Az internet és a cybertechnika jó dolog, és én abszolút nem hiszek azoknak, akik ezt megkérdőjelezik, mondván, hogy régebben minden jobb volt, a net pedig függőséget okoz, a fiatalok mással sem törődnek, csak mindig a legfrissebb őrületet követik. Pedig gondoljunk csak bele, konkrétan lehetőségek tárházát tárta elénk az internet, hasznát vehetjük a magánéletben, munkában, oktatásban, tájékozódásban, saját szórakozásunkra, és szeretteinket is azonnal, bárhol elérhetjük rajta keresztül. A technikai vívmányokhoz alkalmazkodni és a veszélyeit ismerni egyaránt szükséges. A jéghegyeffektussal már külön foglalkoztunk a deep és a dark web kapcsán, de most nem is konkrétan ennek a jelenségnek kell előtérbe kerülnie, hanem a különböző neten terjedő challenge-eknek.

Az internet és a cyber technika jó dolog, és én abszolút nem hiszek azoknak, akik ezt megkérdőjelezik, mondván, hogy régebben minden jobb volt, a net pedig függőséget okoz, a fiatalok mással sem törődnek, csak mindig a legfrissebb őrületet követik. Pedig gondoljunk csak bele, konkrétan lehetőségek tárházát tárta elénk az internet, hasznát vehetjük a magánéletben, munkában, oktatásban, tájékozódásban, saját szórakozásunkra és szeretteinket is azonnal, bárhol elérhetjük rajta keresztül. A technikai vívmányokhoz alkalmazkodni, de a veszélyeit egyaránt ismerni kell. A jéghegy effektussal már külön foglalkoztunk a deep és a dark web kapcsán, de most nem is konkrétan ennek a jelenségnek kell előtérbe kerülnie, hanem a különböző, neten terjedő challenge-knek.

Szerintem még az is kapásból 3 kihívást fel tud sorolni, mely az interneten terjed és ő maga nem követte, de talán a legismertebbek a cinnamon, ghost pepper, chubby bunny, bean boozled és a condom challenge, valamint ki ne emlékezne a jeges vödör kihívásra, ami itthon is óriási népszerűségnek örvendett. Tulajdonképpen ezek a játékok nagy része szórakoztató, és rengeteg indult úgy útnak – ahogyan a jeges vödrös is – hogy egy-egy jótékonysági akcióra próbálták a kezdeményezők felhívni a figyelmet, csakhogy a legtöbb esetben, a népszerűség miatt az eredeti szándék teljes mértékben kiveszett belőlük. És azt se felejtsük el, hogy egyes kihívások konkrétan életveszélyesek is voltak, mint például, mikor a kihívottaknak gyúlékony anyaggal kellett lelocsolni, majd begyújtani magukat, de még a vödrös kihívás is követelt halálos áldozatokat. Egyszóval sok jó kezdeményezés csúszik félre, a népszerűség, a rengeteg megosztás, az egymásra licitálás pedig veszélyes is lehet. Szinte még friss őrület, bár már csökkent a népszerűsége, de az idei évet meghatározó alkalmazás például a Pokemon GO, mely alapjáraton ártalmatlan, valahol még szórakoztató is – engem például lenyűgöz a virtuális és reális valóság ilyenfajta összefonódása, annak ellenére, hogy nem játszottam az alkalmazással – de emlékezzünk vissza a videóra, melyben ember tömegek indultak meg a Central Parkba befogni egy különleges Pokémont, mit sem törődve a közlekedéssel, saját és embertársaik biztonságával. Tehát, mint minden másban, ezen a téren is a szélsőség az, ami veszélyt jelenthet.

Fontosnak tartom még a bevezetőhöz kapcsolni a cyber bullyngot, ami sajnos nagyon is aktuális és fontos téma, főleg a kamaszok körében. Sajnos nagyon sok tini válik az internetes élcelődések, megalázások áldozatává, elég, ha csak kompromittáló képek kerülnek ki róla, de például az iskolában kirekesztetteknek sem lehet nyugalmuk, még otthon sem, hiszen a közösségi oldalakon ugyan úgy tudják őket verbálisan bántalmazni. Sok kamasz pedig saját önértékelésének és önbizalmának esik áldozatául, a népszerűséget hajszolva, és esetlegesen beleroppanva.

