Köszönjük a MozIComnak, hogy megnézhettük a filmet! Magyarországi premier: augusztus 25.

Egy fiatalokból álló betörőtrió rátalál az abszolút tuti melóra: hírét veszik, hogy egy idős iraki veterán hatalmas pénzhez jutott egy peren kívüli egyezség során (a lányát halálra gázolták). Az illető Detroit egyik lepusztult kerületében lakik, négy utca távolságra sehol senki rajta kívül, de amitől igazán egyszerű a feladat: a férfi vak. A három tolvaj be is jut a házba, ám a veterán előzetes megfékezésére bevetett kábítógáz nem válik be: a férfi tetten éri őket, és kiderül, hogy egy hihetetlenül veszélyes ellenféllel kerültek szembe, aki semmitől sem riad vissza, hogy megóvja vagyonát.

Nemrég volt egy hasonló témájú film, melyben egy siketnéma nőt ért támadás otthonában. Az itteni megközelítés azonban még erősebb alapszituációt ígért, arról nem is beszélve, hogy igen pozitív kritikák érkeztek az előzetes vetítések után. Idéztem is már korábban a Bloody Disgusting cikkjéből, miszerint olyan a film, mintha a becrackezett Hitchcock készítette volna. Ezen az egyszem információn kívül más kiindulópontom nem volt, lévén a spoileres előzetest messzire elkerültem. Így utólag úgy érzem, talán mégis bele kellett volna nézni.

Egy home invasion thrillernek szerintem fontos elemét képezi maga a ház, és ezen a téren nem is okoz csalódást a film. Kellemesen "labirintusos", lakberendezőt alighanem tervrajz korában sem látott, és szerencsére a fényképező is végig tudta, mennyi fény szükséges, szóval simán alkalmas lenne, hogy valamely vállalkozó szellem horrorházat nyisson benne. Főleg, hogy az idős veterántól pont elég lenne, ha csak önmagát hozná, ugyanis a háború és lánya elvesztése érezhetően nyomot hagyott rajta, így kicsit torzonborz arcához ugyanilyen belső is tartozik - mint említettem, semmitől sem riad vissza, hogy visszaverje a támadást, arról nem is beszélve, hogy van még más is, ami miatt lelki szemei is rendkívüli sötétséget látnak csupán.

Mondhatni ez alapján talán úgy érezhette kicsit magát Fede Alvarez rendező-forgatókönyvíró, mint saját karakterei: ez egy könnyű meló lesz. Alighanem ennek tudhatók be az olyan logikai hibák, mint pl. az, hogy a társaság egy esti betöréshez nem visz zseblámpát (a telefonok is csak később kerülnek elő). Pedig nem lehet mondani, hogy nem tudják, mit csinálnak, hiszen még a cipőt is levetik bejutás után. A másik, amit még szeretnék kiemelni: közismert tény, hogy ha valaki egyik érzékét elveszíti, a többi megerősödik. Bár itt idős korára való tekintettel még el lehet nézni azt, hogy nem sikerült kiszagolnia azt, hogy mások is vannak a szobában.

Ami viszont engem zavart, az az akciódús forgatókönyv. Még ha nem is vezetett volna félre Hitchcock, a suspense mesterének előzetes emlegetése, alighanem akkor is túlzásnak találtam volna azt, hogy egy ilyen kifejezetten lopakodásra, fojtogató feszültségre teremtett szituációban ilyen sok a (zajos) harc és a szinte egy akciókrimibe illő jelenetek. Oké, a háborúnak vége, nem lehet elvárni, hogy nindzsaként settenkedjen, de szerintem ennél sokkal kifinomultabban kellett volna kivitelezni ezt a macska-egér játékot (a kutyát meg inkább hagyjuk). Így talán a főszereplők sorsának alakulása is több izgalmat rejtett volna magában.

De mindezek ellenére sem rossz a végeredmény, sőt ha valakinek jobban bejön a mozgalmasabb cselekmény, pláne, hogy így, több infóval rendelkezve azt kapja, amit várt, akkor biztosan jó szívvel fog visszaemlékezni erre a másfél órára. Úgyhogy mindenképpen érdemes beülni rá (nyomatékosan javaslom, hogy a feliratos vetítésre).

6/10

IMDb | mafab