American Crime Story: Az O. J. Simpson-ügy

1995. október 3-án az Amerikai Egyesült Államokban élő összes ember egy hatalmas visszafojtott szívdobbanásként tapadt a tévékészülékekre, hallgatta a rádiót és várta az ítéletet, ami egy amerikai álom végét jelenthette. Majd a hatalmas csendet megtörve elhangzik két szócska: nem bűnös, és ezzel véget ért az évszázad pere. Orenthal James Simpson, egykori amerikai futballjátékos, színész és hős megkapta ugyan a feloldozást a bíróságtól, de tettének súlya alól soha.

Ki is pontosan O. J. Simpson?

Nekünk nem sokat mondott ez a név, leginkább a Csupasz pisztoly-filmekből vagy a Pokoli toronyból tudtuk, hogy ki is az az O. J. Simpson, Amerikában azonban nemzeti hős volt.

Orenthal James Simpson 1947. július 7-én született San Fransiscóban. Egy bátyja és két nővére volt, szülei 1952-ben elváltak. Utóbb kiderült, hogy édesapja homoszexuális volt, és ezt a felfedezést O.J. sosem tudta kiheverni. Nagyon nehéz körülmények között, szegénységben nőtt fel egy nem túl barátságos környéken. A futballtehetségének köszönhetően aztán saját erőből kitört a nyomorból, és hatalmas sztár lett Amerikában. Ösztöndíjjal bekerült a Dél-Kaliforniai Egyetemre, egyetemi csapatával megnyerte 1968-ban a Rose Bowlt, majd megkapta az egyik legrangosabb sportkitüntetést, a Heisman Trophyt. O. J. volt az amerikai futballtörténelem legkiválóbb futójátékosa. 1973-ban nyerte el a sztárfocista státuszt, ő lett az NFL első olyan játékosa, aki egy szezonban 2000 yardot futott. Pályafutása során az alapszakaszokban 11236 yardot és 61 touchdownt ért el. O. J. a mai napig tart egy hivatalos NFL-rekordot: 6 meccsen is 200 yard felett teljesített. 1985-ben O. J. Simpson lett az első Heisman-trófea-nyertes (1968), akit beválasztottak a Pro Football Hall of Fame-be, vagyis a hírességek csarnokába. 1973-ban és 1975-ben az Év Játékosának választották. Hat alkalommal játszott a Pro Bowlon. 1983-ban tagja lett a College Football Hall of Fame-nek.

Profi pályafutása befejezése után reklámokban, sorozatokban és filmekben szerepelt. Egész Amerikában úgy ismerték, mint egy kedves, aranyos fekete srácot, aki példakép lett minden nagyot álmodó amerikai számára. Kétszer nősült meg, első feleségétől három, második feleségétől két gyermeke született. Utóbbit Nicole Brown Simpsonnak hívták és saját házában brutálisan meggyilkolták 1994. június 13-án. A vádlott pedig a volt férj volt, a nemzeti futballhős: O. J. Simpson.

A gyilkosság éjszakája

1994. június 13-án 00:10 perckor Nicole Brown Simpsont és barátját, Ronald Goldmant brutálisan összeszabdalva, vérbe fagyva találták meg a nő házában. Nicole-t többszörösen megszúrták a fején és a nyakán, míg a kezén a védekezésből következően vágásnyomok voltak. A nőnek azonban esélye sem volt a támadás brutalitása miatt, hiszen a nyakán olyan mély volt az egyik seb, hogy még a gégéje is kilátszott. A vizsgálat szerint körülbelül két órája feküdhettek az áldozatok saját vérükben, mire észrevették a szomszédok, mi is történt. Robert Riske és Mark Fuhrmann nyomozó érkezett ki elsőként a helyszínre. Riske találta meg azt a bizonyos kesztyűt is a tetthelyen. A nyomozók tudták, kinek az exfelesége fekszik a kapuban holtan, így elindultak Simpson rockinghami házához, hogy értesítsék a gyilkosságról. A férfit azonban nem találták otthon, helyette rábukkantak a ház mögött egy fehér Ford Bronco gépjárműre, ami tele volt vérnyomokkal. Ezt követően Fuhrmann nyomozó engedély nélkül behatolt O. J. házába, saját elmondása szerint azért, mert attól tartottak, hogy a sztárfocista is megsebesült. A rendőrök körbejárták a házat, O. J. barátjától, Kato Kaelintől megtudták, hogy a férfi késő este Chicagóba utazott. Ezalatt a nyomozók felfedezték a korábban Nicole házában megtalál véres kesztyű párját. A DNS-tesztből kiderült, hogy az áldozatok vére van rajta. Az éjszaka folyamán talált bizonyítékok alapján kezdett egyértelművé válni, hogy a tettes nem lehetett más, mint O. J.

