Köszönjük a MozIComnak, hogy megnézhettük a filmet!

Igazán rossz élmény az, amikor szinte már megfeszülve vársz egy filmet, sasolod, hogy mikor jelenik meg, vársz, epekedsz, aztán kijön, és akkora pofont kapsz, hogy a fal adja a másikat. Igen, a Lights Out egész estés verziója egy gyenge próbálkozás lett, amit - higgyétek el - én sajnálok a legjobban.

David F. Sandberget 2013-ban fedezte fel a világháló, pontosan akkor, amikor egy rövidfilmes versenyre megalkotta a Lights Outot. Sandberg produktuma sikeresen idézte meg az egyik legelemibb félelmünket, a sötétségtől való rettegést. A sötétség, ó, igen... És a Mumus, akiről nem tudod, hogy vajon tényleg ott áll a sötétben, vagy csak a virágcseréppel szemezel egész éjszaka. Nyomasztó, nyugtalanító élmény, a takarót a fejedre húzod, és azt kívánod, bárcsak hamar elaludnál... Sandberg tarolt, díjakat nyert, és a további shortjai is meglehetősen jónak bizonyultak. Munkásságára a zsánerapostol James Wan is felfigyelt, aki a New Line Cinemával karöltve elhatározta, hogy a svéd fiatalember sötétséggel és fénnyel játszó horrorszkeccsét mozifilmmé kell varázsolni. A projekt beindult, James Wan lett a producer, a direktori székbe pedig magát Davidet ültették.

Elnézve a végeredményt, nem igazán értem, hogy Wan miért nem koppintott rá Sandberg (vagy esetleg a stúdió) orrára, hogy hékás, ezt nem így kéne, ez így nem lesz jó... De egy kicsit előrerohantam. A tizenéves Martin (Gabriel Bateman) apja rejtélyes körülmények között tűnt el, az anyja (Maria Bello) gyógyszereken él, ő meg képtelen aludni - retteg a sötétben. Csak tékozló nővére (Teresa Palmer) hiszi el neki, hogy nemcsak egy gyermeki képzelgésről van szó: kiskorában ő is találkozott az árnnyal, aki csak addig veszedelmes, mig fel nem kapcsolják a villanyt. A kreatúra valamiért nagyon vonzódik az édesanyjukhoz, aki különös titkot rejteget gyermekei elől. A sötétben élő teremtmény egyre durvábban hozza rájuk a frászt - vajon túlélnek még egy éjszakát?

Az alapfelállás még úgy-ahogy jó lenne, de azt meg kell említeni, hogy a sztori néhány, mára már közhelynek számító megoldást is tartalmaz. A rém gyakorlatilag egy hosszú, sötét hajú lány. Nem ismerős ez valahonnan? Dehogynem. Az meg már csak hab a tortán, hogy néhány logikai bukfenc is akad, de tudjátok, én szemet hunynék ezen defektek felett, ha a film leglényegesebb pontja, azaz a félelemkeltés rendben lenne. Hiszen Wan esetében is ezt csinálom: általában ő is sablonokból építkezik, de pillanatok alatt képes feszültséget teremteni,  filmjeiben "működik a kémia", ami ebből az alkotásból viszont hiányzik, egyszerűen képtelen elkapni egy hangulatot. A produkciót a jump scare-ek uralják, de nem az "okosak", hanem a sekélyesek, amelyek egy idő után baromi kiszámíthatóak. A következő a recept: 1. kaparaszás a fal túloldalán, 2. villódzás, 3. gyorsan, egy elemlámpát!, 4. bumm, jump scare! Pofonegyszerű, csak éppen izgalom nincs. Na jó, azért kétszer meg lehet ijedni, de ennyi. Meglepetést csak a teljesen kezdő horrornézők kaphatnak...

Mindezek ellenére a Lights Out mégsem vállalhatatlan: vizuálisan egész remek, és a színészek is jól hozzák a szerepeiket, még a kisfiúra sem mondanám, hogy agyonütném egy péklapáttal. A végeredmény azonban így is felettébb csalódást keltő. James Wan csak a pénzt hozta, a konkrét munkálatokba nem folyt bele, holott valószínűleg jobban jártunk volna, ha ezt megteszi: a Fűrész is egy rövidfilmként kezdte pályafutását, az egész estés változat pedig mára kultfilmmé avanzsált. Bár a vetítés után azon is elgondolkodtam, hogy a villanykapcsolgatós horroregyperces vajon tényleg felturbózható-e egy mozifilmnyi rettegéssé. A választ rátok bízom.

Sandberg úr az Annabelle 2-vel korrigálhat. Addig csak a rövidfilmjeit fogom újranézni...

4.5/10

(Lewis)

A sötétségtől való félelem számomra a legerőteljesebb a világon. Oké, ott vannak a pókok, de hát mennyi pók lapulhat meg a sötétben?! Na ugye. Eleve nagyobb hatással vannak rám a csupán felsejlő dolgok, amikor a fantáziámra van bízva, mit látok bele az árnyakba. Amikor anno láttam a rövidfilmet, szó szerint borsózott a hátam. Ebből a hangulatból semmi nem jött át most nekem.

Gondoltam, adok egy éjszakányi időt a filmnek, hogy ha esetleg bármiféle hatással volt is a tudatalattimra, akkor az éjszaka a sötétben előjöhessen, dolgozgasson bennem, ha már úgy alakult, hogy egyedül alszom. Hiába vártam.

