Ómen-pentalógia (1976-2006)

Franchise rovatunk újabb fontos mérföldkőhöz érkezett: ezúttal a misztikus horrorok egyik alapkövét, az Óment, valamint annak folytatásait (és feldolgozását) járjuk körbe.

Elég kemény lehetett a '70-es évek Amerikájában: a vietnami fiaskó óriási kiábrándulást okozott az eddig legyőzhetetlennek hitt országban, a Watergate-botrány is hatalmas felháborodást váltott ki, a különböző polgárjogi mozgalmakról pedig nem is szólok. Egy álom foszlott szerteszét, minden érték kikezdhető lett, ami a filmek terén is megtette hatását (pl. Taxisofőr, Rambo). Természetesen a horror sem kerülhette el a korára való reflektálást: Az ördögűzőben egy gyermeken keresztül támadt a gonosz, ami tökéletes receptnek bizonyult: a legutolsó személy lenne, akitől támadást várnánk, és mégis... Az 1976-os Ómen pontosan ezt a vonalat folytatta, de bibliai háttere erősebb: eljő az Antikrisztus, méghozzá egy ártatlannak tünő fiúcska képében.

1966 június 6-a, éjjel. Robert Thorn (a korszak egyik legjobb színésze, Gregory Peck), az Angliában lévő amerikai nagykövet gyermeke halva születik. Ahelyett, hogy közölné feleségével, Katherine-nel a rossz hírt, inkább úgy dönt, hogy a katolikus egyházon keresztül örökbe fogad egy újszülötett, aki pontosan akkor sírt fel, amikor Robert gyermeke meghalt. Csakhogy a kis Damienben van valami fura, valami megmagyarázhatatlan... Egy pap figyelmezteti Thornt, hogy az ördög gyermekét melengeti a házában, de a nagykövet nem hisz neki. Mikor Damien ötéves lesz, megmagyarázhatatlan események sora veszi kezdetét...

Ómen-pentalógia 1. kép

Az Ómen legfőbb feszültségforrása abban áll, hogy a családapa vajon mikor fogja fel, mikor hiszi már el, hogy tényleg az Ördög gyermekét neveli. De mire rájön az igazságra, talán már túl késő lesz... Richard Donner első rendezése remek munka: a suspense mindent szétfeszít, de emellett meglehetősen explicit jeleneteket is tartalmaz. Valami tényleg megváltozott, a nyakunkon érezzük a zaklatott évtized hangulatát: a gonosz már a családba is befészkelte magát, onnan indul küldetésére, a világot elpusztító hadjáratára. De ki gyanakodna rá? Hiszen csak egy kisgyerek...

Segítői nélkül azonban egyelőre semmire se menne: a fiúra egy meglehetősen creepy dadus vigyáz, de ha ő nem lenne a közelben, egy rottweiler is biztonságot nyújt a kis Damien számára. Egy idő után már Thornt sem engedik a közelébe. A rejtélyes halálesetek egyre csak sokasodnak - bárki, aki árthat a gyermeknek, az elpusztul. Senki és semmi sem gátolhatja növekedését, rátelepedését a világunkra. A Jerry Goldsmith letaglozó taktusaival operáló horror nem félt nyúlni bizonyos filmekből: a fotós képein megjelenő baljós elemek a Nagyítást idézik, az állatkertes-páviános jelenet egyértelmű utalás Hitchcock Madarakjára, Az ördögűzőről pedig már szóltam. Ugyanakkor az Ómen is táptalajt adott az utókornak: a furcsa, véletlenszerű halálokra a Végső állomás épített franchise-t.

Ómen-pentalógia 3. kép

Persze az Antikrisztus első eljövetele sem hibátlan: néhol jócskán túltolja a vallási handabandát, soha le nem írt bibliai passzusokat idéz, sokszor hatásvadász módon, a lurkó fejbőrén kirajzolódó, 666-ot formáló anyajegy pedig ma már nevetségesnek tűnik. Az Ómen mindezektől függetlenül méltán lett klasszikus. A korára adott óriási jajveszékelés, és egy egyben örökérvényű üzenet hordozója: soha, semmikor sem tudhatjuk, mikor kopogtat be a végítélet, de az biztos, hogy ajtóstul fog berontani a házba.

