Halloween (2007)

Most lehet, hogy majd páran megpróbálják a fejem olajba nyomni, mint az Evil Dead-kritikámnál, de ismét egy olyan felújításról fogok írni, ami szerintem nemhogy jobban sikerült, de abszolút lekörözte az eredeti alkotást. Carpenter Halloweenját túlértékeltnek tartom, és nem, nem azért, mert mai szemmel nézem; gyerekként láttam, az összes többi slasherklasszikussal együtt, és míg azok halálra rémítettek, a Halloween abszolút nem volt rám semmilyen hatással. Főként az értelmetlensége zavart akkor is, hogy semmit nem tudtunk meg a gyilkosról, indítékairól, múltjáról – csak egy momentumot –, és rendben, elfogadom, hogy ráhúzható a kertváros nyugalmát felborzoló ismeretlen mumusra, de akkor legalább ne Myers lenne az a mumus. Azért szerintem a slasherek nem a metaforák fellegvárai, és inkább a realitás mezején mozognak (erre még ki fogok térni), de ha már a fenyegető, lappangó gonoszt kell, hogy megtestesítse a gyilkos, akkor ne egy olyan legyen, akire még a maszk is nagy. Freddyről, Jasonről el tudtam hinni, hogy nincs, aki megállítsa, és tényleg veszélyesek, de Michael Myers mellettük szinte nevetségesnek tűnik, és akkor el is érkeztünk Rob Zombie újragondolásához, ahol már olyan a sorozatgyilkos és a történet, amilyennek lennie kell.

Most lehet, hogy majd páran megpróbálják a fejem olajba nyomni, mint az Evil Dead kritikámnál, de ismét egy olyan felújításról fogok írni, ami szerintem nemhogy jobban sikerült, de abszolút lekörözte az eredeti alkotást. Carpenter Halloweenját túlértékeltnek tartom, és nem, nem azért, mert mai szemmel nézem, gyerekként láttam, az összes többi slasher klasszikussal együtt, és míg azok halálra rémítettek, a Halloween abszolút nem volt rám semmilyen hatással. Főként az értelmetlensége zavart akkor is, hogy semmit nem tudtunk meg a gyilkosról, indítékairól, múltjáról – csak egy momentumot – és rendben, elfogadom, hogy ráhúzható a kertváros nyugalmát felborzoló ismeretlen mumusra, de akkor legalább ne Myers lenne az a mumus. Azért szerintem a slasherek nem a metaforák fellegvárai, és inkább a realitás mezején mozognak (erre még kifogok térni), de ha már a fenyegető, lappangó gonoszt kell, hogy megtestesítse a gyilkos, akkor ne egy olyan legyen, akire még a maszk is nagy. Freddyről, Jasonről eltudtam hinni, hogy nincs, aki megállítsa és tényleg veszélyesek, de Michael Myers mellettük szinte nevetségesnek tűnik, és akkor el is érkeztünk Rob Zombie újragondolásához, ahol már olyan a sorozatgyilkos és a történet, amilyennek lennie kell.

A Myers család hírhedt, a nyugalmasnak mondható kisvárosban, a családfenntartó anya (Sheri Moon Zombie – 1000 halott háza 1-2.) vetkőzéssel keresi a betevőt, legidősebb lánya léha és szintén nem az erkölcs mintapéldája, aktuális barátja egy agresszív alkoholista, fia Michael pedig megmagyarázhatatlanul furcsa. Állatokat kínoz a fiú, de valamiért mégis talán ő a legtisztább lelkű a családban, amit természetesen tönkretesz az állandó gúny, amit kap osztálytársaitól, nevelőapjától és a szégyen, amit anyja és nővére iránt érez, annak ellenére, hogy szereti őket. Az egyetlen, aki iránt tényleg feltétlen szeretetet érez az a csecsemő húga. Viszont Michaelben halloween estéjén valami elpattan és utat enged a merő gonoszságnak, ami lappangott benne; lemészárolja családja felét brutális módon. A tragédiát követően elmegyógyintézetbe kerül a fiú, ahol Dr. Samuel Loomis (Malcolm McDowell – Mechanikus narancs) kezdi meg a terápiáját. Sajnos a pszichológiai segítség nem bizonyul hatásosnak, Michael magába fordul, maszkokat kezd készíteni és ez egészen 17 éven át így folytatódik, akkor ugyanis megszökik az intézetből, vérfürdőt hagyva maga után, hogy megkeresse a kamasszá érett húgát, Louriet (Scout Taylor-Compton).

