Akárcsak a többi ország és kultúra esetében, a filippínó mítoszok is (többek közt) a különös, megmagyarázhatatlannak tűnő jelenségekre keresik a választ. Mitológiájuk rendkívüli szerteágazó, a sok-sok szigeten élő különféle népcsoportoknak köszönhetően. Mielőtt a spanyolok megérkeztek és bevezették a katolicizmust az 1500-as években, minden nemzetségnek megvoltak a saját mítoszai, és alig volt bennük néhány közös elem (mennyország, pokol, emberi lélek). Ahogy a katolicizmus, az iszlám és más vallások elterjedtek és népszerűvé váltak, a filippínók többsége is már csak egy istenben hitt. Mindenesetre még ma is vannak, akik úgy gondolják, hogy a mitikus lények még most is közöttük élnek. Néhány szereplőn keresztül bemutatjuk, hogyan keveredik a régmúlt és a jelen (fantázia)világa a Fülöp-szigeteken.

Boszorkányok

A fekete mágiát ismerő, a boszorkányság mesterségét gyakorló személy a mangkukulam. Varázslataival különféle hatásokat tud előidézni áldozatain: az illető megbetegedik, és a modern gyógymódok nem segítenek rajta; szerettei érzelmileg vagy szellemileg megtébolyodnak; elveszíti koncentrációs képességét; nem tud aludni; elveszíti étvágyát; hirtelen balesetek és más megmagyarázhatatlan dolgok történnek vele.

A mambabarang ugyancsak egyfajta boszorkányt jelent, ám ő a betegségek mellett már halált is okozhat. Külsőre átlagos kinézetű emberek, akik képesek megkínozni és megölni áldozataikat oly módon, hogy rovarokkal árasztják el azok testét.

A különféle állatokat (bogár, százlábú, csótány, sáska, moly) betanítják, hogy befurakodjanak az emberi testbe. Bambuszcsőben tartják őket, és éjszaka engedik szabadon, hogy megtámadják az áldozatot. Az illető testén duzzanatok, kelések és sebek alakulnak ki, és a gyógyulás érdekében legtöbbször kénytelen egy jó szándékú varázslóhoz fordulni.

Egy másik módszer, hogy az áldozatok hajából egy tincset a rovar (esetleg kukac) köré kötnek, ami úgymond médiumként szolgál. Amikor átszúrják az állatot, az áldozaton azonnal jelentkezik a kívánt hatás.

Emberevő szörnyek

A szigetvilág népei évszázadokon át regéltek egy gonosz és erőszakos szörnyetegről, ami számtalan brutális halálesetért felelős. Az aswang egy alakváltó lény, ami az elbeszélések szerint az emberek közt él; úgy néz ki, és úgy is viselkedik, mint ők. Legtöbbször csöndes, félénk, megfoghatatlan személyiségek. Azt mondják, ha egy aswang egy emberrel házasodik, az esküvő után ő is aswanggá válik. Kizárólag este változnak át, ha ételre van szükségük: denevérré, madárrá (legtöbbször egy sas vagy sólyom alakját veszik fel), vadkanná, macskává, illetve leggyakrabban kutyává.

Kedvenc fogásuk az újszülött kisbabák és a kisgyermekek húsa. Mindent megtesznek, hogy felkutassák a sebezhető áldozatot: az éjszaka közepén csendben lopakodva betörnek az otthonukba, lemészárolják a kiszemelt illetőt, majd elviszik a holttestet.

Bár minden emberi testrészt szívesen fogyasztanak, kedvenc finomságuk a máj és a szív. Ha épp nem sikerül valami ízletes emberre bukkanniuk, a temetők környékén portyáznak, a földet kaparják és kiássák a nemrég eltemetett elhunytakat, vagy mindezt meg sem várva már a halotti tor közben eltüntetik a testet.

Előfordulhat, hogy az ellopott tetemet vagy az élő áldozatot egy doppelgängerrel cserélik ki, amit fatörzsből vagy más növényi anyagokból készítenek. Ez a “dublőr” visszatér az áldozat otthonába, ahol azonban súlyosan megbetegedik, és meg is hal.

