The Texas Chainsaw Massacre
A texasi láncfűrészes (2003)

A texasi láncfűrészes mészárlás igazi kultuszfilm, az egyik első slasher-splatter, a film adta az első igazi scream queent, és mai szemmel is élvezhető, több mint negyven év távlatából is. Az első részt követő folytatások viszont szépen lassan sárba döngölték Bőrpofát és családját, a tűrhető harmadik rész ellenére meggyalázták, és – szerintem – feleslegesen franchise-zá duzzasztották a történetet. Tökéletesen ideje volt a vérfrissítésnek, ezért 2003-ban Marcus Nispel elővette a régi klasszikust, leporolta, és teljesen új életet lehelt belé, nagyot lökve a horrorfelújítások szekerén.

A nyitójelenet megidézi az első filmet, egy helyszíni felvétel elmondja, hogy 1973. augusztus 20-án a Hewitt család telkén vérfagyasztó gyilkosságsorozat történt, négy fiatal lelte kínok közt halálát. Több száz bizonyítékot sikerült a rendőrségnek összegyűjtenie, a leghátborzongatóbbat viszont a helyszíni felvétel tartalmazza. 30 évvel a szörnyűségek után leporolták az aktákat, hogy felgöngyölítsék a két pokoli nap eseményeit. Morgan, Pepper, Andy, Kemper és Erin (Jessica Biel) Mexikóból tart hazafelé, útjuk Texason át vezet. A fiatalok még kikapcsolódásuk alatt el szeretnének jutni egy koncertre, Mexikóból pedig füvet hoztak át a határon, hogy Kemperék végre új életet kezdhessenek a drog eladásával. Az országúton majdnem elütnek egy láthatóan meggyötört lányt, akit felvesznek, és megpróbálják egy kórházba juttatni. A lány hátborzongatóan viselkedik, összefüggéstelenül beszél, majd golyót repít a fejébe. Miután megpróbálták a sokkon túltenni magukat, a legközelebbi benzinkútra tart csapatunk, hogy segítséget kérjenek. Segítségül viszont egy rendkívül agresszív, furcsa rangert kapnak, és eljutnak a Hewitt ingatlanhoz is, melyben olyan szörnyűségeket fognak átélni, melyekre rémálmaikban sem mertek volna gondolni.

Amikor kreatív, hozzáértő felújításokról van szó, A texasi láncfűrészes tökéletes példa arra, hogyan kell tisztelettel bánni a klasszikus előddel, miközben új oldalról közelítik meg a történetet, felrázva az évek alatt unalomba fulladt karaktereket. A nyitójelenet tökéletesen megidézi az eredeti nyitányát, a kamerahangokkal és narrációval, viszont rögtön feltűnik egy óriási változtatás; a kannibál család neve nem Sawyer, hanem Hewitt. eN.Dé. kolleginámnak nem igazán tetszik ez a változtatás, de engem abszolút nem zavar, hiszen a 2003-as film teljesen különáll, köze nincs az előző négy felvonáshoz, nem folytatja azokat, csak az alapszituációt adaptálja. A cselekmény nagy része viszont ismerős, a kötelező slasherkellékek sorakoznak fel, az "algoritmus" szerint: öt fiatal, köztük a potenciális final girl, akiről süt, hogy okosabb és talpraesettebb mindegyikőjüknél – Jessica Biel szerintem kimondottan jól játszik –, a felvett stoppos, aki figyelmeztet a közelgő vészre, az öreg bölcs és végül meg is érkezünk a Hewitt családhoz, akik teljesen új felállást kaptak. A família hierarchiája tökéletesen épül fel, a családot fenntartó Luda May, és két fia, Hoyt - akinek köszönhetően a rendőrség sem tud a nyakukra járni - és öccse, Thomas, aki az új Bőrpofa.

Bőrpofa pont olyan, amilyennek lennie kell, és amilyen az első részben is volt, robosztus, elmebeteg, agresszív, de van benne valami, ami a gyermeki felfogásról, visszamaradottságról árulkodik, és azt is megtudjuk, hogy az eredetivel ellentétben, melyben a transzszexuális hajlamai miatt volt szüksége új arcokra, ezúttal miért varr magának maszkokat. A családhoz még további „rokonok” is tartoznak, akik kellően őrültek ahhoz, hogy beletartozzanak a körbe. A texasi láncfűrészes azért jó felújítás, mert tud tisztelegni az eredeti előtt, de nem másolja azt, felépített magának egy saját vázat, és félelmetes tud lenni. Marcus Nispel 2009-ben is bebizonyította, hogyan kell felfrissíteni a kissé nevetségessé vált horrorikonokat, Bőrpofával pedig kimondottan remek munkát végzett.