Mindezek fényében vártam az idei év cyber thrillerének kikiáltott Idegpályát (Nerve – ami az azonos című, Jeanne Ryan regényen alapszik), ami ezt a témát hivatott feldolgozni, és akár egy prevenciós film is válhatott volna belőle, ha meg mer lépni bizonyos dolgokat.

Vee (Emma Roberts) nem tartozik a népszerű lányok közé, de egyáltalán nincs is kirekesztve, megvan a saját hobbija, barátai, céljai, művészeti egyetemre szeretne menni, hogy kiszabaduljon otthonról, de anyjának nem meri elmondani. Barátnője, Sidney folyton az Idegpálya nevű internetes, és mobilos alkalmazással nyaggatja - mivel ő játszik vele, és hatalmas népszerűségnek örvend ezáltal - hogy csatlakozzon az őrülethez, mint játékos vagy néző. Az Idegpálya egy modern Felelsz vagy mersz játék, csak feleletek nélkül, nézőkkel és játékosokkal. A lényege, hogy a játékosok, azaz az nézők által, alkalmazáson keresztül kihívottak bizonyos feladatokat teljesítenek, ha pedig a kihívást teljesítik, amit saját mobilukkal rögzítenek pénzt nyerhetnek.

Hogy egy kicsit visszavágjon nagyszájú barátnőjének, Vee is regisztrál, mint játékos, és meg is kezdődnek a kihívások, melyek eleinte ártalmatlannak, de annál szórakoztatóbbnak tűnnek. A feladatok során ismeri meg Ian-t (Dave Franco), aki szintén játékos, és ketten együtt óriási népszerűségre tesznek szert. Csakhogy a feladatok egyre rizikósabbá kezdenek válni, a nézők egyre mohóbbak, a játékosokon egyre nagyobb a nyomás, és óhatatlanul is elszabadulnak az indulatok…

Az alapszituáció remek, és rendkívül jól mutatja be a film az Y és az azt követő generációk, azaz a digitális bennszülöttek információs és kommunikációs képességeit, valamint az internet alapú alkalmazások teljes összefonódását. Más filmeknél, ahol közösségi oldalak és az internet is teret kap, kissé erőltetetnek hat, de ezúttal teljes természetességében mutatja be azokat. Az Idegpálya voltaképpen egy kihívás, és őszintén, ha létezne ilyen, természetesen legálisan és konszolidált keretek között, én is kipróbálnám. A célközönség tehát abszolút tud azonosulni a szituációval, valamint a szereplőkkel.

Emma Roberts remek, mint mindig, ugyan úgy eltudja hitetni velünk, hogy ő inkább visszahúzódó, gátlásos típus, mint mikor ő a méhkirálynő. Dave Francora szintén nincs egy rossz szavam se, nem egy tipikus tini filmes bárgyú szépfiú, és bár a történet úgy indít, mint egy romantikus tinifilm, érezhetően sötétül és feszül az atmoszféra, ahogyan a kihívások egyre durvulnak.

Az első óra szinte remek, a cselekmény izgalmas, az operatőri munka szép és kimondottan tetszett a vége felén a Piroska és a farkas motívum, csakhogy a továbbiakban, a tetőponton és a megoldásban a készítők nem merték meglépni azt, amit a témában a Megan is Missing megmert. Bár a Megan is Missing az internetes ismerkedésről szól főként, a névtelenség mögé búvó emberek és a felhasználó nevek, képek által nyújtott inkognitó megegyezik a két filmben. Sajnos az Idegpályában nem éleződtek ki igazán a barátságok, amelyeket meg tud mérgezni a népszerűség és nem mertek drasztikus lépéseket hozni, vélhetően a film sikerességének érdekében. De vajon megéri inkább biztosra menni és hollywoodi befejezést készíteni, mintsem megtenni dolgokat, hogy a film üzenete, ami igenis fontos bevésődjön a nézők eszébe?