Többféle módon is fel lehet ismerni őket napközben. Az egyik módszer, hogy a szemükbe kell nézni. Ha a tükörképünk fejjel lefelé látszik benne, az illető egy aswang. A véraláfutásos szem ugyancsak jellemző, ami az egész éjjel tartó ébrenlét eredménye. A másik lehetőség, hogy fordított módon nézünk rájuk, vagyis lehajolva, lábaink között hátrapillantva. Ha az illető így másképp néz ki, akkor aswang.

Beszélik azt is, hogy az aswangoknak nincs philtrumjuk [a felső ajak fölötti kis gödröcske, középen – Ralome]. Az albularyók (gyógyítók) egy hintura nevű olajjal is ki tudják mutatni, ha aswang jár a közelben. Ilyenkor ugyanis az olaj felforr és bugyogni kezd.

A vámpírokhoz hasonlóan az aswangokat is távol lehet tartani vagy el lehet pusztítani fokhagymával, sóval és vallási eszközökkel (pl. szenteltvíz, kereszt, rózsafüzér, ima, szent szövegek). Egy rája farkából készített ostor ugyancsak megöli őket, bár már annak hangjától is félnek. A lefejezés szintén hatásos.

Azt mondják, szentelt földre (templomokba, mecsetekbe stb.) nem tehetik be a lábukat. Az ajtóra helyezett agimatok (egyfajta filippínó amulettek) ugyancsak távol tartják őket. Hasonló okból hordanak az újszülöttek piros-fekete színű karkötőt.

A manananggal nevű lény egy olyan aswang, ami képes repülni azután, hogy különválasztja a felsőtestét az alsótól (nevük is erre a képességre utal, a tanggal filippínó szó után, melynek jelentése “szétválasztani”). Ők is a kisbabákat szeretik, sőt még az anya méhében lévő magzatot is elfogyasztják. Hosszú nyelvüket a ház tetejéről egy kis lyukon át bedugva az anya köldökéhez érintik, és kiszívják a még meg nem született gyermek vérét.

Előfordulhat, hogy varázslónő alakjában járja a falvakat és külterületeket. Ha enni akar, először keres egy elszigetelt helyszínt, ahol otthagyhatja törzsét, miközben éjjel vadászni megy. Csak szétválás után képes repülni. Megeshet, hogy szépségével csábítja el a férfiakat, és egy félreeső helyre csalja őket, ahol élve elfogyasztja áldozatát. Legjobban a belsőségeket kedveli (szív, gyomor, máj).

Szörny alakban a napfény halálos veszélyt jelent számára. Ha a két fél test hajnalban még külön van, elpusztul. A legendák szerint ezt elő is lehet segíteni: meg kell találni az otthagyott alsótestet, majd sót, hamut és/vagy fokhagymát kell rá helyezni, mert ez megakadályozza, hogy egyesüljön, ezáltal ki lesz téve a közelgő napfény veszélyének. A hamu, a só, valamint a nyers rizs, illetve az égő gumi szaga el is riasztja őket attól, hogy megközelítsenek egy házat.

A vidéki településeken felbukkanhat a wakwak és az ekek is. Ők a manananggalhoz nagyon hasonló, madárszerű lények, azzal a különbséggel, hogy ők nem tudják szétválasztani a testüket. Az ekeknek van csőre, a wakwaknak nincs.

A távolabbi régiókban népszerű a berberoka legendája. A mocsári szörnyeteg nevéhez illően mocsarakból, illetve tavakból képes felszívni a vizet. A kisebb víztömeg hatására a halrajok tagjai sűrűbb csoportot alkotva közelebb úsznak egymáshoz. Ez felkelti a leendő áldozatok, legtöbbször óvatlan halászok figyelmét, akiket odacsábít a potenciális zsákmány. Mikor odaérnek, a gonosz lény kiengedi magából a felszívott vizet, majd az így megfulladó tehetetlen áldozatot felfalja. Különös módon ezek a rémséges szörnyek félnek a rákoktól.

Szellemek

A tiyanak nevű lény gyermek alakban jelenik meg. Legtöbbször egy újszülött külsejét veszi fel, és gyerekhangon sírni kezd a dzsungelben, hogy odavonzza az óvatlan utazókat. Ha az áldozat a kezébe veszi, visszavált eredeti alakjára és megtámadja őt. Más elbeszélések szerint megőrizheti babaformáját, de éles karmokat és fullánkokat növeszt, és azokkal támad. Mesélik azt is, hogy repülni is képes (ugyancsak babaformában), illetve azt is, hogy előbb fekete madárrá változik, és csak azután repül el.