A filmnek hatalmas sikere lett, nem meglepő módon főleg az amerikaiak körében. Mivel a sztori nyitott maradt (az eredeti befejezésben három koporsó látható, tehát a film végi templomi jelenetben Damien is meghalt volna), érkezett is a folytatás: az Ómen 2: Damien ugyan nem egy pocsék film, de nem mondanám méltó folytatásnak. Erről egyetlen dolog tehet: a nem túl jó forgatókönyv.

Ómen-pentalógia 4. kép

Damien 13 éves (megint egy szerencseszám), elhunyt nevelőapja bátyjánál, Richardnál él, aki a világhírű Thorn céget igazgatja. Mostohatestvérével együtt katonai iskolába küldik. Itt ismerkedik meg kiképzőtisztjével, Neff-fel (Lance Henriksen meglepően jó alakítása), aki bizony a Sátán segítője, szóval mindent megtesz a kamasszá cseperedett ördögfiúka előrehaladásában. Eközben Thornéknál is zajlik az élet: fontos, a cégbirodalmukat érintő ügyekről döntenek. Az öreg nagyi nem hiszi, hogy Damien lenne a legjobb választás Richard utódjának, de nem sokat tud panaszkodni, mert rövidesen elhalálozik - ahogy mindenki, aki a fiú meredeken felívelő pályájának útjába áll...

Az Ómen 2. része egy remek folytatás lehetett volna, de a szkript alapvető hiányosságoktól hemzseg. Felfűzték a sztorit a halálok sorozatára, amelyek egyébként sokkal kegyetlenebbek és kreatívabbak lettek (főleg a jeges, de azért a varjútámadás is hátborzongató), ám ezenkívül semmi érdemlegest nem kapunk. A kamaszkor identitásválságát össze lehetett volna kapcsolni az Antikrisztussá válás folyamatával. Látnunk kéne, ahogy Damien vívódik, de ehelyett csak bambán néz maga elé, miközben mindenki szörnyethal körülötte.

Ómen-pentalógia 5. kép

A rendezés azonban a második etapban is remek, még úgy is, hogy nem az fejezte be a forgatást, aki elkezdte: Mike Hodges mindenkivel összeveszett, így hát lapátra tették, és Don Taylor fejezte be a munkálatokat. A baljós atmoszféra ismét nagyot nyom a latba, és a színészgárda teljesítménye is meggyőző. Érdekesség, hogy a Richard Thornt alakító Wiliam Holdent már az első rész kapcsán is megkeresték (a nagykövet szerepe miatt), de akkor elutasította a szerepet, mondván, soha nem akar sátánnal kapcsolatos horrorban játszani - úgy látszik, hamar meggondolta magát. A Damient alakító Jonathan Scott-Taylor egy kicsit visszaesés Harvey Stephenshez képest, ennek ellenére ő sem vall szégyent.

Mit ad isten, a második rész is közkedveltté vált, a harmadik felvonás azonban egy kicsivel többet váratott magára, de hogy mennyire megérte elkészíteni, arra nincsenek szavak: az 1981-es Ómen 3: Végső leszámolás újra izgalmas cselekménnyel áll elő, miközben minden porcikáját belengi az elmaradhatatlan finálé érzete.

Ómen-pentalógia 6. kép

Damien (Sam Neill, tudjátok, a dínós bácsi) felnőtt, immáron ő írányítja a glóbuszon mindenhol jelen lévő Thorn nagyvállalatot, miközben embereivel híveket toboroz, hogy legyen egy hadserege, amivel elhozhatja a végítéletet. Tervét azonban veszély fenyegeti: a prófécia szerint hamarosan eljön Krisztus második eljövetele, aki elhozza majd a fényt, az örök boldogság birodalmát, másrészt egy papokból álló testület megszerzi azokat a szent tőröket, amelyekkel megölhető az Antikrisztus (igen, ezeket a tárgyakat láttuk az első rész végén). Miközben Damien és segítői az újjászületett Jézust keresik, addig a papokból álló kommandó az Ördög fiára vadászik, hogy pontot tegyenek a Sátán-fiú földi pályafutására...

