Szerintem pár évvel ezelőtt senki nem gondolta volna, hogy a televíziózás nagyobb kreatív teret adhat a rendezőknek, hogy kiteljesíthessék képzeletüket, vagy éppen regények kapnak esélyt részletes bemutatásra, esetleg régi nagy színészek köszönhetik majd sorozatoknak a második fénykorukat. A Twin Peaks volt az első úttörő, mely korszakalkotóan magas színvonalú volt, a műfaji átfedései pedig (misztikus, horror, thriller, krimi) még tovább növelték különlegességét. Horrorsorozatok terén úgy gondolom, a The Walking Dead és az American Horror Story számítottak a következő zászlóvivőknek, főleg utóbbi bizonyította be, hogy képes különféle történeteket elmesélni magas színvonalon, bravúros színészi alakításokkal. A 2010-es évektől beindult a tévésorozatok szekere más műfajokban is: miután a csatornák felismerték, hogy ismét a televíziózásé lehet a jövő, megnyitották a kapukat a hihetetlen lehetőségek előtt. Napjainkban már szinte jobb, minőségibb sorozatokat készítenek, egyes esetekben óriási büdzsével megtámogatva, a színészeknek pedig már presztízsnek számít egy-egy alkotásban megjelenniük. Ma már sorozatszínésznek lenni nem lekicsinylő, mint ahogyan régen volt. Nagy klasszikusok folytatásai virágozhatnak tovább a kisképernyőn, vagy esetleg eddig részletességében ki nem épített adaptációk születhetnek, és szerintem most már tényleg kijelenthető, hogy a sorozatokban van a jövő.

Szerintem pár évvel ez előtt senki nem gondolta volna, hogy a televíziózás nagyobb kreatív teret adhat rendezőknek, hogy kiteljesíthessék képzeletüket, vagy éppen regények kapnak esélyt részletes bemutatásra, esetleg régi nagy színészek köszönhetik majd sorozatoknak a második fénykorukat. A Twin Peaks volt az első úttörő, mely korszakalkotóan magas színvonalú volt, a műfaji átfedései pedig, hogy egy misztikus, horror, thriller, krimi sorozat volt, még tovább növelte különlegességét. Horror sorozatok terén úgy gondolom a The Walking Dead és az American Horror Story számítottak a következő zászlóvivőknek, főleg utóbbi bizonyította be, hogy képes különféle történeteket elmesélni magas színvonalon, bravúros színészi alakításokkal. A 2010-es évektől beindult a TV-s sorozatok szekere más műfajokban is, miután a csatornák felismerték, hogy ismét a televíziózásé lehet a jövő megnyitották a kapukat a hihetetlen lehetőségek között. Napjainkban már szinte jobb, minőségibb sorozatokat készítenek, egyes esetekben óriási büdzsével megtámogatva, a színészeknek pedig már presztízsnek számít egy-egy alkotásban megjelenniük. Ma már sorozatszínésznek lenni nem lekicsinylő, mint ahogyan régen volt. Nagy klasszikusok folytatásai virágozhatnak tovább a kisképernyőn, vagy esetleg eddig részletességében ki nem épített adaptációk születhetnek és szerintem most már tényleg kijelenthető, hogy a sorozatokban van a jövő.

A Westworld ékes példája annak, hogy 2016-ban olyan történet és látvány tárulhat a néző elé, a saját otthonában, amilyet esetleg nagyvásznon sem láthat. A HBO híres a magas színvonalon készített műsorairól, viszont a Michael Chrichton, a Jurassic Park írójának és az 1973-as Feltámad a vadnyugat megálmodójának és rendezőjének történetét továbbgondoló és kibontó sorozat ismét egy televíziós mérföldkő volt. Biztosan sokan felteszik a kérdést, hogy rendben, de miért is írok én erről a sorozatról? A válasz egyszerű, nincsen konkrétan behatárolható műfaja, egyszerre western, sci-fi, thriller, misztikus és vállalom, hogy suspense horror, a története pedig olyan hátborzongató, hogy tökéletesen illik a mottónkhoz.