8/10

IMDb | mafab

The Texas Chainsaw Massacre: The Beginning
A texasi láncfűrészes mészárlás: A kezdet (2006)

A 2003-as remake új családot teremtett, ezek már nem a külvilágtól elzárt, társadalmon kívül létező elmebetegek, a Sawyerék, hanem a gonosz, velejéig romlott, tettüknek teljes tudatában lévő Hewitt klán, köztük Thomasszal, aki saját rendellenességét próbálja leplezni áldozatai bőrének lenyúzásával. De mindig ilyenek voltak? Mindig az örömért és a betevőért kegyetlenkedtek? Jonathan Liebesman ezekre ad választ 2006-os előzményfilmjében.

1939-ben egy munkásnő szörnyű körülmények között életet ad egy bőrrendellenességgel küzdő csecsemőnek, a szülésbe pedig belehal. A mészárszék igazgatója kidobja a gyermeket a kukába, ahonnan Luda Mae viszi haza, fia, Charlie Hewitt és férje mellé.

Évtizedekkel később, miután Texas elnéptelenedett a munkaerőhiány és a termelés rohamos csökkenése, miatt a helyi mészárszék is bezárja kapuit, elbocsájtva utolsó munkását, Thomas Hewittot, aki dühében és a bosszútól vezérelve első gyilkosságát is elköveti. A rendőrőrs utolsó rangere megpróbálja a fiút elfogni, csakhogy mostohabátyja, Charlie tesz róla, hogy a törvény ne tehesse rá családjára a kezét, és az élelem hiányában újra hússal kezdi ellátni családját.

Mindeközben, a vietnami háború idején egy testvérpár, Dean és Eric (Matt Bomer) indulna vissza a háborúba, barátnőik kíséretében, át Texason. Dean nem bírja elviselni a háború szörnyűségeit, barátnőjével azt tervezik, hogy Mexikóba szöknek, de ezzel egyben úgy is érzi a fiú, hogy elárulja bátyját, aki miatta vállalja az újabb küldetést. Útjuk során egy csapat balhés motorossal is összetűzésbe kerülnek, mígnem balesetet szenvednek az úton. A kiérkező rendőr viszont nem az áldozatot, hanem az ebédet látja bennük, ezért elszállítja őket közeli családi birtokukra. A kannibál klán és a fiatalok között pedig megkezdődik a macska-egér harc.

A 2003-as felújítás felvethetett kérdéseket, de nem voltak zavaróan nyitottak, kaptunk egy elmeroggyant brigádot, akik emberhúst esznek, legkedvesebb tagjuk pedig áldozatai bőrét használja fel, hogy saját csúfságát elfedje. A legtöbb slashernél pont az ismeretlen, a gyilkos kiléte, vagy múltjának homálya teszi olyan rémisztővé, ezért előzmény magyarázatra sok esetben abszolút nincs szükség. A texasi láncfűrészes: A kezdetek még pont nem rombol mítoszt, csak jobban kibontja a vérengző család tagjainak jellemét és előtörténetét, de ha nem tette volna meg, akkor sem maradt volna a nézőkben hiányérzet.

Pont a kissé érdektelen mivolta miatt nem lett kiemelkedő folytatás a film, amit sajnos az a tény is ront, hogy unalmas. A szereplőkkel nincs gond, a család kellően beteg, de hiányzik belőle az a rémisztő atmoszféra, ami a 2003-as filmben még megvolt. Emellett a készítők beleestek abba a hibába, hogy a kor atmoszféráját és Texas látképét, hangulatát úgy próbálták visszaadni, hogy narancssárgára színezték a képet, amit én nem bírok elviselni. Aki szereti a Hewitt családot, élvezni fogja a filmet, dúskál a vérben és Bőrpofa még mindig badass.

6/10

IMDb | mafab

Texas Chainsaw 3D
A texasi láncfűrészes: Az örökség (2013)

Az eredeti A texasi láncfűrészes mészárlást három botrányos folytatás követte, majd Michael Bay produceri felügyelete alatt nagy ráncfelvarráson esett át az emberi bőrmaszk, de a 2003-as remake és előzménytörténete már egy másik családra, Hewittékre koncentrált. 2013-ban viszont ismét visszatértünk a gyökerekhez A texasi láncfűrészes: Az örökségnek köszönhetően, mely nem a 94-es rész eseményei után vette fel a fonalat, hanem, eltörölve három epizódot, közvetlen folytatása az 1974-es klasszikusnak.

Pár órával az első rész eseményei után veszi fel történetünk a fonalat. Miután Sally biztonságban eljutott a rendőrségre, a seriff azonnal a Sawyer-birtokra megy, hogy a családdal kiadassa Jedidiah Sawyert, Bőrpofát, aki több fiatalt is lemészárolt. A texasiaknak tudomásuk volt arról, hogy a klán miből szerzi a betevőt és mit művelnek a házukban, de tenni semmit sem tettek, mígnem az egyeteln túlélőnek köszönhetően kitudódtak a szörnyűségek. Mialatt a seriff megpróbálja meggyőzni Sawyeréket, megérkeznek a helyi redneck kiskirályok, akik úgy gondolják, igazságot szolgáltatnak, szemet szemért alapon kiirtják a kannibál családot.