A letartóztatás

O. J. Simpson a kezdetektől tagadta, hogy bármi köze lenne a gyilkosságokhoz, de látva az események alakulását, megbízta a képviseletével Robert Shapiro sztárügyvédet. Shapiro arról volt híres, hogy nagyon jól tudott egyensúlyozni a hivatalos szervek, a média és az ügyfelei érdekei mentén. Bíróságra ritkán járt, inkább a megegyezésre törekedett. Tudta, hogy az O. J.-ügy hatalmas nyilvánosságot fog kapni, ezért természetesen azonnal elvállalta a focista képviseletét. O. J. másik ügyvédje pedig régi barátja, Robert Kardashian lett. (Igen, ez az a Kardashian...) Az ügyvédek meggyőzték a rendőrséget, hogy Simpson június 17-én feladja magát, és önként megy be az őrsre. Több ezer újságíró várakozott 11 órakor arra, hogy elkaphassák kedvencüket, de erre nem került sor. O. J. ugyanis megszökött, de előtte hátrahagyott egy búcsúlevelet, amit ügyvédei délután kettőkor fel is olvastak a kamerák előtt. Ebből világosan látszott, hogy mindenki kedvenc játékosa öngyilkos akar lenni, és azt teszi, amihez a legjobban értett: elfutott. Nem sokkal később az autópályán, a repülőtér irányába elcsípték O. J. fehér Fordját. A férfi a hátsó ülésen ült, a kezében szorongatott pisztolyt a fejéhez tartva. Ekkor kezdődött meg az egyik leghíresebb autósüldözés. Valamennyi nagy amerikai tévécsatorna, az ABC, a CBS, az NBC és a CNN is megszakította műsorát, hogy kövesse az eseményeket. Közel 100 millióan nézték az üldözést Amerika-szerte. Akkora cirkusz kerekedett az egészből, hogy az NBC még az NBA döntőjének közvetítését is megszakította emiatt, valamint emberek tódultak az autópálya szélére, hogy táblákkal szurkoljanak a menekülő Simpsonnak. A rendőrök mobilon tartották a férfival a kapcsolatot, és nagy nehezen meggyőzték, hogy adja fel magát. Este 8 órakor ért véget a történet, O. J. brentwoodi háza előtt. Még ekkor is olyan kedvezményeket kapott, hogy miután 45 percig ült a háza előtt az autójában, még egy órára bemehetett a családjához elbúcsúzni. A java pedig csak ezután következett.