Michael Crichton híres műveiről, olyan science-fiction thriller remekeket tett le az asztalra, mint az Őslénypark, vagy a Gömb, de nem csak, mint író, rendezőként is sikerült maradandót alkotnia például a Robin Cook regényéből készült Kómával, vagy a cikk szempontjából fontos Feltámad a vadnyugattal. Az 1973-as film egy milliomosoknak fenntartott élményparkra fókuszál, és felejthetetlen emlékeket nyújt. A Delos nevű cég létrehozott egy parkot, mely három részből áll, melyek mindegyikében egy egy autentikusan berendezett szegmensében, robotok között tölthetnek el feledhetetlen napokat a gazdagok. A parkban be lehet fizetni egy 1890-es évekbeli vadnyugati kalandra, vagy visszarepülni a középkorba, vagy akár az ókori Rómába, ahol tökéletesen emberszerű robotok élnek, akikkel a látogatók azt kezdhetnek, amit csak akarnak, a nemi erőszaktól kezdve a sorozatgyilkosságig minden meg van engedve a vendégeknek. A robotokat szigorú ellenőrzés alá vetik minden egyes nap, ha a vendégek kárt tettek bennük kijavítják éjszaka, majd másnap visszaengedik őket a parkba, hogy újraéljenek mindent.

A film a kor mércéihez képest fejlett és rendkívül futurisztikus, viszont a témához mérten nem éreztem eléggé nyomasztónak és ijesztőnek, valamint rendkívül sok kérdés merült fel. Ezért is volt remek ötlet a HBO részéről, hogy kvázi rebootolva az alapkoncepciót kibővíti ezt a mesterségesen létrehozott világot, a vadnyugati, azaz a Westworld parkra koncentrálva. A sorozat egyben folytatás, reboot és tisztelgés is, viszont, ahogyan már fentebb is utaltam rá, olyan mértékű színvonalat képvisel, ami mérföldkőnek számít a televíziózás terén.

A 10 epizódot tartalmazó első évadban egy hihetetlenül összetett és komplex történet bontakozik ki, ahol egyaránt megismerjük a park lakóit, az androidokat, a gazdag vendégeket, és a Westworld megalkotóit.

A robotokat egy bizonyos Mr. Ford (Anthony Hopkins) tervezte, évtizedekkel ez előtt, társával, aki beleőrült a munkába. Folyamatos frissítéseknek, finomításoknak és új ötleteknek köszönhetően a nem túl távoli jövőben a robotok tökéletes másai az embernek, éreznek, gondolkodnak, viszont mindezt rendkívül ellenőrzött körülmények között. Ha csak egy pillanatra tér is el az adott robot a saját narrációjától, melyben éppen szerepel a beprogramozott dialógusaival, rögtön elszállítják, hogy elemzéseknek vessék alá és kijavítsák a felmerülő hibákat.

Westworld hatalmas, kezdve a Mariposa nevű szalontól, ahol a prostituáltak szolgáltatásait vehetik igénybe a vendégek, a pusztán át egészen a háborús övezetig. A robotok oldaláról megismerhetjük a főszereplőinket, Dolorest (Evan Rachel Wood) és Maeve-et (Thandie Newton), akiket bizonyos emlékfoszlányok kezdenek zavarni előző narrációikból és arról, mit tettek velük az évtizedek során az emberek. Két vendég, William (Jimmi Simpson) és Logan (Ben Barnes) szemszögén keresztül mi is beléphetünk ebbe a kegyetlen és erőszakos, vadnyugati világba. A főszereplők interakcióinak hála rengeteg grandiózus narrációt ismerhetünk meg, több verziót és alternációt, melyek középpontjában egy úgynevezett Útvesztő áll, mely egy mélyebb játékot sejtet és egy hátborzongató fekete ruhás férfi (Ed Harris) is a nyomára akar bukkanni.

Ebben a parkban mindent megengedhet magának az az ember, aki megfizeti az árát, ha akarja többtucat android torkát vághatja át büntetés nélkül, kihasználva, hogy neki nem eshet baja, hiszen a robotok őt nem tudják megtámadni.

Csakhogy, mint minden olyan helyzetben, ahol az ember elfelejti mivoltát és istennek képzeli magát rögtön felütik a gondok a fejüket, a robotok elkezdenek emlékezni, aminek következtében felborul a rendszer és óriási változásokat eredményez.

