Lucio Fulci korántsem egy könnyen emészthető figurája a horrorműfaj kedvelőinek. Általában nehezen megérthető, sokszor igencsak zaklatott és az időbeliség szabályait felrúgó filmeket készít, amiket sok esetben nem is igazán lehet érteni, vagy csak nagyon nehezen. Úgy vélem, keresve se találhattak volna jobb rendezőt az Edgar Allan Poe regényéből készült A fekete macska elkészítésére.
A Fekete macska egy misztikus thriller, és – meglepetés – tényleg egy macska a főszereplője. Ezen sokan értetlenkedni és nevetni szoktak, pedig egy véresen komoly filmről van szó, aminek, nyugalom, van értelme. Történetünk egy álmos kisvárosban játszódik, ahol különös halálesetek történnek, melynek hátterében egy idős férfi ténykedése áll. Robert Miles professzor igazán eredeti hobbival rendelkezik: éjszakánként kijár a temetőbe, és halottakkal beszélget, illetve rögzíti azok hangját. Ennek köszönhetően fekete macskája nem egy átlagos macska, hanem egy nagyon gonosz kis entitás, aki kedvtelésből szeret embereket gyilkolni. A halálesetek felkeltik egy riporternő, Jill figyelmét is, aki két helyi nyomozóval, Gorley-val és Wilsonnal próbál utánajárni a rejtélynek. Persze ténykedésüknek köszönhetően most már ők sincsenek biztonságban, és kezdetét veszi a macska-ember harc :-)
Nem szeretnék többet elárulni a sztoriról, mert spoiler nélkül nem nagyon tudnék beszélni róla. A lényeg, hogy senki ne higgye azt, hogy a macska egy közönséges macska, tehát tessék előítélet-mentesen megnézni a filmet, mert van benne ráció. Az azonban igaz, hogy ez egy Fulci-film, így nagyon sok logikát egyes jelenetek között ne keressünk. Ő mindig is úgy tartotta, hogy a hatáskeltés a legfőbb feladata a filmkészítőnek, tehát ennek oltárán sokszor feláldozza a jelenetek közötti logikai és koherens kapcsolatot.
Az viszont tény, hogy ez az egyik legspirituálisabb és legkoherensebb film, amit a rendező vászonra vitt, ami miatt egy kicsit háttérbe szorította a gore-t. Azonban ez nem azt jelenti, hogy nem kapunk szépen kivitelezett vérbő és belsőségekkel teli képsorokat. Akad ilyen szép számmal, csak Fulcihoz képest kevés, nem a többi a filmeshez képest. Kapunk bőven paráztatós jeleneteket is, például amikor a professzor a hallottakat hallgatja vissza, az egészen félelmetesre sikeredett.
Igazság szerint egy Fulci-film kapcsán nagyon nehéz negatív, illetve pozitív dolgokról külön beszélni, mert nála a negatívumok sok esetben pozitívak. Vele akkor van baj, amikor megpróbál mindennel összefüggő történetet alkotni, hiszen valljuk be, neki ez nem megy, és nem is ezért szeretjük. A fekete macskában is azért olyan jó az alapsztori, mert nem ő találta ki, hanem Poe. Amellett azonban nem mehetek el szó nélkül, hogy amikor a macskát támadás közben mutatják, az borzasztóan gagyi és inkább vicces, mint félelmetes. (Sajnos sokszor eszembe jutott közben a Horrorra akadva második része…) Egyébként, nyilván, miután fény derült a titokra, és helyükre kerültek a dolgok, szemet hunytam néhány jelenet felett, de azért akkor is muszáj azt mondanom, hogy spiritualitás ide vagy oda, ez akkor is egy macska! Nem igaz, hogy mérgezett egérrel vagy egy jól irányzott rúgással nem tudták leteríteni.
Mindent összevetve A fekete macska egy nagyon jó kis olasz horror, sok gore-ral, érdekes történettel és Fulcira jellemző, vibráló és szaggatott vágástechnikával megálmodott jelenetekkel. A spirituális szál most erősebb, de ez egyáltalán nem baj, bár a rajongóknak hiányérzetük lehet emiatt. Ez a film egy kicsit eltér a rá jellemző filmektől, viszont tényleg egy érdekes és ütős darabja Fulci munkásságának minden hiányossága ellenére. Ajánlom mindenki figyelmébe, ha másért nem, hát azért, hogy megismerkedjetek az olaszok által készített Poe-adaptációkkal is.
Pontszámom: 6.5/10