klasszikusokat. Nem fűztem hozzá nagy reményeket, kötelező feladatnak tartottam, de szerencsére kellemesen csalódtam.

Filmünk főhőse Larry Talbot, aki hosszas amerikai tartózkodás után visszatér apja walesi birtokára. Itt megismerkedik Gwen Conliffe-fel, aki ugyan már menyasszony, de ez nem akadályozza meg a fiatalokat abban, hogy egymásba szeressenek. Egy cigánykarneválon betérnek egy jósnőhöz, aki nem sok jót tartogat a szerelmeseknek. Talbot nem hiszi el a babonás vénasszony jóslatait, teljesen fittyet hány a természetfelettire. Ám ez az este még nem ért véget a számára. Megtámadja egy farkasember, akit ugyan végül megöl, de előtte az megharapja őt, és ettől kezdve nem ura többé önmagának. Fokozatosan szörnnyé alakul, át és éjszaka szedi áldozatait, mindenkire veszélyes, még saját családjára és szeretteire is.

A filmnek a feszültség és a fokozatos felismerés a mozgatója. Nagyon szépen mutatja be, hogyan veszíti el Larry emberi mivoltát, és ő maga hogyan jön rá erre. Nem válik gyermeteggé a történet, Waggner képes arra, hogy egy gyermeki félelmet igazi borzalommá változtasson át. Ugyanis nem az a lényeg, hogy mivé változik át Larry, nem a szörnymotívum a fontos, hanem az, mivé lesz az ember, ha feladja saját emberségét, és mire képes az őrület, hogyan tudja megváltoztatni egy teljesen hétköznapi alak személyiségét. Pontosan emiatt nem lehet ebben a filmben happy end. Ugyanis nincs menekvés a sorsunk elől, és ha a sors, Isten vagy az univerzum (ki miben hisz) úgy dönt, hogy nekünk kampó, akkor nekünk kampó, és nincs az a szerelem vagy jótett, ami segíthetne. Ezt a fajta megközelítést pedig mostanában gyakran elfelejtik, és még a horrorfilmekben is arra törekednek, hogy boldog legyen a vég, ami azért elég nevetséges, miután végigszenvedtek előtte másfél órányi kínzást, gyilkosságot, halált, üldözést meg rémületet.

Összefoglalva: A farkasember kellemes csalódás volt. A színészi játék nem volt a legkiemelkedőbb, de nem is volt irritálóan túljátszva, az átváltozás nagyon profin volt megvalósítva, és mai szemmel sem hat nevetségesen, az pedig külön tetszett, hogy a filozófiai mélységeket vittek egy gyermekmesébe, amit sikerült nagyon feszülten és idegtépően a vászonra vinni. Nem mondom, hogy ez volt életem legjobb filmélménye, és azt sem, hogy sűrűn meg fogom nézni, de az egyszer biztos, hogy sokat segített abban, hogy más dimenzióban nézzem ezt a történetet.

Pontszámom: 7/10

IMDb | mafab