Amityville 3-D – A téboly háza (1983)

Szerintem ez a film a szőke nő a tömegben, a kakukktojás, ha úgy tetszik, aminek egyáltalán semmi keresnivalója nincs a sorozatban. Persze itt lesz az ismerős ház, de se a sztori, se a bemutatás nem hű a többi részhez. Szimplán lehúzásról van szó, újra.

Minden adott a jó horrorhoz: vihar, sötét éjszaka, ijesztően álló ház és egy fiatal szomorú pár, akik mint kiderül, szeánszra érkeznek, hogy halott fiukkal társaloghassanak. Minden itt van, ami kell: kezükkel kört alkotó csoport, rémisztő hangok, transzba esett médium, majd meghalljuk a kicsi Ricky hangját is, ahogy édesanyját keresi, és megjelenik a zöld gömb! Na, ennél a résznél egy hatalmas, titokzatos erő vett az uralma alá, és a hangok azt suttogták, kapcsold már ki a fenébe, megőrültél? De nem, engem nem tudtak meggyőzni, kitartottam, erős voltam és megnéztem. De minek?

A fent említett házaspár nem igazi pár, csak újságírók, akik hazug embereket buktatnak le, hogy egy jó cikket írhassanak. Az ingatlanos szép előadásának köszönhetően John Baxter (Tony Roberts) meg is vásárolja az ingatlant, hogy válása után legyen hol laknia. Melanie (Candy Clark) észreveszi, hogy a husi pasas fura arcot vesz fel az általa készített fotókon, ezután meg is hal, mert megtámadják a legelső részben is feltűnt legyek. Hogy miért, azt talán csak a készítők értik. John távollétében lánya, Susan (Lori Loughlin), annak barátnője, Lisa (Meg Ryan) két további barátjukkal kiegészülve Ouija táblázni készülnek a tetőtérben.

Mi persze tudjuk, hogy ez nagyon hülye ötlet, de ők nem is sejtik, mekkora hiba volt egyáltalán odamenniük. Melanie újabb és újabb bizonyítékokat vesz észre, amikkel egyáltalán senki nem foglalkozik. A későbbiekben egyre több furcsa haláleset történik, de lelövöm a poént,

{spoiler}nem John kattan be és végzi ki az embereket,{/spoiler}

a többi pedig maradjon érdekesség.

Nem fog leesni senkinek az álla, nem is értem miért biggyesztették oda az Amityville szócskát. Az egész vicc, talán újra az befolyásol, hogy régi filmről van szó, és mai szemmel nézve a maszkírozás és azok a megoldások már poénosak. A történet David Ambrose munkája, Richard Fleischer volt a rendező, a zenét Howard Blake szerezte. Az Orion Picturesnek ez volt az első és egyetlen 3D-s filmje, de az akkori kritikák szerint tök fölösleges húzás volt.

Szereplők: sokuk azóta rengeteg filmet forgatott már, a legtöbbjük még ma is visszaköszön, de ebben az alkotásban egyiküknek sem sikerült kitűnnie. Eljátsszák a szerepüket, de nem egyediek; továbbmegyek, unalmasak, a főszereplő Tony Roberts a legirritálóbb ripacs, aki játszik benne.

Csak rajongóknak ajánlott!

5/10

IMDb | mafab

(Lucifer's Angel)

Amityville: The Evil Escapes (1989)

Készüljetek fel, mert a gonosz elhagyja az Ocean Avenue 112-t. Hogy mi? Szóval akkor nem Amityville-ben fogunk kalandozni? Hát nem, csupán 2 percig látjuk a rettegés házát. Az újító szándék megvolt, de a film ettől függetlenül pocsék.

A sorozat negyedik felvonásában a kísértetházban tanyázó démoni erők egy állólámpába költözve kiszabadulnak addigi lakhelyükről, és egyenesen Kalifornia felé veszik az irányt, ahol egy ártatlan család otthonában kavarják fel a szürke hétköznapokat...

A tárgy igazán "félelmetes": na persze nem emeli meg a villanyszámlát (pedig az lenne az igazi horror!), de megfőz egy papagájt, megfojt egy idős nőt, elektromos árammal működő eszközöket irányít (pl. egy ételőrlőt, ami bedarálja egy srác kezét), majd felforgat egy szobát, és összefirkálja a falakat, hogy a gyanút egy kölökre terelje.

