Nemrég olvashattátok A kór 2. évadáról szóló írásomat. Nem tudom, ti hogy voltatok vele, de engem kifejezetten frusztrált, hogy amikor befejeztem az évadot, még nem láthattam, mi vár a történet szereplőire, mert ki kellett várnom az egy évet, amíg a folytatás elérhetővé vált. Az előző évadban, bár az emberiség sorsa egyre nehezebbre fordult, sok olyan jelentős változás történt, ami miatt bizakodva várhattuk a következő részeket. Setrakian megszerezte az ősi könyvet, az Occido Lument, Effraim vírusa hatásosnak bizonyult a férgek ellen. Quinlannel egy mesteréhez méltó erejű szövetségesre tettek szert az emberek, és az Ősök is, úgy tűnt, felfogták a Mester okozta fenyegetést, és hajlandóak beszállni az emberiség sorsáért vívott küzdelembe.

Ugye milyen biztató kezdés? Ugye ti is úgy ismeritek Toro mestert, mint aki az ilyen szép sima happy endek barátja. Neeem? Akkor most sem fogtok csalódni.

Ahogy a 2. évad az összefogásról szólt, úgy ez a különböző érdekekről. Az Occido Lument nem csak az öreg ószeres akarja. A Mester igen aljas húzással próbál meg hozzáférkőzni, de ugyanígy az Ősök is próbálják megszerezni maguknak, és Quinlan is rátenné a kezét, ha lehetősége lenne. Az egy oldalon állók így egymás ellenfeleivé is válnak, ami megrontja az együttműködésüket. Ahogy az előző évadban a szereplők idejük nagy részét fizikailag is együtt töltötték, egy házban laktak, és azonos érdekek mentén cselekedtek, úgy ebben az évadban mindenki szétszóródik, magányos akciókkal próbálja a nagy helyzetet megváltani, de ezek a magányos kis puzzle-darabok valahogy nem képesek kiadni a nagy képet, és így minden segítség ellenére az emberek gyengék maradnak.

Mi a vámpírok legnagyobb előnye? Először is a létszámuk. Egyre többen vannak, és emiatt egyre gyorsabban gyarapszanak is. Az emberek még mindig többen vannak náluk, de közülük nem mindenki sorozható, még ha kényszersorozással be is próbálják vetni az alkalmatlanokat is. A sztrigojok viszont azonnal rendelkezésre álló és (akár tömegesen) feláldozható katonák, akiket könnyű pótolni. Ráadásul irányításuk központosított, mindig az Egy, a Mester nevében és terveinek megfelelően cselekszenek. Nincs önérdek, nincs széthúzás, mint egy jól szervezett vándorhangyakolónia. És bár a filmben inkább a patkányokkal azonosítják őket, vegyük észre, hogy a patkányok, bár képesek összehangoltan cselekedni, sokkal inkább individuális lények, mint ezek a központosított elmével rendelkező férgek.

A vámpírokkal szemben a fimben szereplő emberek mind a saját fejük után mennek, legfeljebb alkalmasint összeállnak.

• Az öreg Setrakian ki sem dugja a fejét az Occido Lumen lapjai közül. Láthatóan mindent erre a leletre tesz fel, ezenkívül semmiben nincsen bizodalma.
• Effraim egy célért mozdul, visszaszerezni az előző évadban elvesztett fiát, akire véleményem szerint kár pazarolni könnyeket, energiát, de apának lenni biztos egyenlő azzal, hogy az ember vak is kicsit.
• Quinlan, bár az ószeressel együtt kutatja a Lument, valójában a fél karját odaadná érte, ha a másik kezébe kaparintva azt kicsalogathatná a Mestert a hóra, egy életre-halálra menő bunyóra.
• Fet, a patkányvadász megtalálta azt a vezetést, amire vágyott Justine Feraldo asszony képében. Neki más dolga nincs, mint minél többet megölni a sztrigojok közül.
• Dutch pedig, aki a saját bűntudatán próbál enyhíteni, műszaki tehetségével próbálja a férgek kommunikációjának titkát felfedni.
• Mindeközben a haldokló Palmer rájön, hogy neki a Mester oldalán nem terem babér, és vinnyogó kiskutyaként sunnyog vissza az emberek oldalára, azt remélve, hogy az ószeres megosztja vele az élet meghosszabításának titkát.
• És mit csinál Zach? Békés idillben él egy pincében a vérszopó anyukájával, meg az új kisállatával, Pókkölyökkel. Mester bácsi még az asztmáját is meggyógyítja, hát nem remek?

Amilyen bizakodó volt az előző évad, olyan sötét és disztópikus képet fest az emberiségről ez a folytatás. Már egyáltalán nem hihető, hogy az emberiség képes lesz megbirkózni a vámpírok által jelentett fenyegetéssel, és külső segítséget sem remélhetnek már. Mikor az utolsó rész végére értem, bevallom, azt gondoltam, hogy innen nincs tovább. Kíváncsian várom a folytatást, hogy megláthassam, innen hova, mert ahogy én látom, az emberiség kb. lehúzhatja a rolót Lumenestül, Quinlanestül, mindenestül.

Igen erős disztópia jellemzi ezt az évadot, és az emberi gyarlóság nagyon pontos bemutatása. Érezhető, hogy az évek során egyre jobban belelendül Toro, és remélhetőleg valami igen intenzív arculcsapást tervez a folytatásban is.

8/10

IMDb | mafab