A film vége sajnos borít mindent, amit addig szépen felépít az előzmény és inkább hat úgy az összkép, mint egy tini Játsz/ma, csakhogy utóbbinál a végkifejlet döbbenetes, előbbinél pedig szimplán közhelyes és logikátlan. A logikai buktatók nem csak a fináléban jelentkeznek, sokszor nem tartják magukat a készítők a saját maguk által kitalált szabályokhoz, ez pedig egy olyan filmnél, ami abszolút reális akar lenni, a szélsőségesség ellenére bizony hiba. Összességében egy kissé csalódás az Idegpálya, mert lehetett volna sokkal keményebb thriller, de az izgalmak így is megvannak, én pedig csak remélni tudom, hogy az internet nyújtotta veszélyek üzenete át fog jönni a nézőknek.Az internet és a cyber technika jó dolog, és én abszolút nem hiszek azoknak, akik ezt megkérdőjelezik, mondván, hogy régebben minden jobb volt, a net pedig függőséget okoz, a fiatalok mással sem törődnek, csak mindig a legfrissebb őrületet követik. Pedig gondoljunk csak bele, konkrétan lehetőségek tárházát tárta elénk az internet, hasznát vehetjük a magánéletben, munkában, oktatásban, tájékozódásban, saját szórakozásunkra és szeretteinket is azonnal, bárhol elérhetjük rajta keresztül. A technikai vívmányokhoz alkalmazkodni, de a veszélyeit egyaránt ismerni kell. A jéghegy effektussal már külön foglalkoztunk a deep és a dark web kapcsán, de most nem is konkrétan ennek a jelenségnek kell előtérbe kerülnie, hanem a különböző, neten terjedő challengeknek.

Szerintem még az is kapásból 3 kihívást fel tud sorolni, ami az interneten terjed, és ő maga nem követte, de talán a legismertebbek a cinnamon, ghost pepper, chubby bunny, bean boozled és a condom challenge, valamint ki ne emlékezne a jeges vödör kihívásra, ami itthon is óriási népszerűségnek örvendett. Tulajdonképpen ezek a játékok nagy része szórakoztató, és rengeteg indult úgy útnak – ahogyan a jeges vödrös is –, hogy egy-egy jótékonysági akcióra próbálták a kezdeményezők felhívni a figyelmet. Csakhogy a legtöbb esetben a népszerűség miatt az eredeti szándék teljes mértékben kiveszett belőlük. És azt se felejtsük el, hogy egyes kihívások konkrétan életveszélyesek is voltak, mint például mikor a kihívottaknak gyúlékony anyaggal kellett lelocsolni, majd begyújtani magukat, de még a vödrös kihívás is követelt halálos áldozatokat. Egyszóval sok jó kezdeményezés csúszik félre, a népszerűség, a rengeteg megosztás, az egymásra licitálás pedig veszélyes is lehet. Szinte még friss őrület, bár már csökkent a népszerűsége, de az idei évet meghatározó alkalmazás például a Pokemon GO, mely alapjáraton ártalmatlan, valahol még szórakoztató is – engem például lenyűgöz a virtuális és reális valóság ilyenfajta összefonódása, annak ellenére, hogy nem játszottam az alkalmazással –, de emlékezzünk vissza a videóra, melyben embertömegek indultak meg a Central Parkba befogni egy különleges Pokémont, mit sem törődve a közlekedéssel, saját és embertársaik biztonságával. Tehát mint minden másban, ezen a téren is a szélsőség az, ami veszélyt jelenthet.

Fontosnak tartom még a bevezetőhöz kapcsolni a cyberbullyingot, ami sajnos nagyon is aktuális és fontos téma, főleg a kamaszok körében. Sajnos nagyon sok tini válik az internetes élcelődések, megalázások áldozatává, elég ha csak kompromittáló képek kerülnek ki róluk, de például az iskolában kirekesztetteknek sem lehet nyugalmuk, még otthon sem, hiszen a közösségi oldalakon ugyanúgy tudják őket verbálisan bántalmazni. Sok kamasz pedig saját önértékelésének és önbizalmának esik áldozatául a népszerűséget hajszolva és esetlegesen beleroppanva. Mindezek fényében vártam az idei év cyberthrillerének kikiáltott Idegpályát (Nerve – ami az azonos című Jeanne Ryan-regényen alapszik), ami ezt a témát hivatott feldolgozni, és akár egy prevenciós film is válhatott volna belőle, ha meg mer lépni bizonyos dolgokat.