Félre ne értsetek, vannak creepy tárgyak a Földön, de ez a lámpa rohadtul nem az. Izzadságszagot érzek, egyszerűen nem tudom, miért kellett Amityville hátborzongató históriáját franchise-zá bővíteni, a történet nem indokolta ezt a lépést. A sorozat a 4. részre önmaga paródiájává vált...

3/10

IMDb | mafab

(Lewis)

The Amityville Curse - Az átkozottak (1989)

Itt egy újabb bizonyíték, hogy nem tudnak leállni az Amityville név felhasználásával. A franchise ötödik része pénzhajhász és a kanadai filmekhez hasonlóan lassú, vontatott tempójú. Vagy jó szokott lenni a végeredmény, vagy nem - köztes állapot nem igazán van.

Tizenkét évvel ezelőtt a helyi pap brutális meggyilkolása után (ahogy az lenni szokott) Marvin (David Stein) és felesége Debbie (Dawna Wightman) megveszi az ominózus házat, hogy a renoválás után piszok drágán eladhassák. Minden a pénzről szól… Mivel sok a munka, megkérik barátaikat, Franket (Kim Coates), Abigailt (Cassandra Gava) és Billt (Anthony Dean Rubes), hogy segítsenek.
Ahogy folyik a munka, egyre több kísérteties dolog történik, bezáródnak az ajtók, minden ok nélkül kialszanak a fények, Debbie-t pedig rémálmok gyötrik. Mrs. Moriarty (Helen Hughes), az egykori bejárónő próbál a fejükre koppintani, hogy itt bizony szellemek laknak, de senki nem foglalkozik vele, majd a nő rövid időn belül baleset áldozatává válik. Mire szépen lassan feleszmélnek hőseink, az átok már újabb áldozatokat szed, és úgy tűnik, nem is akarja abbahagyni a gyilkolást.

Az csak egy dolog, hogy a háznak semmi köze nincs az Ocean Avenue 112-höz, hogy még az Amityville-rettegés halvány szikráját sem látjuk, de az unalmas párbeszédek mellé szánalmas maszkírozást csaptak hozzá. Talán Debbie álmai feledtethetnék ezt a mocskot, de még az is annyira unalmasan van tálalva, hogy már hihetetlen. Próbáltak minden szellemes cuccot beledolgozni, de csak nevetni lehet rajta. A karakterek és ezzel együtt a színészek is jellegtelenek. Jellemző lehúzás, az Amityville néven való élősködés magasiskolája. Lelövöm a poént is, az első 20 perc után a CreepyShake-erek a film csattanóját is tudni fogják. Nem érdemes megnézni. A film Hans Holzer azonos című könyvéből született, amolyan előzményként írta meg a történetet. De minek?

3/10

IMDb | mafab

(Lucifer's Angel)

Amityville: It's About Time
Amityville: Ütött az óra (1992)

Azt hinné az ember, hogy az Amityville folytatások majd ugyan azt a történetet mesélik el folyamatosan, így, mikor egy eredetibb történetbe botlik a néző megörülhet, hogy legalább, ha más nem, a történet új.

Ezúttal nem járunk Amityville közelében, egy békés, kertvárosban vagyunk, Jacob Sterling (Stephen Macht), építész hazaállít családjához, fiához, Rustyhoz, lányához, Lisához, valamint ex barátnőjéhez, Andreához, aki még mindig szívesen tölti napjait a házban. Jacob új feladatot kapott, tervet kell kidolgoznia egy csoport kertvárosi házhoz, a téma pedig az „időtlenség”. Hogy ihletet kapjon egy gyönyörű, antik órát is az otthonába hoz, melyet egy lebontásra váró házban talált. Már az óra megérkeztétek éjszakáján furcsa dolgok kezdenek történni, mintha a tárgy élne, s idővel egyre felgyülemlenek a különös esetek, párhuzamos dimenziók nyílnak meg, a múlt és a jelen felcserélődik, valamint a lakók is kifordulnak önmagukból. Rusty és Andrea kész szembeszállni az ismeretlennel, hogy újra nyugalmuk legyen, segítségükre pedig a szomszéd, kódexfejtű, orákulum vénasszony siet, aki fél perc alatt kideríti, hogy bizony az óra nem máshonnan való, mint a hírhedt amityville-i házból és gonosz erők mozgatják.

