Köszönjük a MozIComnak, hogy megnézhettük a filmet! (Kimerítően részletes előzetes beharangozónk itt!)

Tavaly nyáron voltam olyan szerencsés, hogy a munkáltatóm jóvoltából eljutottam egy festői üdülővárosba, ami a gyógyvizéről és sóbányáiról híres. Szemet gyönyörködtető hegyek között megbúvó városka volt, amit előszeretettel keresnek fel testi és lelki feltöltődést, gyógyulást keresők. Bevallom, vonakodva jöttem haza onnan, hiszen ilyen helyet ki hagyna ott szívesen?

Ha már akkor láttam volna az A Cure for Wellnesst, talán jobban vonakodok felkeresni a helyet, mint hazajönni onnan.

Főhősünket, Lockhartot (Dane DeHaan), a feltörekvő pénzügyi szakértőt nem üdülni küldik a svájci hegyekben található szanatóriumba, hanem hogy hazahozza az ott gyógyulást kereső cégvezetőt, Pembroke-ot. Bár ő elszántan és céltudatosan áll a feladathoz, mégis különös akadályok gördülnek az útjába…

A film képi világa szemkápráztatóan gyönyörű. Olykor álomszerű, olykor viszont gyomorszorítóan rideg. A képszerkesztés olyan elégedettséget tud kiváltani, amilyet az az OCD-s érezhet, aki sorba rakta a betűlevesben a betűket. Egyszerűen minden a helyén van, és nemcsak helyén van, hanem a világítás, a színek, a formák, mind a valóságban megfáradt szemnek szolgálnak felüdülésként. Ahogy a szanatórium is a való élet, a fogyasztói társadalom által megbetegített embernek kínál gyógyulást.

A történet egy rejtély kibogozására invitál minket. Olyan, mint egy hatalmas puzzle, aminek a darabjait keresgéljük, eltévedve a valóság és a víziók között. Végre egy oylan film, ami nem csupán jump scare-ekkel próbál félelmetes lenni. Egyetlen jelenetnek sem kellett előrántania ilyesmit, hogy félelemben, izgalomban tartson minket. A kezdetben kissé ellenszenves törtető yuppie-val a film előrehaladtával egyre inkább együtt tudunk érezni, a félelmét a sajátunkként megélve. Szinte előrehajolunk a székben, ahogy mi is Lockhart szemein keresztül próbáljuk feltérképezni ennek a hátborzongatóan különös szanatóriumnak a zegzugos folyosóit.

És bőven találunk itt táptalajt a félelmeinknek. Aki amúgy sem rajong az orvosokért, annak a talpa is ökölbe fog szorulni egy-egy jelenettől. A legősibb félelmeinken keresztül manipulál minket a film. Ugyanakkor nem csupán ijesztő akar lenni a mű, hanem a kíváncsiságunkra is apellál, mégpedig nagyon ügyesen. Úgy cseppenti az információkat kíváncsiságunk nyelvének a hegyére, ahogy a vitamint cseppentik gondos ápoló kezek a szanatórium titokzatos lakóinak a nyelvére.

Gore Verbinski megcsinálta. Megmutatta nekünk, hogy van még orvosság a horrorfilmek betegségeire. Nem múlhat ki még e téma végelgyengülésben, hiszen Verbinskinek kezében van az esszencia, ami örök életűvé teszi ezt a műfajt.

Meg kell, hogy mondjam, nekem nagyon betalált a film témaválasztása. A pénzügyi szektor mások nyomorán élősködő burn out szindrómával küzdő katonáit állítja szembe a különös szanatóriumban dolgozókkal és lakókkal, és szemfüles nézők meg fogják találni a párhuzamot a két, amúgy igencsak eltérő világ között.

Összeségében nagyon jó rejtélybogozgatós horror ez, amiben egy-két jelenettől a hideg rázza a nézőt, de a kíváncsiság felülkerekedik a félelmen, így hajtva a lezárás felé. Van néhány zavarosabb cselekményszál, de a nagy egész értékéből ez sem von le sokat. A látvány önmagában megéri, hogy megnézzétek a filmet. Ezenkívül kiégett pénzügyeseknek, wellnesselni vágyóknak mindenképp ajánlom, de akkor is, ha szerettek rejtvényt fejteni, mert itt lesz mit megfejteni, az biztos.

9/10

IMDb | mafab