A nyitójelenet (pár snittben végignézzük az első rész eseményeit) a legtökéletesebb nyitány, amit valaha folytatásnál láttam. Konkrétan pár órával később veszi fel a fonalat, és abszolút nem látszódik, hogy 39 évvel később forgatták, a kép színei tökéletesen passzolnak, autentikus minden, és a régi díszletek, birtok és ház pontos replikája az eredetinek. A Sawyer család tagjai is pontosan ugyanúgy néznek ki, viszont a szemfülesek elkaphatják köztük a cameózó Gunnar Hansent, aki anno Bőrpofát alakította. A kifogástalan kezdés után viszont egy kicsit visszaesik sajnos a minőség.

Ugrunk az időben, pontosan nem tudjuk, mennyit, a logika szerint a 90-es éveket lehetne saccolni, de a végén megjelenő okostelefon miatt a 2010-es években játszódik, ami még így sem okoz logikai buktatót.

Heather Miller (Alexandra Daddario) egy szupermarket hentesrészlegében dolgozik. Hazaérve óriási meglepetésben lesz része: nagymamájától egy házat örökölt halála után. Csakhogy nagymamája már évekkel ezelőtt meghalt, ezért kikérdezi szüleit, mely során kiderült, hogy még csecsemőkorában örökbe fogadták. A kezdeti döbbenetből barátai által ocsúdik fel, akik készek elkísérni Texasba, hogy megnézze örökségét. A fiatalokhoz út közben egy stoppos is (a kötelező utas) csatlakozik, aki amint lehetősége adódik, kirabolja az új ház értéktárgyait, viszont a Sawyer ház egy eldugott szegletében véletlenül szabadjára engedi az évtizedek óta raboskodó gyilkológépet: Bőrpofát.

Még mielőtt részletekbe merülnék, hogy miért tartom zseniális folytatásnak ezt a filmet, azelőtt leírnám azokat a hibákat, amik sajnos valóban levonnak az értékéből, és nem is értem, hogy miért kellett beleerőltetniük a készítőknek. A kis csapatunk a legzavaróbb; Daddarióval az égvilágon semmi gond nincs, rá ki fogok még térni, de a barátaira szavak nincsenek. Látszik, hogy csak a forgatókönyv kovácsolta össze ezeket az embereket, az ostoba libát, Trey Songz rappert, aki akkor a legvállalhatatlanabb, amikor a saját zenéjét hallgatja billiárdozás közben, valamint az sem teljesen tiszta, hogyan lehetnek annyira sötétek, hogy ráhagyják egy vadidegenre az újonnan örökölt házat. Sajnos pár gore-jelenet is inkább nevetségesre sikerült a digitális vér és a furcsa, direkt 3D-re szánt beállítások miatt. Viszont itt az ideje, hogy részletezzem, mégis miért is jó ez a film.

{spoiler}

Már a nyitányban egyértelművé válik, hogy a napjainkban élő final girl, Alexandra Daddario a gyújtogatást túlélő Sawyer lány, s mivel a vér nem válik vízzé, a készítők ügyesen utaltak a végkifejlet fordulatára, Heather sem normális. Mészárszéken dolgozik, a vér, a hús feldolgozásában szinte örömét leli, hobbija pedig súrolja a nekromanciát: állatok csontjaiból készít képeket. Bőrpofa az unokatestvére, aki tényleg ugyanaz, aki az első részben volt, már öregen, ugyanúgy megőrizve a transzszexuális hajlamát, ami miatt új bőröket készít magának. Olyannyira odafigyelt a rendező, hogy hű legyen az 1974-es filmhez, hogy még az eredeti jelmezek is megvannak a házban, és Bőrpofa sántít, miután 39 évvel ezelőtt, Sally üldözése közben megsebesítette a lábát a láncfűrésszel. Ha mindez nem lenne elég, meglépi a film azt, amit egyetlen más slasher sem – bár a Péntek 13. 4. része próbálkozott –: a túlélő csatlakozik a gyilkoshoz. Miután Heather tudomást szerez róla, hogy családját, a gyilkos kannibálokat a helyi prolik lemészárolták, egy nagyon érdekes családi viszállyá alakul a történet, ahol a rossz feszül szembe a gonosszal, és abszolút nem tudjuk, melyik oldal jelöli a családokat. A végére konkrétan sikerül elérniük, hogy Bőrpofáért izguljunk, aki mások arcából készít magának maszkot. Ez a húzás messzemenőkig remek. És még egy cameónk van: Marilyn Burns, az eredeti film sikolykirálynője tiszteletét teszi, ám most egy Sawyer képében.

{/spoiler}

A hibák ellenére jócskán teli van a film ijesztő jelenetekkel, ködös erdős üldözéssel, és a feszültség is a tetőfokára hág. Összességében tényleg nagyon jól viszi tovább a történetet, amit ez meg is illetett. Nem tudom, hogy miért közutálat tárgya ez a rész, én imádtam.

8/10

IMDb | mafab