Mi is lenne annál jobb télen, mint a hidegben bekucorodni az ágyba, és egy izgalmas, havas tájon játszódó thrillert megnézni? A Peter Høeg dán író bestselleréből készült 1997-es adaptáció, A hó hatalma (Smilla’s Sense of Snow) elkalauzol minket Dánia és Grönland jeges tájaira, hogy egy gyilkosság részleteit göngyölítse fel.

Mi is lenne jobb télen, a hidegben bekucorodni az ágyba és egy izgalmas, havas tájon játszódó thrillert megnézni? Peter Høeg dán író bestselleréből készült 1997-es adaptáció, A hó hatalma (Smilla’s Sense of Snow) elkalauzol minket Dánia és Grönland jeges tájaira, hogy egy gyilkosság részleteit göngyölítse fel.

Smilla Jasperson (Julia Ormond) jég – és hó szakértő tudós hazafelé tart, bérházuk előtt viszont döbbenten látja, hogy a rendőrség éppen egy kisfiú holttestét szállítja el. Az illetékesek azt mondják, hogy a gyermek lezuhant a tetőről, miközben játszott, Smilla viszont nem hisz nekik, hiszen tudja, hogy a fiúnak tériszonya volt és a hóban talált nyomok is arra utalnak, hogy inkább menekült valami vagy alaki elől. A balesettel több összeegyeztethetetlen tény is Smilla elméletét támasztja alá, miszerint gyilkosság történt, például a gyermeket boncolták, egy igazán neves orvos, a holttesten pedig furcsa szúrásnyomokat is fel lehet fedezni. A nő fejébe veszi, hogy igazságot szolgáltat és kideríti mi történt pontosan, akár az élete árán is.

A film elején nem értettem a politikai kérdéskört, hogy a dánok és a grönlandi őslakosok, inuitok között miért van feszültség, de Lewis és En.Dé. kisegítettek és tisztázták, hogy függetlenségi, gazdasági kérdéskörről van szó. A visszaemlékezésekből megtudjuk, hogy ez fontos a főszereplők szempontjából is, mivel Smilla fél inuit és Grönlandon nőtt fel, és a kisfiúval kötött barátságában is szerepet játszik származása, elengedhetetlennek tartja megismertetni a gyermekkel a gyökereit és kultúráját.

Igazi, vérbeli 90-es évek thrillereinek hangulatát viszi tovább A hó hatalma, amit különlegessé tesz, hogy későbbiekben sztárokká váló szereplőgárdával dolgozik, az északi helyszínek pedig didergős, borzongós atmoszférát kölcsönöznek. Julia Ormond jól alakít, motivációi érthetőek és tudunk érte izgulni. Feszültségben, nyomozásban nem szűkölködik a két órás játékidő, egyedül a szerelmi szálat éreztem feleslegesnek. Természetesen akadnak megkérdőjelezhető logikai hibák, de összességében kellemes kikapcsolódást nyújt.Mi is lenne jobb télen, a hidegben bekucorodni az ágyba és egy izgalmas, havas tájon játszódó thrillert megnézni? Peter Høeg dán író bestselleréből készült 1997-es adaptáció, A hó hatalma (Smilla’s Sense of Snow) elkalauzol minket Dánia és Grönland jeges tájaira, hogy egy gyilkosság részleteit göngyölítse fel.

Smilla Jasperson (Julia Ormond) jég- és hószakértő tudós hazafelé tart, bérházuk előtt viszont döbbenten látja, hogy a rendőrség éppen egy kisfiú holttestét szállítja el. Az illetékesek azt mondják, hogy a gyermek lezuhant a tetőről, miközben játszott, Smilla viszont nem hisz nekik, hiszen tudja, hogy a fiúnak tériszonya volt, és a hóban talált nyomok is arra utalnak, hogy inkább menekült valami vagy valaki elől. Több, a balesettel összeegyeztethetetlen tény is Smilla elméletét támasztja alá, miszerint gyilkosság történt, például a gyermeket boncolták, egy igazán neves orvos, a holttesten pedig furcsa szúrásnyomokat is fel lehet fedezni. A nő fejébe veszi, hogy igazságot szolgáltat, és kideríti, mi történt pontosan, akár az élete árán is.

A film elején nem értettem a politikai kérdéskört, hogy a dánok és a grönlandi őslakosok, az inuitok között miért van feszültség, de Lewis és eN.Dé. kisegítettek, és tisztázták, hogy függetlenségi, gazdasági kérdéskörről van szó. A visszaemlékezésekből megtudjuk, hogy ez fontos a főszereplők szempontjából is, mivel Smilla félig inuit, és Grönlandon nőtt fel, és a kisfiúval kötött barátságában is szerepet játszik származása, elengedhetetlennek tartja megismertetni a gyermekkel a gyökereit és kultúráját.

A vérbeli 90-es évekbeli thrillerek hangulatát viszi tovább A hó hatalma, amit különlegessé tesz, hogy későbbiekben sztárokká váló szereplőkkel dolgozik, az északi helyszínek pedig didergős, borzongós atmoszférát kölcsönöznek. Julia Ormond jól alakít, motivációi érthetőek, és tudunk érte izgulni. Feszültségben, nyomozásban nem szűkölködik a két órás játékidő, egyedül a szerelmi szálat éreztem feleslegesnek. Természetesen akadnak megkérdőjelezhető logikai hibák, de összességében kellemes kikapcsolódást nyújt.

6/10

IMDb | mafab