Végre kaptunk egy igazi, jól felépített sorozatgyilkos háttértörténetet, olyan momentumokkal, melyek tényleg megindíthatnak valamit, egy alapjáraton labilis emberben. Nagyon jól érződött, hogy Michael alapjáraton egy szeretetre vágyó, elhanyagolt kisfiú, aki csakis a maszk mögött képes szabadjára engedi önmagát, ami viszont maga az aljas gonoszság. Felnőttként pedig végre olyan slasher gyilkost kaptunk, aki nem cammog, nem csak egy késszúrással öl, hanem egy hegyomlásnyi veszedelem, ami feltépi az ajtókat, nekiront az áldozatainak és még a szuszt is kipréseli belőlük. Ilyen az igazi Michael Myers, akiről elhiszem, hogy legyőzhetetlen. Az új Samuel Loomis is jó karakter, érződik, hogy érez a fiú iránt valamit, szinte függ tőle, hisz legnagyobb munkája is egyben, s, miután megszökik az életét teszi fel, hogy megállítsa.

Az eredeti franchiseban természetesen Jamie Lee Curtis volt a legjobb, de az új final girl Lourie is kellően badass, és itt térnék ki ismét a slasherek és a realitás kérdéskörére. Lewisszal tökéletesen egyetértünk abban, hogy a régi részek legnagyobb hibája, ami a Péntek 13. negyedik része után is zavaró volt, hogy nem tette meg a final girlt, a rokont az új gyilkosnak, ezt egyébként csak az eddig legújabb Texasi láncfűrészes rész merte meglépni. Sokkal jobb megoldás lett volna, hogyha anno Lourie-ban pattan el valami az események után és veszi át bátyja szerepét, az új változatban szinte meg is alapoztak ennek, hisz a lány sem teljesen százas, a vér pedig nem válik vízzé.

Természetesen Zombie tisztelgett is az előd előtt, a mára ikonikus zenéket használta fel, ez pedig nagyon jó hangulatot kölcsönzött az új filmnek is. Viszont mert újítani, felépítette a sorozatgyilkost, a látvánnyal nem szerénykedett, kegyetlen gyilkosságokat kapunk. Nemrég Carpenter beszólt Rob Zombienak a remake miatt, de én teljes mértékben az új változat mellett vagyok, az új változat folytatását viszont óriási hiba volt elkészíteni.Most lehet, hogy majd páran megpróbálják a fejem olajba nyomni, mint az Evil Dead kritikámnál, de ismét egy olyan felújításról fogok írni, ami szerintem nemhogy jobban sikerült, de abszolút lekörözte az eredeti alkotást. Carpenter Halloweenját túlértékeltnek tartom, és nem, nem azért, mert mai szemmel nézem, gyerekként láttam, az összes többi slasher klasszikussal együtt, és míg azok halálra rémítettek, a Halloween abszolút nem volt rám semmilyen hatással. Főként az értelmetlensége zavart akkor is, hogy semmit nem tudtunk meg a gyilkosról, indítékairól, múltjáról – csak egy momentumot – és rendben, elfogadom, hogy ráhúzható a kertváros nyugalmát felborzoló ismeretlen mumusra, de akkor legalább ne Myers lenne az a mumus. Azért szerintem a slasherek nem a metaforák fellegvárai, és inkább a realitás mezején mozognak (erre még kifogok térni), de ha már a fenyegető, lappangó gonoszt kell, hogy megtestesítse a gyilkos, akkor ne egy olyan legyen, akire még a maszk is nagy. Freddyről, Jasonről eltudtam hinni, hogy nincs, aki megállítsa és tényleg veszélyesek, de Michael Myers mellettük szinte nevetségesnek tűnik, és akkor el is érkeztünk Rob Zombie újragondolásához, ahol már olyan a sorozatgyilkos és a történet, amilyennek lennie kell.

