A robotika fejlődésével egyre többeket foglalkoztat a kérdés: mi tesz minket emberré? Ha egy ember összes szervét kicseréljük, meddig tekinthető embernek, és mikortól nevezzük gépnek? Honnan jönnek az érzelmeink? Létrehozható-e olyan gép, ami érezni tud, és szabad-e létrehozni ilyent? Óvatlan gyermek módjára a tűzzel játszunk vajon, vagy megvan a szükséges tudásunk, védelmünk az esetleges balesetek kiküszöböléséhez, kezeléséhez?

A filmművészet mindig érzékenyen reagál az embereket foglalkoztató kérdésekre, és olyan nagyszerű művek születtek ezt a kérdést körbejárva, mint az Isaac Asimov novellájából építkező A 200 éves ember, vagy a Steven Spielberg által rendezett A.I. Asimov, gyermekkorom kedvenc sci-fi szerzője, amúgy is élen járt a robotikával kapcsolatos problémakör boncolgatásában. Kiemelkedően magas intelligenciájával képes volt egy olyan szabályrendszert létrehozni, amit alkalmaznak is a robotikában.

Ne szabaduljon el!

Kivéve a Morgan című sci-fi horrorban. Morgan (Anya Taylor-Joy, akit korábban a The Witchben láthattunk, úgy látszik, vonzza ezeket a zakkant szerepeket, de nagyon jól is hozza a karaktert) egy genetikailag létrehozott humanoid gép. A kísérlet célja az volt, hogy érzelmekkel ruházzanak fel egy nanobotokkal génmódosított lényt. Az, hogy Morgan ember vagy tárgy, nehezen eldönthető, mint ahogy az is, hogy az érzelmei valós érzelmek, vagy tanult reakciók. Morgan hihetetlenül intelligens. A teste gyorsan fejlődik, 5 éves korára már egy kamasznak néz ki, és szellemi fejlettsége is egy felnőttével vetekszik. Az érzelmi fejlettség azonban nem ilyen egyszerű dolog. Morgannel egy viselkedésterapeuta foglalkozik, aki gyakran viszi a kutatóintézet környékén található erdőbe a kislányt, aki azt áhítattal szereti. Mégis olykor furcsán, nem emberszerűen, aggasztóan viselkedik. Bár a narráció mindentudó, de szűkszavú, a kutatóintézetben dolgozó emberek sokkal többet tudtak a projektről, mint mi, nézők. Ennek fényében, eléggé bugyutának tűnik a viselkedésük. Egy ideig igazi gyermekként kezelik Morgant, majd egy kisebb incidens után bezárják őt egy betonépületbe, ahol ugyan megkaphat mindent, amire vágyik, de nem hagyhatja el azt. Soha többet erdő, soha nem láthatja a tavat, amit a viselkedéskutató Amy (a temperamentumos Rose Leslie, akit Ygrittként láthattunk a Trónok hacában) ígért neki meg.

Abban egyetérthetünk, hogy ez mindannyiunknak sok lenne. Dühösek és csalódottak lennénk, ami érthető. Mivel nem tudunk sokkal többet Morganről, ezért őt is a saját magunk értelmezésére használt dimenziók mentén próbáljuk felfogni. Így aztán, mikor a film elején megtámad egy embert, gondolhatjuk azt, hogy a bezártság okozta frusztrációja, dühe tör ki belőle. Ne felejtsük, még csak ötéves, mit tudhat egy ötéves a dühkezelésről?

De tekintve, hogy Morgan nem egy átlagos 5 éves gyerek, egy kockázatkezelő érkezik a kutatóintézetbe, a cég megbízásából, ami a kísérlet tulajdonosa. Egy kissé merev, rideg feladatorientált nő, akinek a célja, hogy gyorsan, hatékonyan pontot tegyen az incidens végére. A kutatók mind próbálnak a maguk módján hatni rá, de ez lepereg róla. Mi lesz vajon Morgan sorsa? Emberként vagy gépként kell tekintenünk rá? Az elpusztítása gyilkosság, vagy nem több, mint kidobni a régi kenyérpirítót? Ezeket a kérdéseket feszegeti a film, de nem azt választja témájának, hogy válaszokat is adjon rájuk. A film közepe tájt néhány igen erős jelenettel azért érzékelteti a téma mélységét. A film első felében olyan ügyesen manipulálja az érzelmeinket, hogy a fordulópontnál erős együttérzést élhetünk meg, köszönhetően az információval szűkmarkúan bánó narrációnak. A film második felében azonban elszabadul a pokol.

Nagyon tetszett nekem a Morgan, nem tör olyan babérokra, mint az A.I. vagy A 200 éves ember, ennek ellenére élvezhető marad. Hibájaként azt rónám fel, hogy a fimben szereplő tudósok viselkedése nagyon nem profi. Mi nézők a lassan csorgatott információ miatt hihetünk ezt-vagy azt a kísérletben szereplőkről, de ők pontosan tudták, hogy mit csinálnak, ennek ellenére néha úgy viselkednek, mint néhány kamasz, akik táboroznak, és találnak egy kóbor kutyát.

Összességében a Morgan egy robotikával és annak veszélyeivel foglalkozó kis darab, kiválóan alkalmas a karácsony utáni bejglikóma lefojtására. Nem fogja megfeküdni a gyomrotokat, szórakoztat, és nem is akar ennél mélyebbre menni.

7/10

IMDb | mafab