Vee (Emma Roberts) nem tartozik a népszerű lányok közé, de egyáltalán nincs kirekesztve. Megvan a saját hobbija, barátai, céljai, művészeti egyetemre szeretne menni, hogy kiszabaduljon otthonról, de anyjának nem meri elmondani. Barátnője, Sidney folyton az Idegpálya nevű internetes és mobilos alkalmazással nyaggatja - mivel ő játszik vele, és hatalmas népszerűségnek örvend ezáltal -, hogy csatlakozzon az őrülethez mint játékos vagy néző. Az Idegpálya egy modern felelsz vagy mersz játék, csak feleletek nélkül, nézőkkel és játékosokkal. A lényege, hogy a játékosok, azaz a nézők által, az alkalmazáson keresztül kihívottak bizonyos feladatokat teljesítenek, ha pedig a kihívást teljesítik, amit saját mobilukkal rögzítenek, pénzt nyerhetnek. Hogy egy kicsit visszavágjon nagyszájú barátnőjének, Vee is regisztrál mint játékos, és meg is kezdődnek a kihívások, melyek eleinte ártalmatlannak, de annál szórakoztatóbbnak tűnnek. A feladatok során ismeri meg Iant (Dave Franco), aki szintén játékos, és ketten együtt óriási népszerűségre tesznek szert. Csakhogy a feladatok egyre rizikósabbá kezdenek válni, a nézők egyre mohóbbak, a játékosokon egyre nagyobb a nyomás, és óhatatlanul is elszabadulnak az indulatok…

Az alapszituáció remek, és rendkívül jól mutatja be a film az Y és az azt követő generációk, azaz a digitális bennszülöttek információs és kommunikációs képességeit, valamint az internet alapú alkalmazások teljes összefonódását. Más filmeknél, ahol a közösségi oldalak és az internet is teret kap, kissé erőltetettnek hat, de ezúttal teljes természetességében mutatja be azokat. Az Idegpálya voltaképpen egy kihívás, és őszintén, ha létezne ilyen, természetesen legálisan és konszolidált keretek között, én is kipróbálnám. A célközönség tehát abszolút tud azonosulni a szituációval, valamint a szereplőkkel.

Emma Roberts remek, mint mindig, ugyanúgy eltudja hitetni velünk, hogy ő inkább visszahúzódó, gátlásos típus, mint mikor ő a méhkirálynő. Dave Francóra szintén nincs egy rossz szavam sem, nem egy tipikus tinifilmes, bárgyú szépfiú, és bár a történet úgy indít, mint egy romantikus produkció, érezhetően sötétül és feszül az atmoszféra, ahogyan a kihívások egyre durvulnak. Az első óra szinte remek, a cselekmény izgalmas, az operatőri munka szép, és kimondottan tetszett a vége felé a Piroska és a farkas-motívum, csakhogy a továbbiakban, a tetőponton és a megoldásban a készítők nem merték meglépni azt, amit a témában a Megan is Missing meg mert. Bár a Megan is Missing az internetes ismerkedésről szól főként, a névtelenség mögé búvó emberek és a felhasználónevek, képek által nyújtott inkognitó megegyezik a két filmben.

Sajnos az Idegpályában nem éleződtek ki igazán a barátságok, amelyeket meg tud mérgezni a népszerűség, és nem mertek drasztikus lépéseket hozni, vélhetően a film sikerességének érdekében. De vajon megéri inkább biztosra menni és hollywoodi befejezést készíteni, mintsem megtenni dolgokat, hogy a film üzenete, ami igenis fontos, bevésődjön a nézők eszébe? A film vége sajnos borít mindent, amit addig szépen felépít az előzmény, és inkább hat úgy az összkép, mint egy tini Játsz/ma, csakhogy utóbbinál a végkifejlet döbbenetes, előbbinél pedig szimplán közhelyes és logikátlan. A logikai buktatók nem csak a fináléban jelentkeznek, sokszor nem tartják magukat a készítők a saját maguk által kitalált szabályokhoz, ez pedig egy olyan filmnél, ami abszolút reális akar lenni, a szélsőségesség ellenére bizony hiba. Összességében egy kissé csalódás az Idegpálya, mert lehetett volna sokkal keményebb thriller, de az izgalmak így is megvannak, én pedig csak remélni tudom, hogy az internet nyújtotta veszélyek üzenete át fog jönni a nézőknek.

Szerintem: 6/10

IMDb | mafab

A film magyarországi forgalmazója a Freeman Film.