A zátony nem kis célt tűzött ki maga elé: jobb, vagy legalábbis ugyan olyan jó, illetve feszült és reális akart lenni, mint a 41 évvel ezelőtti Spielberg-remekmű, és az egészben az a legmegdöbbentőbb, hogy a lassacskán fél évszázaddal ezelőtt készült cápás horrort azóta sem sikerült egy hasonlónak sem überelnie. 2016-ban már nem kunszt számítógépes technikával különböző lényeket és látványvilágokat létrehozni, de kérdem én, mégis miért szükséges ezt minden nagyobb költségvetésű filmnél használni? A 2010-es, magyar címén szintén A zátonyként futó The Reef készítői igazi cápát használtak, és messzemenőkig jobban sikerült, mint az idén érkezett, Blake Lively testével eladott mozi.

A zátony nem kis célt tűzött ki maga elé, jobb, vagy legalábbis ugyan olyan jó, illetve feszült és reális akart lenni, mint a 41 évvel ez előtti Spielberg remekmű, és az egészben az a legmegdöbbentőbb, hogy a lassacskán fél évszázaddal ezelőtt készült cápás horrort azóta sem sikerült egy hasonlónak sem überelnie. 2016 már nem kunszt létrehozni számítógépes technikával különböző lényeket és látványvilágokat, de kérdem én, mégis miért szükséges minden nagyobb költségvetésű filmnél használni? A 2010-es, magyar címén szintén A zátonyként futó The Reef készítői igazi cápát használtak, és messzemenőkig jobban sikerült, mint az idén Blake Lively testével eladott mozi.

Rendben, a látvány lenyűgöző, de ez nem a rendező vagy a készítők érdeme, hanem a természeté, aminek a képét sikerült úgy szétszínezni, hogy már-már szörfdeszka reklámba mehetne el a film. Az operatőri munka nagyon szép, elismerem, szinte az egyetlen dolog, ami kiemelhető a filmből, bár a lassításokat jobban túlzásba vitték, mind Zack Snyder szokta. Blake Lively korrektül játszik, gyalázat is lett volna, ha nem hisz neki és a cápának kell elvinniük a hátukon a filmet, de a logikai hibákkal összefércelt forgatókönyvet nem tudja megmenteni.

Közhely váltja az emberi ostobaságot percenként, kezdve azzal, hogy főhősünk orvostanhallgató, micsoda szerencse, hogy későbbiekben végignézhetjük, hogy latin szakkifejezésekkel ellátja magát professzionálisan, mindent közölve a nézőkkel egysorosok keretén belül. Remek példa ezúttal is, hogy az alapjáraton nagyon gonosz és számítónak beállított cápa mellett ezúttal is az emberi butaság miatt kerülnek a karakterek veszélye, de olyan szintű irracionális döntések miatt, hogy még pánik helyzetben sem tudom elképzelni, hogy van, aki így reagálna. A másodpercpontossággal számoló állatról, az addig abszolút nem látott, de későbbiekben végig ott hullámzó tetemen át, a szivárványos, delfines klisékig még bőségesen lehetne sorolni, hogy mi volt rossz ebben a filmben. A főhősnő múltja pedig kimondottan irritáló volt, lehet, hogy érzéketlenül hangzik, de egy állat horrornál engem nem érdekelnek az emberi motivációk, miértek, én egy rendkívül feszült, reális és ijesztő filmet akarok látni.

De talán ami a legzavaróbb számomra, az a CGI. Egyszerűen nem tudom elhinni, hogy miért nem lehetett animatronics, élő állat és minimális számítógépes technika keverékével megteremteni a mozi főellenségét, miért kellett egy bizonyos jelenetnél már Asylum szintű trükköket alkalmazni. Még csak nem is nézett ki jól a képen, az effektmester a végére pedig teljesen elborult. Az a pár ijesztő és megugrasztó jelenet pedig csupán csak azért sikerült, mert maga a téma, az alapszituáció frusztráló és rémisztő, ez pedig ismét nem a készítők érdeme. Kár, hogy A zátony esetében inkább a látványt, a színeket, Livelyt tették a középpontba, inkább nézzétek újra Spielberg filmjét, a Nyílt vizent vagy a The Reefet.A zátony nem kis célt tűzött ki maga elé, jobb, vagy legalábbis ugyan olyan jó, illetve feszült és reális akart lenni, mint a 41 évvel ez előtti Spielberg remekmű, és az egészben az a legmegdöbbentőbb, hogy a lassacskán fél évszázaddal ezelőtt készült cápás horrort azóta sem sikerült egy hasonlónak sem überelnie. 2016 már nem kunszt létrehozni számítógépes technikával különböző lényeket és látványvilágokat, de kérdem én, mégis miért szükséges minden nagyobb költségvetésű filmnél használni? A 2010-es, magyar címén szintén A zátonyként futó The Reef készítői igazi cápát használtak, és messzemenőkig jobban sikerült, mint az idén Blake Lively testével eladott mozi.

Rendben, a látvány lenyűgöző, de ez nem a rendező vagy a készítők érdeme, hanem a természeté, aminek a képét sikerült úgy szétszínezni, hogy már-már szörfdeszkareklám is lehetne a film. Az operatőri munka nagyon szép, elismerem, szinte az egyetlen dolog, ami kiemelhető a filmből, bár a lassításokat jobban túlzásba vitték, mind Zack Snyder szokta. Blake Lively korrektül játszik, gyalázat is lett volna, ha nem, hisz neki és a cápának kell elvinniük a hátukon a filmet, de a logikai hibákkal összefércelt forgatókönyvet nem tudja megmenteni. Közhelyek váltják az emberi ostobaságot percenként, kezdve azzal, hogy főhősünk orvostanhallgató - micsoda szerencse, hogy a későbbiekben végignézhetjük, hogy latin szakkifejezésekkel ellátja magát professzionálisan, mindent közölve a nézőkkel egysorosok keretén belül.