Többféle magyarázat létezik arra is, hogy miként jöttek létre a tiyanakok. A Mindanao szigetén élő mandaya törzs szerint a tiyanak egy gyermek szelleme, akinek az anyja meghalt, mielőtt megszülhette volna őt. Ennélfogva úgymond “a földben született”, és ennek köszönheti állapotát.

A spanyol kolonizációt követően a tiyanak mítosza beépült a kereszténységbe. Ezen verzió szerint a tiyanak egy olyan újszülött lelke, aki azelőtt halt meg, hogy megkeresztelték volna. Napjainkban még tágabb a fogalom: ide sorolhatók a halálból visszatérő elvetetett magzatok, akik bosszút akarnak állni azokon, akik megfosztották őket az élettől.

A hiedelmek szerint többféle ellenintézkedést is tehetünk, hogy megelőzzük a bajt. A sírás által tőrbe csalt áldozatok még megtörhetik a varázslatot, ha kifordítják a ruháikat. A tiyanak ezt annyira viccesnek találja, hogy megenyhül és elengedi az utazót, majd visszamegy a dzsungelbe. A hangos zaj, például az újévi tűzijáték hangja ugyancsak elűzheti a környékről. Az aswangok ellen hatásosnak vélt dolgok (fokhagyma, rózsafüzér) ugyancsak beválhatnak a tiyanak ellen is.

Említettük, hogy a tiyanak legendája már egészen modernizálódott. Akadnak azonban teljesen “új” szellemek is. Ilyen lény a pasatsat, mely a satsat (szúrni) szóból kapta a nevét. Ezek a kísértetek a II. világháborúban megölt emberek szellemei. Annak idején a koporsók rendkívül drágák voltak, így a család nádszőnyegbe tekerte az elhunytat. Nem is temetőkben földelték el őket, mert az akkori szegény időszakban gyakoriak voltak a sírrablások.

A szellem általában elszigetelt ösvényeken jelenik meg, és elállja az érkező útját. Ahhoz, hogy megszabaduljon tőle, az illetőnek át kell szúrnia a nádszőnyeget (innen a név), és ki kell bontania. Test ugyan nem lesz benne, de a szőnyeg a rothadó húséhoz hasonló ártalmas szagot fog árasztani magából.

A filippínók sem maradnak ki a fehér ruhás nő rémisztgetéseiből. Az itteni kísértet a Quezon Cityben található Balete Drive nevű útszakaszon szokott megjelenni, majd eltűnni [balete: a helyiek a fikuszok nemzetségébe tartozó egyes fajokat nevezik így, az út az arrafelé található óriásira nőtt példányról kapta a nevét – Ralome]. Felbukkanhat az út mentén, vagy éppen az autókban is. Az észlelések legtöbbször három kategóriába sorolhatók:

• A szellem csinos női alakban jelenik meg, és az út mentén sétál. A sofőr (aki legtöbbször férfi), nem képes róla levenni tekintetét, aztán a nő az illető szeme láttára egyszer csak eltűnik.
• A sofőr észrevesz egy csinos, fehér ruhás nőt az út szélén. Megáll és felveszi, majd később, mikor beszélgetés közben a visszapillantó tükörbe néz, a nő arca sebes és véres. A nő ezután eltűnik.
• A sofőr az úton halad, és mikor belenéz a visszapillantó tükörbe, egy női arc bámul vissza rá. Az érthető módon megrémülő sofőr megáll és kiszáll a járműből, ám a hátsó ülésen nyoma sincs a nőnek.

A fehér ruhás nő nevét senki sem tudja, de kétféle történet is kering, hogy ki is ő valójában. Az egyik verzió szerint egy fiatal nő, aki autóbalesetben vesztette életét, miután nekiment az egyik baletének az út mellett. A misztikusnak tulajdonított fának köszönhetően lelke azóta is a környéken kószál.

A másik történet népszerűbb, és arra is választ adhat, hogy miért főleg taxisofőröket vesz célba a kísértet. Egy fiatal nő leintett egy taxit, és hazafelé tartottak, amikor a sofőr megállította a kocsit, majd megerőszakolta utasát. A küzdelemtől megsérülő nőt végül kihúzta a kocsiból, és az út szélén hagyta. Aznap éjjel halt meg, az egyik balete lombja alatt.