Végre! Ez a rész visszaadta a hitemet. Kellően eseménydús és monumentális, a politikai machinációk pedig egyszerűen zseniálisak. Damien a cég mellett a nagyköveti pozíciót is megkaparintotta (elődje "öngyilkos" lett), és az amerikai elnökválasztást is figyelemmel szeretné kísérni... Sam Neill kisujjból hozza a szerepet, pillanatok alatt képes elhitetni velünk, hogy ő a megtestesült Gonosz. Ördögien konstruál, és közben laza is. Sajnálom, de engem meggyőzőtt... Nagyon nagy baj?

Ómen-pentalógia 7. kép

Egyedül azt nem értem, hogy ha Damien 1966-ban született, akkor 1981-ben hogy lehet 30 éves? Mit eszik, mit szed? Nos, talán mindegy. A "merénylők" persze egytől egyik kudarcot vallanak, de végül mégis sikerül legyűrni a Sátánt, aki utolsó erejével felkiált: "Mit nyertél, Názáreti?" Elgondolkodtató: vajon tényleg jobb lesz vele a világ?

Az is elgondolkodtató, hogy minek kellett eme nagyszerű lezárás után folytatni a sorozatot. A negyedik rész, az Ómen 4: Az ébredés főhőse egy kislány, szóval kezdetben egy rebootnak érződhet, de ezt leszámítva semmi újdonsággal nem álltak elő. A negyedik fejezet erőtlen másolata mindannak, amit eddig láttunk: elhasznált és unalmas, ráadásul az eddig mindig kifogástalan színészgárda sincs többé. És azt még csak most merem leírni, hogy az epikus trilógia folytatása egy tévéfilm... Hogy történhetett meg ez?

Ómen-pentalógia 8. kép

Sajnos a remake-kel sem jártunk jobban: a 2006 hatodik hó hatodikán (jajj, de eredeti) piacra dobott Ómen-feldolgozás semmilyen tekintetben nem ér fel az eredetihez. A film alapvetően hibás: a Damient alakító gyerek hatalmas mellényúlás, egyszerűen túlságosan is cuki ahhoz, hogy elhitesse velem, hogy ő lesz világunk rombadöntője. Lemásolták az eredetit, de rosszul: megtekintése maximum csak akkor okozhat feszültséget, ha belegondolunk, hogy helyette újranézhetnénk az eredetit.

Ómen-pentalógia 9. kép

Az Ómen-franchise meglehetősen felemás: az első hármas minden idők egyik legjobb horrortrilógiáját rajzolja elénk, az utána következő negyedik epizód és a remake viszont elég gyengére sikerült. Damien sorozatot is kapott, amiről már korábban beszámoltunk, de nem igazán nyerte el a tetszésünket. Újabb filmről nincs tudomásunk, de ki tudja, talán valamelyik 6-os dátumra újra befut a Sátán fia...

Ómen (1976): 8/10 IMDb | mafab

Ómen 2: Damien (1978): 6/10 IMDb | mafab

Ómen 3: Végső leszámolás (1981): 7/10 IMDb | mafab

Ómen 4: Az ébredés: 4/10 IMDb | mafab

Ómen (2006): 3/10 IMDb | mafab

gespeicherter Schluessel geladen

hinzufügen zu

automatisch erkennen 1 Firma 2 Url 3 Adresse 4 Telefon/Fax 5 Personen 6 E-Mail 7 Umsatzsteuer-Ident 8 Steuernummer 9 Handelsregister 0 Branchen a Produkte b Marken c Leistungen d Mitgliedschaften e Qualifikationen f Öffnungszeiten g Logo h Bilder

hinzufügen zu