A történetről nem érdemes sokat tudni, mert körülbelül annyira komplikált, mint egy időhurok, de azzal ellentétben mentes mindenféle logikai buktatóról. Jonathan Nolan és Lisa Joy tökéletes munkát végeztek a forgatókönyvvel, Michel Crichton történetét nagyon jól kiegészítik és továbbgondolják, temérdek csavarral és cliffhangerrel. Nem csak cselekmény szempontjából kimagasló sorozat, hanem kivitelezés tekintetében is, a látványra és technikára annyit költhettek, mint egy nagy költségvetésű mozifilmre, ez pedig meg is látszódik a steril, futurisztikus berendezéseken, valamint a grandiózus vadnyugati látképen. A díszletek, a jelmezek, a sminkek aprólékosan megtervezettek és kifogástalanok, és ha mindez nem lenne elég, páratlan színészi alakításoknak lehetünk tanúi. Egytől egyig kiváló színészi teljesítményeket láthatunk, minden karakter részletes, kidolgozott és fontos, ebben a történetben nincsenek kis szerepek, mellékszereplők, mindenkinek megvan a feladata, és elképzelhető, hogy olyanokból lesznek fő mozgatórugók, akikre nem is gondolnánk. Szerencsére nincsenek papírmasé szereplők és konkrét jó és rossz oldal sem, kellően árnyalt minden karakter, és eldönthetetlen, hogy ki melyik oldalon áll, mi az igazi célja, mit érez valójában.

Az atmoszféra kimondottan nyomasztó és ijesztő, egyes jelenetek pedig a goreban is dúskálnak. De nem minden a felszín, a Westworld olyan témákat feszeget, mint a Stepfordi feleségek, a Páncélba zárt szellem, az Alice Csodaországban és még lehetne sorolni a lét kérdéseivel foglalkozó alkotásokat, melyekre vonatkozó easter eggeket töménytelenül elrejtettek a sorozatban.

Elgondolkodhatunk, hogyha a robotok véreznek, éreznek, gondolkodnak, sőt agyuk esetleg nagyobb kapacitással és gyorsabban működik az emberénél, miben is különbözik a mesterségesen létrehozott, a hús vértől? Rengeteg explicit képsort láthatunk, az androidokat ellenőrzésnél és javításnál meztelenre vetkőztetik, hangsúlyozva, hogy ők csak az emberek szórakoztatására lettek megalkotva, viszont különbözik-e a nekrofíliától, vagy a kómás betegek megerőszakolásától, ha öntudatlan állapotban is szexuálisan kihasználják őket? Vajon mennyi kínt tudnak kiállni és elfejteni, amíg a feszültség annyira felgyülemlik bennük, míg végül kirobban, felszabadítva minden töröltnek hitt emléket? Mi is az ember, ha életet tud teremteni? Vagy esetleg mi sem különbözünk az andoridoktól, hisz a mi életünk is ciklikus, csak mi máshogy éljük meg a teret és az időt?

Mindenkinek lelkesen tudom ajánlani a sorozat megtekintését, viszont érdemes agyon odafigyelni, hogy ne vesszünk el a bonyolult történetben. A második évad 2018-ban fog érkezni, mivel a készítőknek több időre van szükségük, hogy a döbbenetes finálé után továbbvigyék a cselekményszálakat.Szerintem pár évvel ez előtt senki nem gondolta volna, hogy a televíziózás nagyobb kreatív teret adhat rendezőknek, hogy kiteljesíthessék képzeletüket, vagy éppen regények kapnak esélyt részletes bemutatásra, esetleg régi nagy színészek köszönhetik majd sorozatoknak a második fénykorukat. A Twin Peaks volt az első úttörő, mely korszakalkotóan magas színvonalú volt, a műfaji átfedései pedig, hogy egy misztikus, horror, thriller, krimi sorozat volt, még tovább növelte különlegességét. Horror sorozatok terén úgy gondolom a The Walking Dead és az American Horror Story számítottak a következő zászlóvivőknek, főleg utóbbi bizonyította be, hogy képes különféle történeteket elmesélni magas színvonalon, bravúros színészi alakításokkal. A 2010-es évektől beindult a TV-s sorozatok szekere más műfajokban is, miután a csatornák felismerték, hogy ismét a televíziózásé lehet a jövő megnyitották a kapukat a hihetetlen lehetőségek között. Napjainkban már szinte jobb, minőségibb sorozatokat készítenek, egyes esetekben óriási büdzsével megtámogatva, a színészeknek pedig már presztízsnek számít egy-egy alkotásban megjelenniük. Ma már sorozatszínésznek lenni nem lekicsinylő, mint ahogyan régen volt. Nagy klasszikusok folytatásai virágozhatnak tovább a kisképernyőn, vagy esetleg eddig részletességében ki nem épített adaptációk születhetnek és szerintem most már tényleg kijelenthető, hogy a sorozatokban van a jövő.

