Négy, vitákkal, pénzhiánnyal és csatározásokkal teli évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy Frankenstein szörnyének történetét tovább tudja vinni a Universal stúdió. A rendező, James Whale ugyanis nem akarta elvállalni a folytatás lebonyolítását egészen addig, amíg szabad kezet nem kapott mindenben. Miután végre minden összeállt, Whale 46 nap alatt elkészítette a Frankenstein menyasszonyát. Lássuk, milyen eredménnyel.

A történet pontosan ott folytatódik, ahol négy évvel azelőtt abbamaradt. Miután a malom porrá égett, a szörny pusztító ámokfutásba kezdett, majd elfogták a falusiak, de nem végeztek valami alapos munkát, és a teremtmény hamar olajra lépett. Egy vak remeténél talált menedékre, ahol megtanult beszélni, emberként élni. Elmeséli az öregnek szomorú történetét, és rádöbben, mennyire egyedül van a világban. Mindeközben Frankensteint is sikerült kimenekíteni és összefércelni, akit felkeres egy bizonyos dr. Pretorius, aki szintén teremtésben utazik, és rá akarja venni a fiatal tudóst, hogy segítsen neki egy új teremtmény létrehozásában. Frankenstein elzárkózik minden kísérlet elől, mígnem dr. Pretorius elő nem keríti a szörnyét, hogy együtt vegyék rá a tudóst, hogy keltsen életre egy asszonyt a teremtményének. Frankenstein, miután elrabolják a feleségét, belemegy a dologba, és megalkotja szörnyének a női társát.

A legtöbben egyetértenek abban, hogy a Frankenstein menyasszonya sokkal jobb film lett, mint az első rész. Ikonikusnak, igazi mesterműnek tartják. Kétségtelen, hogy sikerült újat létrehoznia Whale-nek, hiszen ebben a filmben az érzelmeken van a hangsúly. A trükkök sokkal kifinomultabbak és profibbak, az új teremtmény életre keltése is hatásosabb, sőt láthatunk még húszcentis emberkéket is, ami egészen fantasztikus, hiszen 1935-ben járunk. A női szörny nagyon jó lett, méltó párja az eredetinek, és nekem még az is tetszik, hogy míg a férfinál az agyra koncentráltak, addig a nőnél a szívre. Ezt sokan szexistának tartják, de szerintem igazán romantikus és klasszikus megközelítése ez a nemi szerepeknek. A látványra sem lehet panasz, gyönyörű szép képeket kapunk, igazán gótikusra sikeredett az egész film hangulata. A színészi játék egészen kiváló, Boris Karloffnak sikerült egy sokkal érzelmesebb szörnyet megmutatnia, Elsa Lanchester pedig nagyon jó választás volt a szörny arájának. Hihetetlenül jól alakította a szerepét, ezáltal adott nekünk még egy ikonikus szörnyet, egy ikonikus megszületéssel. Akit még fontos kiemelni, az Ernest Thesiger, dr. Pretorius megformálója. Néhol borsódzik tőle az ember háta, annyira félelmetes a játéka.

Én azonban nem vagyok ezzel a filmmel maradéktalanul elégedett. Először is kezdjük ott, hogy a cím baromi félrevezető, és nagyon hozzájárult ahhoz, hogy elterjedhessen az a tévhit, hogy a szörny egyenlő Frankensteinnel. Persze a tudósnak is van már felesége, de nem róla szól a film. Az elsőnél még érthető volt a dolog, hiszen Frankenstein áll a cselekmény központjában, és nem a szörny. A folytatás azonban már inkább a teremtményről szól és annak fejlődéséről, tehát célszerűbb lett volna egy másik cím választása, bár értem, hogy el kellett adni a filmet. A másik nagy probléma azzal van, hogy a két film cselekménye között nem telnek el évek, hanem folytonos a sztori, mégsem érzem annak. Frankenstein karaktere túl nagyot változott túl kevés idő alatt, ami nagyon zavaró. Semmi sem emlékeztet már minket egy erős, becsvágyó, briliáns tudószsenire. A film végét pedig nem zárták le rendesen. Túl hosszú volt a felvezetés, és nagyon hirtelen lett vége a filmnek.

Összességében méltó folytatása lett a Frankensteinnek, tényleg élvezhető és szerethető film a Frankenstein menyasszonya, de nem szárnyalta túl az elődjét. A vérfrissítés jót tett a történetnek, igazán jó ötlet volt az írók közötti beszélgetés is a lehetséges folytatásról, bár ezzel megerősítették, hogy az egész csak egy mese. Nekem ez nem vont le a történet értékéből, de kíváncsi lennék, ti mit gondoltok erről a „leleplező” részről?

Pontszámom: 7/10

IMDb | mafab