Honnan tudhatjuk, ki mond igazat és ki hazudik? Honnan tudhatjuk, ki jó és ki rossz? Honnan tudhatjuk, hogy Isten létezik, vagy sem? Van különbség hit és őrület között? Lehet, hogy amit végig igaznak véltünk, az valójában hamis? Pontosan ilyen kérdések foglalkoztatottak és ilyen érzés kerített hatalmába, amikor megnéztem az Isten haragja című filmet.

Meiks egyedül neveli két fiát, Fentont és Adamet. Úgy néz ki, az anya nélküli élet ellenére minden rendben van körülöttük. A fiúk jó testvérek, Fenton sokat segít apjának, és Meiks is igyekszik mindent megadni gyerekeinek. Egy nap azonban az apa álmot lát, melyben Isten jelent meg neki, aki azzal a küldetéssel bízta meg, hogy mentse meg a világot a démonoktól. Így Meiks bevonja Fentont és Adamet a démonvadászatba, ami abból áll, hogy Isten neveket ad meg neki álmában, Meiks pedig levadássza ezeket az embereket a két fiával. Adam hisz apjának és mindenben támogatja őt, de Fentont rémület fogja el, és úgy gondolja, Meiks megbolondult. Ám hiába akarja rávenni testvérét, hogy szökjenek meg, az nem hajlandó elhinni, hogy apja csupán egy vallási fanatizmussal bíró elmebeteg gyilkos. Meiks nem akarja elfogadni, hogy fia őrültnek tartja, és megpróbál mindent megtenni annak érdekében, hogy Fenton megtalálja Istent.

Ezt a történetet Fenton meséli el egy gyilkossági nyomozónak, és mi visszaemlékezésként láthatjuk az eseményeket. A film nagy része ezekből a flashbackekből áll, miközben néha megszakítja a cselekményt Fenton és a nyomozó közötti párbeszéd. Szépen lassan kibontakozik előttünk az „Isten keze” elnevezésű gyilkosságsorozat minden szegmense, és bepillantást nyerhetünk egy korántsem egyszerű és könnyen megérthető világba. Végig Fenton irányítja a nézőket, az ő szemszögéből ismerhetjük meg Adamet és Meikset. Azonban ez a film sokkal több, mint aminek először gondoljuk.

Bill Paxton (A bolygó neve: Halál) rendezte egyébként, és azt kell, hogy mondjam, baromi jó filmet hozott össze. Csodálatosan egyensúlyozik a pszichothriller, a természetfelettiség és a vallási fanatizmus, valamint őrület témakörének határain. Ezzel pedig egy olyan elegyet alkot, ahol semmi sem az, aminek látszik, és semmi sem az, aminek először gondoltuk. A film gyönyörűen építkezik, hogy aztán jól fejbe rúgjon, és tátott szájjal meredj a képernyőre még a vége főcímet követő percekben is. Paxton nagyon jól kihasználja az emberek kishitűségét és szkepticizmusát.

A színészi játékra nem lehet panasz. Paxton magára osztotta az apa szerepét, mellette a másik kiemelkedő színész az Matthew McConaughey. Igaz, ő nem szerepel annyit, de amikor hallgatjuk vagy látjuk, akkor nem tudunk másra figyelni. Ami egy ilyen filmnél buktató lehet, és sokan el szoktak vérezni rajta, azok a gyerekszereplők. Mivel visszaemlékezéseket látunk, így Adam és Fenton még nyilván gyerekek, és hála Istennek sikerült olyanokat találni, akik zsenge koruk ellenére tudnak játszani. Ez főleg a Fentont alakító Matt O'Learyre igaz. Tökéletes partnere Paxtonnek, néha még le is játssza.

Igazság szerint nem sok hibát találtam a filmben. Ami számomra a legzavaróbb volt, az az, hogy túlságosan Meiks és Fenton kapcsolatára koncentráltak, így a két testvér, illetve Meiks és Adam kapcsolatára már nem jutott idő, valamint a film végi kettős csavarral is akadtak ezáltal gondok. Azt megértetik velünk, hogy Fentonne, mi baja van, de azt már nem nagyon mutatják meg, hogy Adam miért hisz első pillanattól fogva az apjának. Tényleg nagyot ütnek, de nem éreztem kellően előkészítettnek, és kicsit úgy éreztem, hogy esélyt sem nagyon akartak adni nekünk, hogy magunktól rájöjjünk a lényegre. Nem baj, hogy nem rágnak mindent a szánkba, üdítő, hogy nem nézik hülyének a nézőket, de kicsit figyelmesebben kellett volna előkészíteni az eseményeket, és jobban kellett volna koncentrálni Adamre.

Ezt leszámítva, ha egy elgondolkodtató, nagyon okosan kigondolt és erős színészi játékkal prezentált filmet akartok megnézni, akkor nagyon jó szívvel tudom ajánlani az Isten haragját, mert igazán elképesztő és izgalmas alkotás, ami odaszögez a székbe, és nem ereszt el még azután sem, hogy véget ért.

8/10

IMDb | mafab