Míg szerintem Joan Crawford a korának előrehaladtával és szakmai összeférhetetlenségével a Mi történt Baby Jane-nel? után nem igazán tudott kiemelkedően alakítani, Bette Davis neve még az ominózus remekmű után is garantált minőségnek számított, keresett színésznő volt, és több horrorban is megjelent. Az 1965-ös A dada ékes példája annak, mennyire jó színésznő is volt Davis, aki nem csupán egy karaktert tudott hitelesen eljátszani, rivális kolléganőjével szemben. Érdekes módon a bébiszitterek témáját a horror és thriller műfaja nem próbálja teljesen kimeríteni, alig van pár alkotás, melyben a gyerekfelvigyázó áll a félelemkeltés központjában, pedig van-e rémisztőbb annál, mint beengedni egy idegent bizalommal a családba, akiről voltaképpen nem tudunk semmit?

A Fane család megrázó két éven van túl, elvesztették kislányukat, az ügyben pedig nem volt kizárható az idegenkezűség, sőt az akkor 8 éves bátyját gyanúsították a gyilkossággal, aminek következtében a fiút egy javítóintézetbe kellett küldeni. A kisfiú két év múlva „kigyógyultan” térhetett haza labilis anyjához, aki képtelen fegyelmezni, sőt még az élethez is gyenge, szigorú apjához, aki szinte soha sincs otthon, és a több generáció óta a családot szolgáló dadához (Bette Davis).

Joey minden szülő, tanár, felvigyázó rémálma, szemtelen, agresszív, elkényeztetett, nemtörődöm, nem becsül meg semmit, legyen szó anyagiakról vagy érzelmekről, és feltűnően távolságtartó a mindent odaadó dadával is. A család nem tud mit kezdeni a gyerekkel, ellenszenvét a dada iránt senki sem érti meg. Lehetséges, hogy a gyerek egy apró pszichopata, aki meggyilkolta a saját húgát, vagy talán olyasmit látott, ami miatt jó oka van kerülni az öreg dadát?

Nem véletlenül hivatkoztam a Davis által játszott karakter munkakörére, mintsem nevére, hiszen a szereplő nevét mi magunk sem tudjuk meg, ami nagyon jól érezteti, hogy ő a családban egy pozíciót tölt be, és nem tekintik teljes értékű tagnak, annak ellenére, hogy ő vezeti a háztartást és viseli gondját mind az ideggyenge anyának és a gyerekeknek. A másik ok, hogy nem kapott nevet a karakter, betudható annak, hogy nem egy konkrét személyt ismerünk meg, hanem akár általánosságban is szólhat a család bizalmi körébe engedett személyről, a végkifejletben pedig a csavar inkább egy általános magyarázattal szolgál.

Sokáig nem tudjuk, hogy a két lehetséges opció közül merre fog kifutni a cselekmény, de a később egyértelműnek tűnő magyarázat sem merül ki az egyszerűségben, és abszolút nincs szó egyértelműen jó vagy rossz karakterekről, indítékokról, sokkal inkább szerencsétlen körülményekről és azok kezeléséről. Mindezek fényében a suspense horror egy drámai felhangot is kap a végére, de természetesen a hátborzongató jelenetekből sincs hiányunk. Bette Davis remekül játszik, végig hiteles marad, és a főszereplő kisfiú is azonosul a nevelők rémálmával. A dada egy régi vágású, hitchcocki horror, szomorú végkifejlettel, Bette Davis egyik legjobb alakításával.

8/10

IMDb | mafab