A Myers család hírhedt a nyugalmasnak mondható kisvárosban: a családfenntartó anya (Sheri Moon Zombie – Az 1000 halott háza 1-2.) vetkőzéssel keresi a betevőt, legidősebb lánya léha és szintén nem az erkölcs mintapéldája, aktuális barátja egy agresszív alkoholista, fia, Michael pedig megmagyarázhatatlanul furcsa. Állatokat kínoz a fiú, de valamiért mégis talán ő a legtisztább lelkű a családban, amit természetesen tönkretesz az állandó gúny, amit kap osztálytársaitól, nevelőapjától, valamint a szégyen, amit anyja és nővére iránt érez, annak ellenére, hogy szereti őket. Az egyetlen, aki iránt tényleg feltétlen szeretetet érez, az csecsemő húga. Viszont Michaelben Halloween estéjén valami elpattan, és utat enged a merő gonoszságnak, ami lappangott benne; brutális módon lemészárolja a fél családját. A tragédiát követően elmegyógyintézetbe kerül, ahol dr. Samuel Loomis (Malcolm McDowell – Mechanikus narancs) kezdi meg a terápiáját. Sajnos a pszichológiai segítség nem bizonyul hatásosnak, Michael magába fordul, maszkokat kezd készíteni, és ez egészen 17 éven át így folytatódik, akkor ugyanis megszökik az intézetből, vérfürdőt hagyva maga után, hogy megkeresse a kamasszá érett húgát, Laurie-t (Scout Taylor-Compton).

Végre kaptunk egy igazi, jól felépített sorozatgyilkos-háttértörténetet, olyan momentumokkal, melyek tényleg megindíthatnak valamit egy amúgy labilis emberben. Nagyon jól érződött, hogy Michael alapjáraton egy szeretetre vágyó, elhanyagolt kisfiú, aki csakis a maszk mögött képes szabadjára engedi önmagát, ami viszont maga az aljas gonoszság. Felnőttként pedig végre olyan slashergyilkost kaptunk, aki nem cammog, nem csak egy késszúrással öl, hanem egy hegyomlásnyi veszedelem, ami feltépi az ajtókat, nekiront az áldozatainak, és még a szuszt is kipréseli belőlük. Ilyen az igazi Michael Myers, akiről elhiszem, hogy legyőzhetetlen. Az új Samuel Loomis is jó karakter, érződik, hogy érez a fiú iránt valamit, szinte függ tőle, hisz legnagyobb munkája is egyben, s miután megszökik, az életét teszi fel, hogy megállítsa.

Az eredeti franchise-ban természetesen Jamie Lee Curtis volt a legjobb, de az új final girl Laurie is kellően badass, és itt térnék ki ismét a slasherek és a realitás kérdéskörére. Lewisszal tökéletesen egyetértünk abban, hogy a régi részek legnagyobb hibája, ami a Péntek 13. negyedik része után is zavaró volt, hogy nem tette meg a final girlt, a rokont az új gyilkosnak, ezt egyébként csak az eddig legújabb Texasi láncfűrészes-rész merte meglépni. Sokkal jobb megoldás lett volna, hogyha anno Laurie-ban pattan el valami az események után, és veszi át bátyja szerepét. Az új változatban szinte meg is alapoztak ennek, hisz a lány sem teljesen százas, a vér pedig nem válik vízzé. Természetesen Zombie tisztelgett is az előd előtt, a mára ikonikus zenéket használta fel, ez pedig nagyon jó hangulatot kölcsönzött az új filmnek is. Viszont mert újítani, felépítette a sorozatgyilkost, a látvánnyal nem szerénykedett, kegyetlen gyilkosságokat kapunk. Nemrég Carpenter beszólt Rob Zombie-nak a remake miatt, de én teljes mértékben az új változat mellett vagyok. A folytatását viszont óriási hiba volt elkészíteni.

Szerintem: 8/10

IMDb | mafab

(Levente)

Halloween II (2009)

Őszintén megmondom, nem vagyok híve a remake-eknek. Főleg nem olyankor, amikor megint visszavisz engem Haddonfieldbe és megint Michael Myerst kell néznem, miután már kicsinált az előző 8 résszel. Viszont a 2007-es Rob Zombie-féle Halloween az egyik nagy kedvencem. Tényleg elképesztően jól megcsinálta a rendezést, szépen tisztelgett a nagy előd előtt, és kellően mocskos, brutális képi világot álmodott az egész köré, ami sokkal realistábbá és maivá tette a filmet. Éppen ezért érthető, ha nagyon pozitívan, már-már várakozóan ültem le megnézni a Rob Zombie által készített második részt. Viszont úgy néz ki, egy kivétellel, mindig nekem jutnak a katasztrófák.