Az évszázad pere

Június 20-án emeltek vádat Simpson ellen, O. J. pedig ártatlannak vallotta magát. A szokásos bűnös vagy nem bűnös helyett ezt mondta: „Teljesen, száz százalék, hogy nem bűnös.” Óvadék letétele nem volt lehetséges, minősített gyilkossági ügyekben ez nem kérhető a törvények szerint. Eközben O. J. igazi ügyvédhadsereget toborozott magának. A már említettekhez csatlakozott a nagy hírű F. Lee Bailey, Alan Dershowitz (Mike Tyson képviselői), Carl E. Douglas (Michael Jackson ügyvédje) és a feketék jogaiért küzdő, a rendőrség túlkapásaiban szakértő Johnny Cochran. A média Dream Teamnek nevezte el a csapatot. Marcia Clark kerületi ügyészhelyettest jelölték ki a vád vezetőjének. A szintén kerületi ügyészhelyettes Christopher A. Darden lett Clark társa. Az ügyészség jól tudta, hatalmas nyomás fog rájuk nehezedni, de meg voltak győződve róla, hogy megnyerik a pert, hiszen olyan bizonyítékok voltak a kezükben, melynek töredékével is villamosszékbe juttathattak volna bárkit. Bárkit, de nem O. J. Simpsont.

1994 októberében Ito bíró megkezdte a 304 leendő esküdt meghallgatását, ami november 3-áig tartott. Amint látható, ez egy nagyon hosszadalmas procedúra. Először is a jelölteknek ki kell töltenie egy 74 oldalas kérdőívet, megvizsgálják őket, majd pedig a vád és a védelem együttesen választja ki azt a 12 embert, illetve a 12 pótesküdtet, akik a végső döntést meg fogják hozni. Hihetetlen mennyiségű háttérmunka, nyomozás és előkészítés előzte meg a tárgyalást, melyeket természetesen végig közvetített a sajtó. Végül 1995. január 24-én vette kezdetét a tárgyalás.

A tárgyalás menete szerint mindig a vád kezdi az ügy felvázolását, bemutatja a bizonyítékokat, meghallgatják a tanúkat, majd a védelem erre reagál. Az ügyészség úgy vélekedett, hogy O. J. Simpson féltékenységi dühében követte el a gyilkosságokat. Ugyanis Nicole és O. J. a válásukat követően sem szakadtak el egymástól, a férfi ráadásul többször is bántalmazta a kapcsolatuk alatt és után is a nőt. Lejátszották Nicole 1989. január 1-jén rögzített segélyhívásának hangfelvételét, bemutatták a rengeteg bizonyítékot - a lábnyomokat, a kesztyűt, a DNS-vizsgálat eredményét -, melyekkel bizonyítani kívánták, hogy Simpson ott volt a tetthelyen. Tanúkat hallgattak meg, akik látták a férfit elhajtani fehér Fordjával aznap este Nicole házától. Meghallgatták a szakértőket és a nyomozókat is. Tényleg mindent megtettek, amit meg lehetett tenni, de három dologgal nem számoltak: a médiafelhajtással, Johnny Cochrannel és Mike Fuhrmann hátterével. Ám mielőtt ebbe belemennék, lássuk, milyen bizonyítékokat mutatott be a vád, és hogyan cáfolták vagy nem cáfolták meg azokat.

A bizonyítékok és az arra adott cáfolatok

Simpson hálószobájában találtak egy fehér zoknit, amin vércseppek voltak. A védelem szerint azonban ezeket a vércseppeket méretük, elhelyezkedésük és formájuk alapján egész biztosan manipulálták. Állítólag a zokni begyűjtését is hibásan végezték el a nyomozók. Aztán ott volt a fehér Ford a vérnyomokkal, amik egyértelműen az áldozatoktól származtak. Robert Goldman ruháján ott volt O. J. hajszála. Az ominózus kesztyűn, ami ugye elvileg nem ment fel Simpson kezére, megtalálták O. J., Nicole és Robert vérét is. A kesztyű úszott ugyan a vérben, de körülötte nem volt semmilyen vérnyom. A kesztyűn megtalálták Goldman hajának részecskéit, a sapkán pedig szőnyegszálakra bukkantak, melyek Simpson Broncójából származtak, illetve a Simpson kertjében talált kesztyű valóban a Nicole házánál megtalált kesztyű párja volt. A helyszínen találtak még egy fekete kötött sapkát, melyről bebizonyították, hogy afroamerikai férfi viselte, illetve Goldman testén sötétkék pamutszálakat is találtak. Állítólag ilyesmi volt Simpsonon is azon az éjszakán. A tetthelyen található cipőlenyomatokról kiderült, hogy egy nagyon ritka és drága Bruno Magli márkájú darab lenyomata. Annyira ritka, hogy az Egyesült Államokban 299 (!) darabot adtak el belőle. Ráadásul a cipőlenyomatok mérete megegyezett Simpson lábméretével. A védelem szerint azonban a vád nem tudta bebizonyítani, hogy O. J.-nek volt ilyen cipője. Igen ám, de találtak egy képet 1993-ból, amin látszik, hogy Simpsonnak ilyen cipő volt a lábán egy nyilvános eseményen. Ezt hamisítványnak titulálta a védelem annak ellenére, hogy több, 1994 előtti fotón is látható Simpson ebben a cipőben.