A Westworld ékes példája annak, hogy 2016-ban olyan történet és látvány tárulhat a néző elé, a saját otthonában, amilyet esetleg nagyvásznon sem láthat. Az HBO híres a magas színvonalon készített műsorairól, viszont a Michael Chrichton, a Jurassic Park írójának és az 1973-as Feltámad a vadnyugat megálmodójának és rendezőjének történetét továbbgondoló és kibontó sorozat ismét egy televíziós mérföldkő volt. Biztosan sokan felteszik a kérdést, hogy rendben, de miért is írok én erről a sorozatról? A válasz egyszerű, nincsen konkrétan behatárolható műfaja, egyszerre western, sci-fi, thriller, misztikus és vállalom, hogy suspense horror, a története pedig olyan hátborzongató, hogy tökéletesen illik a mottónkhoz.

Michael Crichton híres műveiről, olyan science-fiction thriller remekeket tett le az asztalra, mint az Őslénypark vagy A gömb, de nem csak mint író, rendezőként is sikerült maradandót alkotnia például a Robin Cook regényéből készült Kómával, vagy a cikk szempontjából fontos Feltámad a vadnyugattal. Az 1973-as film egy milliomosoknak fenntartott élményparkra fókuszál (Jurassic Park alapkoncepciója visszaköszön), és felejthetetlen emlékeket nyújt. A Delos nevű cég létrehozott egy parkot, ami három részből áll, melyek mindegyikében egy-egy autentikusan berendezett szegmensben robotok között tölthetnek el feledhetetlen napokat a gazdagok. A parkban be lehet fizetni egy 1890-es évekbeli vadnyugati kalandra, vagy visszarepülni a középkorba, vagy akár az ókori Rómába, ahol tökéletesen emberszerű robotok élnek, akikkel a látogatók azt kezdhetnek, amit csak akarnak, a nemi erőszaktól kezdve a sorozatgyilkosságig minden meg van engedve a vendégeknek. A robotokat szigorú ellenőrzés alá vetik minden egyes nap, ha a vendégek kárt tettek bennük, kijavítják éjszaka, majd másnap visszaengedik őket a parkba, hogy újraéljenek mindent.

A film a kor mércéihez képest fejlett és rendkívül futurisztikus, viszont a témához mérten nem éreztem eléggé nyomasztónak és ijesztőnek, valamint rendkívül sok kérdés merült fel. Ezért is volt remek ötlet az HBO részéről, hogy kvázi rebootolva az alapkoncepciót kibővíti ezt a mesterségesen létrehozott világot, a vadnyugati, azaz a Westworld parkra koncentrálva. A sorozat egyben folytatás, reboot és tisztelgés is, viszont ahogyan már fentebb is utaltam rá, olyan mértékű színvonalat képvisel, ami mérföldkőnek számít a televíziózás terén.

A 10 epizódot tartalmazó első évadban egy hihetetlenül összetett és komplex történet bontakozik ki, ahol egyaránt megismerjük a park lakóit, az androidokat, a gazdag vendégeket és a Westworld megalkotóit.

A robotokat egy bizonyos Mr. Ford (Anthony Hopkins) tervezte, évtizedekkel ezelőtt, társával közösen, aki beleőrült a munkába. Folyamatos frissítéseknek, finomításoknak és új ötleteknek köszönhetően a nem túl távoli jövőben a robotok tökéletes másai az embernek, éreznek, gondolkodnak, viszont mindezt rendkívül ellenőrzött körülmények között. Ha csak egy pillanatra is eltér az adott robot a saját narrációjától, melyben éppen szerepel a beprogramozott dialógusaival, rögtön elszállítják, hogy elemzéseknek vessék alá, és kijavítsák a felmerülő hibákat.