Már az első előzetes után aggódni kezdtem, amikor felvetették a lerágott csontként ható "gyerekkori barátnő a fotón" szálat. Egyrészt nem értem, miért nem hagyták meg ezt afféle fordulatként, ha már semmi egyebet nem képes felmutatni a film, talán némelyekre ez az újdonság erejével hatott volna legalább. Másfelől nem is értem, hogy miért kellett ezt beleszőni. Tudom, hogy sokan vannak olyan típusú emberek, akik már-már rögeszmésen szeretnek választ kapni mindenre, ettől éreznek teljesnek egy filmet. Bizonyos műveknél én is igénylem ezt, de ez tipikusan olyan történet, amiben szerintem egyáltalán nem lett volna erre szükség, egyetlen cél kellett volna, hogy a készítők szemei előtt lebegjen, hogy rémisszenek halálra. Hogy ne merjünk lámpafény nélkül kisurranni éjszaka a mosdóba, hogy kétségbeesve csukjunk be minden ajtót magunk mögött, hogy megugorjon a gyertyát és a dinamós lámpát értékesítő üzletek bevétele.

Az alaptörténet, hogy van valami a sötétben, a te biztonságosnak hitt otthonodban akár, ami rettegéssel tölt el, ami árthat neked, és minden gondolatodat az tölti ki, hogy a fénykörben maradj, zseniális. Ezt persze ellőtték már anno a Sötétség leple című filmben, teszem hozzá, sokkal jobban. Itt a felépített történet azonkívül, hogy fölösleges, szerintem összecsapott, és néhol logikátlan. Igyekeztem ezen túllépni, és csak sodortatni magam az árral. Nem ment. Percenként fogtam valami miatt a fejem.

A szereplők viselkedése számomra teljesen irreleváns. A karakterek közül egyedül Rebeccát próbálták árnyalni, a papucspasi, a kisfiú, de még az anyuka is felszínes és érthetetlen, megfoghatatlan volt számomra. A párbeszédek üresek, sőt néhol kifejezetten ostobák, már-már felháborító szinten (erre a spoilergomb alatt ki is térek).

{spoiler}Ha már belementek a családi drámába, az apa, majd a nevelőapa halálába, és az anya elmeállapota központi szerepet kapott, fektethettek volna rá nagyobb hangsúlyt. Lehetett volna ez amolyan lélektani horror, hasonlatos a The Babadookhoz. Vagy elhagyhatták volna teljesen, és egy Valami követ-szerű, magyarázat nélküli, kilátástalannak tűnő helyzet elé állíthatott volna minket, ami pont azzal borzongat, hogy nem tudjuk, mi üldöz, honnan jön és miért, egyszerűen csak túl kell élni. A Lights Outban minden vagy túl sok, vagy túl kevés.

Ami pedig a párbeszédeket illeti... Nem vagyok híve annak, hogy a gyerekek elé túl sok tabut állítsunk, és vannak dolgok, amikről igenis beszélni kell. Ha egy ilyen nagy volumenű dolog történik egy családdal, és a probléma kihat a gyerekre, akkor magyarázatot érdemel. De nem hittem a szememnek és a fülemnek, amikor Becca megtalálja természetesen a felvételeket, amikből azonnal mindent megtud az őket sanyargató Dianáról, majd utána a látottakat és hallottakat továbbadja öccsének. Mintha valamiféle Horrorra akadva-jelenetnek lettem volna szemtanúja. Mint amikor a rendőrnő félbetört virslivel prezentálja, hogyan tört ketté a pap felesége egy balesetben, vagy amikor a kislány tanárnője meghal, és ezt valahogy így tálalják neki:

- Meghaaalt!! Megdöglött a csaj, fájdalmas kínhalált halt. Elpatkolt, kimúlt, mint a kutyád!

• Meghalt a kutyám??
• Igeeen! Idefelé jövet teljesen véletlenül elcsaptam őt. Látod, mindenki haldoklik körülötted!

Egyszerűen nevetséges. Főleg, hogy itt komolyan gondolták.{/spoiler}

A megvalósítással egyébként nincsen probléma, technikailag rendben van. Van néhány hátborzongató jelenet, ami vitte volna a hátán az egész filmet, ha nem akartak volna megint túl sokat markolni. Nagyon sokszor estek át a ló túlfelére, és inkább ijeszteni akartak, semmint félelmet kelteni, és évek óta a legtöbb horrorfilmet pontosan ez rontja el. Amint beleéltem volna magam egy-egy hátborzongató jelenetbe, túltolták, hangerő fel, jump scare on, és semmiféle hatással nem volt rám, már csak össze sem rezzentem. Az egyetlen ijedelem akkor ért, amikor egy ilyen jelenetnél egy gyenge idegrendszerű lány felsikított két székkel arrébb.

{spoiler}Nem vagyok egy nagy geek arc, éppen ezért én nem értettem az UV fényes jelenetet. Mire reagált a lény, hogy látszódott a kézlenyomata, meg a teljesen értelmetlen, bugyuta kis irományai? Ektoplazmára? De hiszen volt a lénynek fizikai valója, de máskülönben szellemről beszélünk. De akkor valójában mi volt ez?{/spoiler}

Lehetne azzal mentegetni a filmet, hogy kezdőknek ez még jó lehet. Én viszont csípőből felsorolnék 20 másik alkotást, amit ezerszer inkább érdemes lenne megtekinteni. Félelmeim beigazolódtak, és ismét csak egy orrba-szájba túlhype-olt filmet kaptunk, amiben rengeteg potenciál lett volna, de egy kaptafára készítették el másik ezerrel. Különlegességeit elnyomták, háttérbe szorították, ráadták a jól bevált köntöst, ami bevételeik alapján kielégítő lehet a gyártók számára. Ha eddig bejött, bejön majd most is, gondolhatták. Jó lesz ez így, mehet a közönség elé.

Az év csalódása számomra, pedig ezt a filmet vártam a legjobban.

4/10

(Fánkoslány)

IMDb | mafab