A védelem azonban sikerrel bizonyította, hogy Dennis Fung büntetőjogász hibásan és hiányosan vett le egy csomó vérmintát. Az továbbra is rejtély, hogy a vád miért nem használta fel azt a nyilvánvaló tényt, hogy O. J. nem a családját akarta látni, amikor lezajlott az a bizonyos autós üldözés, elvégre először a repülőtér felé vette az irányt. Illetve miután lefoglalták az autót, ezeket találta benne a rendőrség: 8000 dollár készpénzt, váltóruhát, egy töltött 357-es Magnumot, útlevelet, családi fotókat, illetve egy-egy műszakállat és műbajuszt. Mégis mire kellettek Simpsonnak ezek, és miért nem hivatkozott rájuk a vád?! Mi történhetett?

Az ítélet és a döbbent kérdés: mi történhetett?

Kezdjük azzal, hogy az emberek nem akarták elhinni, hogy mindenki kedvence, a kedves, mosolygós focistabálvány ilyen brutális gyilkosságot lenne képes elkövetni, elvégre a gyermekei anyjáról volt szó. Erre a közhangulatra ráerősített a folyamatos médiajelenlét. A per 134 napon át szerepelt a nagy tévécsatornák vezető híreiben. Közvetítették a tárgyalás minden egyes részletét, beszélgetős műsorok ezreit ontották magukból. A Los Angeles Times a gyilkosságok másnapjától számított 300 napon keresztül csinált belőle címlapsztorit. Az ügyészeket kikezdték, a hivatalt folyamatosan bírálták. Marcia Clark főügyészt előszeretettel szedte ízekre a sajtó a külseje miatt. Olyan gusztustalan dolgokra is képesek voltak a sajtóorgánumok, hogy előhalásztak egy évekkel korábbi, Marcia exférjénél lévő fotót, amin a nő meztelenül volt látható, és címlapon lehozták. Egyszóval az ügyészségnek két fronton kellett csatároznia úgy, hogy nem csak a szakmaiságukat, hanem a magánéletüket és a lelküket is célba vették. Itt érkezünk el Johnny Cochranhez és a Dream Teamhez.