Westworld hatalmas, kezdve a Mariposa nevű szalontól, ahol a prostituáltak szolgáltatásait vehetik igénybe a vendégek, a pusztán át egészen a háborús övezetig. A robotok oldaláról megismerhetjük a főszereplőinket, Dolorest (Evan Rachel Wood) és Maeve-et (Thandie Newton), akiket bizonyos emlékfoszlányok kezdenek zavarni előző narrációikból, és arról, mit tettek velük az évtizedek során az emberek. Két vendég, William (Jimmi Simpson) és Logan (Ben Barnes) szemszögén keresztül mi is beléphetünk ebbe a kegyetlen és erőszakos, vadnyugati világba. A főszereplők interakcióinak hála rengeteg grandiózus elbeszélést ismerhetünk meg, több verziót és alternációt, melyek középpontjában egy úgynevezett Útvesztő áll, ami egy mélyebb játékot sejtet, és egy hátborzongató fekete ruhás férfi (Ed Harris) is a nyomára akar bukkanni.

Ebben a parkban mindent megengedhet magának az az ember, aki megfizeti az árát. Ha akarja, több tucat android torkát vághatja át büntetés nélkül, kihasználva, hogy neki nem eshet baja, hiszen a robotok őt nem tudják megtámadni. Csakhogy mint minden olyan helyzetben, ahol az ember elfelejti emberi mivoltát, és istennek képzeli magát, rögtön felütik a gondok a fejüket. A robotok elkezdenek emlékezni, aminek következtében felborul a rendszer, és óriási változásokat eredményez. A történetről nem érdemes sokat tudni, mert körülbelül annyira komplikált, mint egy időhurok, de azzal ellentétben mentes mindenféle logikai buktatóról. Jonathan Nolan és Lisa Joy tökéletes munkát végeztek a forgatókönyvvel, Michel Crichton történetét nagyon jól egészítik ki és gondolják tovább, temérdek csavarral és cliffhangerrel. Nem csak cselekmény szempontjából kimagasló sorozat, hanem kivitelezés tekintetében is, a látványra és technikára annyit költhettek, mint egy nagy költségvetésű mozifilmre, ez pedig meg is látszódik a steril, futurisztikus berendezéseken, valamint a grandiózus vadnyugati látképen.

A díszletek, a jelmezek, a sminkek aprólékosan megtervezettek és kifogástalanok, és ha mindez nem lenne elég, páratlan színészi alakításoknak lehetünk tanúi. A szereplők egytől egyig kiválóan teljesítenek, minden karakter részletes, kidolgozott és fontos, ebben a történetben nincsenek kis szerepek, mellékszereplők, mindenkinek megvan a feladata, és elképzelhető, hogy olyanokból lesznek fő mozgatórugók, akikre nem is gondolnánk. Szerencsére nincsenek papírmasé figurák, és konkrét jó és rossz oldal sem, kellően árnyalt minden karakter, és eldönthetetlen, hogy ki melyik oldalon áll, mi az igazi célja, mit érez valójában. Az atmoszféra kimondottan nyomasztó és ijesztő, egyes jelenetek pedig a gore-ban is dúskálnak. De nem minden a felszín, a Westworld olyan témákat feszeget, mint A stepfordi feleségek, a Páncélba zárt szellem, az Alice Csodaországban, és még lehetne sorolni a lét kérdéseivel foglalkozó alkotásokat, melyekre vonatkozóan töménytelen easter egget rejtettek el a sorozatban.

Elgondolkodhatunk, hogyha a robotok véreznek, éreznek, gondolkodnak, sőt agyuk esetleg nagyobb kapacitással és gyorsabban működik az emberénél, miben is különbözik a mesterségesen létrehozott a hús-vér "igazitól"l? Rengeteg explicit képsort láthatunk, az androidokat ellenőrzésnél és javításnál meztelenre vetkőztetik, hangsúlyozva, hogy ők csak az emberek szórakoztatására lettek megalkotva, viszont különbözik-e a nekrofíliától vagy a kómás betegek megerőszakolásától, ha öntudatlan állapotban is szexuálisan kihasználják őket? Vajon mennyi kínt tudnak kiállni és elfejteni, amíg a feszültség annyira felgyülemlik bennük, míg végül kirobban, felszabadítva minden töröltnek hitt emléket? Mi is az ember, ha életet tud teremteni? Vagy esetleg mi sem különbözünk az andoridoktól, hisz a mi életünk is ciklikus, csak mi máshogy éljük meg a teret és az időt?

Mindenkinek lelkesen tudom ajánlani a sorozat megtekintését, viszont érdemes nagyon odafigyelni, hogy ne vesszünk el a bonyolult történetben. A második évad 2018-ban fog érkezni, mivel a készítőknek több időre van szükségük, hogy a döbbenetes finálé után továbbvigyék a cselekményszálakat.

10/10

IMDb | mafab