Remek példa ezúttal is, hogy az alapjáraton nagyon gonosznak és számítónak beállított cápa mellett ezúttal is az emberi butaság miatt kerülnek a karakterek veszélybe, de olyan szintű irracionális döntések miatt, hogy még pánikhelyzetben sem tudom elképzelni, hogy lenne, aki így reagálna. A másodperc pontossággal számoló állatról, az addig abszolút nem látott, de későbbiekben végig ott hullámzó tetemen át a szivárványos, delfines klisékig még bőségesen lehetne sorolni, hogy mi volt rossz ebben a filmben. A főhősnő múltja pedig kimondottan irritáló volt. Lehet, hogy érzéketlenül hangzik, de egy állatos horrornál engem nem érdekelnek az emberi motivációk, miértek, én egy rendkívül feszült, reális és ijesztő filmet akarok látni.

De ami talán a legzavaróbb számomra, az a CGI. Egyszerűen nem tudom elhinni, hogy miért nem lehetett animatronics, élő állat és minimális számítógépes technika keverékével megteremteni a mozi főellenségét, miért kellett egy bizonyos jelenetnél már Asylum-szintű trükköket alkalmazni. Még csak nem is nézett ki jól a képen, az effektmester a végére pedig teljesen elborult. Az a pár ijesztő és megugrasztó jelenet pedig csak azért sikerült, mert maga a téma, az alapszituáció frusztráló és rémisztő, ez pedig ismét nem a készítők érdeme. Kár, hogy A zátony esetében inkább a látványt, a színeket, Livelyt tették a középpontba, inkább nézzétek újra Spielberg filmjét, a Nyílt tengeren-t vagy a The Reefet.

Szerintem: 4/10

(Levente)

Kiváncsian vártam a The Shallowst, mert bár Spielberg remekműve után a cápás, meg úgy az egész állatos alműfaj a B, a C és D kategória mélyére süllyedt, a rendező, Jaumet Collet-Serra (Viasztestek, Az árva) egész korrekt iparosnak számít, és azért mégsem teljesen menthetetlen ez a szubzsáner (lásd: Nyílt tengeren, Halál a mocsárban). A végeredmény meglehetősen felemás lett.

Az anyját gyászoló Nancy (Blake Lively) végre megtalálja azt a titkos partszakaszt, ahová egyszer már ellátogatott, még magzat korában, édesanyja hasában. Szörfözni indul az óceánban, a könnyed program azonban hamar rémálommá válik, mikor egy vérszomjas cápa tűnik fel a habokban. Nancy megsebesül, és egy zátonyon ragad, 200 méterre a parttól. A fenevad nem akar távozni, csak köröz és köröz körülötte, ráadásul nemsokára itt a dagály...

*
*

A látvány szemet gyönyörködtető, szinte a bőrünkön érezzük a tengerpart homokját és a hullámok sodrását, a legutolsó buborékig (majdnem) minden nyalogatnivalóan ízléses, az operatőri munka talán az év legjobbja. Na és a feszültségkeltés? Nem szeretnék egy sziklán ülve, szétvágott lábbal azon filózni, hogy mi legyen a következő lépésem. Vajon itt van még a cápa? Nem? Akkor elindulhatok az előttem lévő, a parthoz közelebbi sziklához? Vajon elég gyors leszek, vagy vacsoraként végzem? Esetleg nem jön valaki, hogy segítsen? A kilátástalanság érzete, a rémület egészen a film háromnegyedéig jól tartja magát, de aztán... Nem, túl korai.

Mindez persze semmit sem érne egy szerethető főhős nélkül. Szerencsére itt van nekünk Blake Lively, aki élvezhető alakítást hoz, igazi kemény, "tökös" nő, aki próbálja menteni magát (meg a comic relief karakternek tűnő sirályt), hol jó, hol kevésbé remek döntéseket hozva. Felettébb hiteles, együtt lehet érezni vele, és ez a lényeg.

Na de akkor miért is felemás minőségű produktum A zátony? Azért, mert minden jóban van valami rossz. Sőt, néhány esetben valami bődületesen nagy hülyeség. Hiába a fantasztikus képi világ, ha a cápát nem trükkmesterek és drótok, hanem izzadt informatikusok mozgatják. Nagyon látszik a CGI, ami az utolsó harmadban, amikor a vérszomjas lény már teljes életnagyságban szerepel a vásznon, teljesen eltünteti a parafaktort. A befejezés pedig mérhetetlenül giccses, nyálas, "hálivúdi" - nem így kellett volna megoldani. Az is sajnálatos, hogy a belevaló főhősnőt néhány helyzetben Baywatch-lánnyá alakítják, felesleges lassításokkal és "nézd, jó színésznő, de a segge és a dekoltázsa még jobb" beállításokkal. Lively tényleg gyönyörű, de kérem szépen, ez egy cápás film, majd megcsodálom az idomait máshol.

Átlag nyári "popcornhorror", de egyszer mindenképpen meg lehet nézni. Inkább ezt, mint a Lights Outot.

Szerintem: 6/10

(Lewis)

IMDb | mafab