Cochran mesterien tudott bánni a sajtóval, ráadásul olyan tárgyalótermi stílusa volt, amivel kevesen voltak képesek harcba szállni. Napokkal a tárgyalás megkezdése után a tévé előtt ülő ügyvédek és nézők különös szokásoknak lehettek tanúi: a tárgyalóterem mindkét feléről folyamatosak voltak a félbeszakítások, az ellenvetések és a kifogások. Olyan vehemenciával estek egymásnak a felek, mint addig még soha. A vád és a védelem is többször kért engedélyt a bírói szék megközelítéséhez, amely során Ito bíróval tárgyaltak az esküdtszéktől hallótávolságon kívül. Hiába volt feszültség a sok sztárügyvéd között, Cochran szépen lassan átvette nemcsak a védelem csapatának, hanem az egész tárgyalásnak az irányítását, és bevetette a rassz-kártyát. Az egész védelmet arra építették, hogy a rendőrség rosszul, nem szabályszerűen végezte el a munkáját, és hamisan vádolják O. J.-t azért, mert ő egy sikeres színesbőrű. Itt jött a képbe Mike Fuhrmann nyomozó. A nyomozó volt az, aki azon a bizonyos éjszakán először hallgatta ki Simpsont, és aki a helyszínen talált vérnyomok között az áldozatok és O. J. vérét egyaránt azonosította. Igen ám, csakhogy a nyomozó múltja korántsem volt kifogástalan. Igazság szerint annyit használta a „nigger” szót, mint más a névelőket. A védelem pedig olyan hangfelvételre bukkant, ami alapján tökéletesen be tudták bizonyítani, hogy Fuhrmann nyomozó a rasszisták legrasszistábbja, és éppen ezért mint koronatanú nem szavahihető. A faji kérdés hatalmas hangsúlyt kapott a tárgyalás során. Olyan feszült volt az ügy előrehaladtával a hangulat a fehérek és a feketék között, hogy zavargásoktól és összecsapásoktól tartott mindenki. Az ítélethirdetés napján fokozott rendőri készültség volt országszerte, és még Clinton elnök is nyilatkozott az ügyben.

Végül 1995. október 3-án az esküdtszék, amelyben 10 nő és két férfi, ezen belül 9 fekete, két fehér és egy „latin” kapott helyet, mindössze négy órás tanácskozás után kimondta, hogy Simpson nem bűnös. Hihetetlenül megdöbbentő ez az ítélet annak fényében, hogy mennyi bizonyítékot mutattak be a tárgyaláson. Hogyan történhetett meg mégis ez?

Ryan Murphy is biztosan ezt a kérdést tehette fel magának, amikor úgy döntött, hogy egy tíz részes sorozat (American Crime Story: The People v. O. J. Simpson - Az O. J. Simpson-ügy) keretein belül fogja feldolgozni az esetet. Meg kell hagyni, nagyon alapos és kiváló munkát végeztek mind az alkotók, mind a színészek. A történetet több szemszögből és oldalról közelítették meg. Láthatjuk, minek voltak kitéve a média által az ügyészek és az ügyvédek. Láthatjuk az indítékokat, O.J. és Nicole háttértörténetét, valamint azt, hogyan húztak sokan ebből hasznot. Láthatjuk a nyomozókat és a folyamatot, ahogyan egy elsőre teljesen tiszta ügy hogyan válik megkérdőjelezhetővé, és hogyan veszítik el azt a vádlók. Megérthetjük Johnny Cochran indítékait, láthatjuk, hogy ő a faji megkülönböztetésre akarta felhívni végre a figyelmet, és ehhez a Simpson-ügy adott neki kellő nyilvánosságot. Megérthettük, milyen iszonytató nyomásnak és elzártságnak voltak kitéve az esküdtszék tagjai, valamint azt is, mit kellett a bírónak elviselnie. Murphy képes volt az akkor uralkodó közhangulatot és érzést átültetni a sorozatba, éppen ezért egész végig fogva tartott, miközben néztem. Őszinte leszek: nekem sem volt szimpatikus Marcia Clark. Voltak pillanatok, amikor tényleg nagyon sajnáltam őt, de mint ügyész rettenetesen unszimpatikus volt, holott kétségtelen, hogy Simpson követte el a gyilkosságot a bizonyítékok és a felvázolt idővonal szerint. Méghozzá nem is akármilyen gyilkosságot, ezt ne feledjük el. Nicole szinte a felismerhetetlenségig szét volt szabdalva, és a barátja sem járt sokkal jobban. Egyértelmű volt, hogy heves érzelemtől vezérelve cselekedett a gyilkos. Ráadásul még csak alternatívát sem nagyon hoztak fel a védők, őket egy dolog érdekelte, mégpedig az, hogy szakmai alapon megkérdőjelezzék a bizonyítékok hitelességét, valamint a faji kártyát is igyekeztek megfelelően felhasználni. Tényleg csak ajánlani tudom a The People v. O.J. Simpson: American Crime Storyt , mert ez egy hibátlan 10/10-es sorozat. Amit pedig Sarah Paulson, John Travolta, Cuba Gooding Jr., Courtney B. Vance és Sterling K. Brown csinál a főszerepekben, az valami csoda.

