Hellraiser: Inferno - Hellraiser: A pokol démonjai (2000)
Levente a 4. résszel, a Vérvonallal kapcsolatban említette, hogy az a rész még választ ad a kockával és a kenobitákkal kapcsolatos kérdéseinkre. Az 5. részben, A pokol démonjaiban viszont már más fordulatot vesz a történetszál.
A filozófia egyik sarkalatos kérdése, hogy honnan tudhatjuk, hogy a minket körülvevő világ, sőt akár mi magunk létezünk-e. Descartes-tól fogva napjainkig élő diskurzus ez, aminek például a Mátrix sorozatot is köszönhetjük. Ezt a kérdést feszegeti a Hellraiser következő epizódja is, az Inferno.
Joseph Thorne (Craig Sheffer) egy simlis hekus, aki sajátos igazságérzetet fejlesztett ki, amiben az ő kis piti bűnei megbocsáthatóak. Drogozik, kurvázik, a családját csak élőszereplős díszletnek használja. Ám egy napon egy különös gyilkosság helyszínén megtalálja LeMarchand dobozkáját, amitől gyökeresen megváltozik az élete. Innentől fogva mintha csak egy rémálom elevenedne meg. Egyre brutálisabb gyilkosságok történnek, amik valahogy mindig hozzá kapcsolódnak, különös alakokat vél látni, démonokat a pokolból, de ő ahelyett, hogy megfutamodna, a kurázsijában bízva felveszi a harcot, és megpróbál utánajárni a dolgokat mozgató erőnek, a Mérnöknek. Ám aki a Mérnököt keresi, azt a Mérnök üldözni fogja. Végül aztán néhány oktató célú halál után szembesül az egyik legijesztőbb dologgal, önmagával. A saját döntései által okozott károkkal.
A történet jóval filozofikusabb, mint elődei, de azért nem mentes a vértől és belső szervektől. Kicsit pszichologizáló, oktató jelleget ölt, a néző óhatatlanul maga is elgondolkodik, ha az ő élete kerülne efféle mércére, vajon megállná-e a helyét. Ez a film túlmutat a 3. részben látott groteszk öldöklésen, és egy új irányt mutat meg. Pinhead (Doug Bradley újra, áldjuk a nevét) ismét visszatalál erkölcsi érzékéhez, és büntet.
A kamerakezelés itt is nagyon jó, a színes szűrőktől igazán szürreálisak és álomszerűek lesznek a helyszínek, és időnként az ideges rázkódás teszi zaklatottabbá a hangulatot.
7/10
(Lau)
Hellraiser: Hellseeker - Hellraiser: Pokolról pokolra (2002)
Hihetetlen, de az ötödik részben tényleg valami frissel állt elő a Hellraiser-gárda. Az újdonság varázsa jó pont, ennek ellenére az Inferno messze elmaradt a masszívabb pszichothrillerek színvonalától, ráadásul már annyira eltávolodtunk az első két film alaphangulatától, mintha azok egy másik dimenzóban lennének. A hatodik pokolbeli túra lusta módon az ötödik epizód hátán akart kimászni a gödörből...
Kristy (Ashley Lawrence) visszatért! Férjhez ment, és úgy látszik, boldog életet él. Együtt autókáznak szeretett hitvesével, Trevorral (Dean Winters), figyelmetlenségük miatt azonban a folyóba esnek. A férfi kimászik a járműből, de a nő életét veszti. Trevor összetörik, megzuhan, és fura dolgokat kezd tapasztalni: sötét, démoni alakok kísértik, élükön egy szögfejű emberrel, és ami a legmegdöbbentőbb, hogy a felesége holtteste nem kerül elő, a nyomozók csak az üres kocsit halásszák ki a vízből. Trevor meg akarja fejteni a rejtélyt, ezért nyomozásba kezd...
A Hellseeker pokolian unalmas, köszönhetően annak, hogy a cselekmény teljesen ugyanaz, mint az előző, ötödik felvonásban. Még a fordulatokat is lemásolták. Halál komolyan! Egyszerűen annyira kiszámítható, annyira tiszta az egész film, mint egy frissen tisztított üvegablak. Kristy röpke 10 percet szerepel, ezért kár volt visszarángatni. Az egyedüli pozitívum Pinhead, aki újra egy fenyegető, ördögi figura, de ezt a másfél órás altatót még Doug Bradley sem tudja megmenteni.
Nemcsak a sorozat, hanem én is elfáradtam, nem vagyok kíváncsi több Hellraiser-folytatásra. Inkább a pokol!
3.5/10
(Lewis)
*Folytatása következik!
*