Nem is olyan borzasztó a történet, ahogy elsőre hangzik, sőt egészen kreatív, bár a mindent tudó vénasszonyt és a hozzá hasonló karaktereket igazán hanyagolhatná már az összes horror. Én kimondottan örülnék például egy olyan résznek, ahol semmiféle démoni entitás nem mozgatja a szálakat, csupán a szereplők elmebetegek. De ez Amityville, a paranormális jelenségek pedig alapkövetelmények, az ebből adódó jelenetek pedig egész jól vannak kivitelezve, főleg, mikor a múlt és jelen összemosódik, kár, hogy előbbi cselekményszálát abszolút nem bontották ki. A zene, a kivitelezés jó, a hangulat is egészen megkapó, nem érződik nagyon, hogy ezt a részt sem nagyvászonra szánták. A színészek elfogadhatóak, a pszichiáteren kívül, akinek minden egyes mondata fáj, és miatta a film is túlgondoltnak tűnik, a „megragadtál egy destruktív kapcsolatban” kaliberű párbeszédek által. A második résszel ellentétben legalább tényleg nem a megszokott csavarokat és eseményeket láthattam, ezért annál egyel több pontot érdemel.

Szerintem: 5/10

Azt hinné az ember, hogy az Amityville-folytatások majd ugyanazt a történetet mesélik el folyamatosan, így mikor egy eredetibb történetbe botlik a néző, megörülhet, hogy legalább ha más nem, a történet új.

Ezúttal sem járunk Amityville közelében, egy békés kertvárosban vagyunk. Jacob Sterling építész (Stephen Macht) hazaállít családjához, fiához, Rustyhoz, lányához, Lisához, valamint exbarátnőjéhez, Andreához, aki még mindig szívesen tölti napjait a házban. Jacob új feladatot kapott, tervet kell kidolgoznia egy csoport kertvárosi házhoz, a téma pedig az „időtlenség”. Hogy ihletet kapjon, egy gyönyörű, antik órát is az otthonába hoz, melyet egy lebontásra váró házban talált. Már az óra megérkeztének éjszakáján furcsa dolgok kezdenek történni, mintha a tárgy élne, s idővel felgyülemlenek a különös esetek, párhuzamos dimenziók nyílnak meg, a múlt és a jelen felcserélődik, valamint a lakók is kifordulnak önmagukból. Rusty és Andrea kész szembeszállni az ismeretlennel, hogy újra nyugalmuk legyen, segítségükre pedig a szomszéd kódexfejtő, orákulum vénasszony siet, aki fél perc alatt kideríti, hogy bizony az óra nem máshonnan való, mint a hírhedt amityville-i házból, és gonosz erők mozgatják.

Nem is olyan borzasztó a történet, ahogy elsőre hangzik, sőt egészen kreatív, bár a mindent tudó vénasszonyt és a hozzá hasonló karaktereket igazán hanyagolhatná már az összes horror. Én kimondottan örülnék például egy olyan résznek, ahol semmiféle démoni entitás nem mozgatja a szálakat, csupán a szereplők elmebetegek. De ez Amityville, a paranormális jelenségek pedig alapkövetelmények, az ebből adódó jelenetek pedig egész jól vannak kivitelezve, főleg mikor a múlt és jelen összemosódik. Kár, hogy előbbi cselekményszálát abszolút nem bontották ki. A zene, a kivitelezés jó, a hangulat is egészen megkapó, nem érződik nagyon, hogy ezt a részt sem nagyvászonra szánták. A színészek elfogadhatóak, a pszichiáteren kívül, akinek minden egyes mondata fáj, és miatta a film is túlgondoltnak tűnik, a „megragadtál egy destruktív kapcsolatban” kaliberű párbeszédek által. A második résszel ellentétben legalább tényleg nem a megszokott csavarokat és eseményeket láthattam, ezért annál egyel több pontot érdemel.

5/10

IMDb | mafab

(Levente)

*Folytatása következik!
*