Élet az ítélet után

Tény és való, hogy a médiacirkuszt leszámítva a védelem nagyon profin végezte a dolgát, az ügyészség pedig hatalmas hibákat követett el. Az esküdtek közül páran elmondták, hogy voltak, akik bűnösnek mondták a focistát, viszont a legtöbben úgy vélték, hogy a vád nem tudta maradéktalanul bebizonyítani a bűnösséget. Sokan írtak könyvet az ügyről (egyedül Ito bíró nem), tehát két ember halála másoknak a jólétet eredményezte. Többek között három esküdt, az áldozatok hozzátartozói, barátai, Shapiro, Cochran, Marcia Clark, a volt kerületi ügyészhelyettes jelentették meg műveiket a perről, a gyilkosságról és a volt házastársak életéről. Egész jó kis megélhetési forrásnak bizonyult ez, nem igaz? Emellett pedig ránk szabadította a Kardashian családot, akik azóta is a Simpson-ügy folyamán szert tett népszerűségükből élnek és építkeznek.

Annak ellenére azonban, hogy O. J.-t felmentették a vádak alól, a feloldozást nem kapta meg, és nem élhette tovább az addig gondtalan és szeretett életét. Megközelítőleg 6 millió dollárt költött a perre, amire rá is ment vagyona nagy része. Ugyan az amerikai törvények szerint kétszer nem lehet senkit sem megvádolni, így büntetőjogi pertől nem kellett tartani, viszont polgári peres eljárást indíthattak Simpson ellen, és az áldozatok hozzátartozói indítottak is 1997-ben. Ezt a pert pedig meg is nyerték. Simpson hírneve, élete, vagyona odalett és vele együtt az addig is labilis józan ítélőképessége is. 2007-ben Las Vegasban tartóztatták le fegyveres rablás, emberrablás, bűnszövetkezés vádjával. Egyszer el tudta kerülni a börtönt és a büntetést, ám ezúttal nem voltak mellette a sztárügyvédek, és a média sem segített rajta. 2008. decemberében 33 évi börtönre ítélték. Ez azonban nem szegte kedvét, és a mai napig nyilatkozik a témában, sőt még egy könyvet is írt arról, melyben azt mutatja be, hogyha ő ölte volna meg az exfeleségét és annak barátját, akkor miért és hogyan tette volna… A legújabb fejlemények szerint valóban ő volt az elkövető (bár nem tudom, hogyan lehetne mást hinni), ugyanis nemrégen jelent meg egy könyv, amit Mike Gilbert, Simpson ügynöke és barátja írt. A címe How I Helped OJ. Get Away with Murder, vagyis Hogyan segítettem O. J. Simpsonnak megúszni a gyilkosságot. Ebben az olvasható, hogy Simpson bevallotta Gilbertnek, hogy ő volt a gyilkos, és öngyilkos akart lenni az ítéletet követően. Nicole sírján akart végezni magával, de nem tudta megcselekedni, amit eltervezett, mert állandóan rendőrök meg újságírók voltak a temetőben.

Lehet, hogy nem tudjuk 100%-osan kijelenteni, hogy Simpson volt az elkövető, lehet, hogy felmentették és kedvező ítéletet kapott, de az egyszer biztos, hogy örökre senki nem kerülheti el a büntetését. O. J. élete darabokra hullott, továbbra is börtönben ül, egészségi állapota egyre romlik. A teljes lepusztulás és elzüllés lett tehát a vége egy amerikai álommesének, egy igazi sikerkarriernek és életnek.