Nos, a második rész elején kapunk egy kis kórházasdit, és persze megint láthatjuk, hogy Laurie-nak esélye sem volt elpusztítani Michaelt. Myers tovább baktat, tovább gyilkol, és továbbra is Laurie-t akarja. Azonban a kórházban történt mészárlást követően eltűnik, és mindenki kezdi elhinni, hogy talán sikerült megszabadulni Kirk kapitány kegyetlen verziójától. Laurie próbálja feldolgozni a történteket, és igyekszik szembenézni a múltjával, ami annyira szétcincálta a jelenét, és fenyegeti a jövőjét. Természetesen, ezt jól tudjuk, Michael Myers mindig visszatér, és Laurie-nak szembe kell néznie vele és vele együtt saját magával is.

Hol is kezdjem? Talán ott, hogy Rob Zombie-nak nem kellett volna egy ütős rockkoncertje után, még betépve és részegen megálmodnia ezt a filmet. Alapvetően érthető, hogy megcsinálta a második részt, és volt is benne potenciál, a kórházas rész kifejezetten ütősre sikerült. Jó volt a véres gyilkosságokkal tarkított jelenetek sokasága, jó volt a házikós rész, az egész tényleg nagyon nyomasztó és sötét volt. Tetszik ez a fajta Laurie-felfogás is, tetszik, hogy a csaj egy lelki nyomorék lett, és nem tud egyszerűen túllépni a dolgokon. Kapunk egy piába és őrült bulizásba menekülő, kétségbeesett, önmagát kereső lányt, ami igazán emberivé teszi a karaktert. Tényleg könnyű vele azonosulni. Michael Myers még mindig nagyon fenyegetően hat, nekem sokkal félelmetesebb, mint az eredeti verzióban, és a gyilkosságok is éppen elég véresek és mocskosak. Azért pedig külön jó pont, hogy Zombie szerepeltette Danielle Harrist. :) Akkor mégis mi a bajom?

Könyörgöm, ha fehér lovakat akarok látni, akkor kinyitom a magyar mondák könyvét, és megnézem, hogy verjük át a szerencsétlen Szvatoplukot. Az álomjelenetek már az eredeti verzióban is nagyon erőltetettek voltak, de Zombie ezt még megfejelte ezzel az istentelen, 80-as évek giccses rockklipjeire emlékeztető, fehér lovon lovagoló, fehér ruhába öltöztetett Galadriel és Gandalf szerelemgyerekeként megjelenő Myers anyucival. Jajj, ahogy ott áll, fogja a kezét a kicsi, bohócruhás Michaelnek, és közben biztatja, hogy gyilkolásszál, édes kisfiam. Ezt még megfejelik a füstgéppel, a hajat lobogtató ventilátorral, egy kis Ödipusz-komplexussal, giccses zenével és egy csomó lassítással. Egyszerűen borzalmasak ezek a részek.

Igazság szerint nekem tetszett az alapkoncepció, nagyon jó lett a film vége is, mert Zombie meg merte azt lépni, amit előtte megannyi részben kihagytak. Csak az a fránya drog és alkohol ne lett volna, mert ezek az álomjelenetek az egész koncepciót tönkrevágták, és egyszerűen már-már élvezhetetlenné tették a filmet. Szeretem a hajdobálós rockzenekarokat, de nem véletlen, hogy egy klip 2-3 perces és nem másfél órás, ugyanis két perc még éppen kibírható, de másfél óra már kínzás. Ha túl tudjátok tenni magatokat ezeken a képeken, és csak a lényegre koncentráltok, akkor a Halloween II egész jó kis darabja a franchise-nak, és nagyon bánom, hogy valaki nem szólt rá Zombie-ra, hogy csak csínján a fehér lovakkal.

Pontszámom: 5.5/10

IMDb | mafab

(eN.Dé)