Hússzállító kamion járja az ausztrál pusztaságot. Sofőrje, a bajuszos Quid (a nagyon laza Stacy Keach) nem tekinti magát szakmabelinek - inkább olyan, mint a dingója: kívülálló. Furcsa egy szerzet, aki bár lelkiismeretesen végzi a munkáját, nem érzi úgy, hogy kamionos lenne. Azonban mikor megneszeli, hogy az országutakon egy stopposlányokra pályázó sorozatgyilkos garázdálkodik, rögtön nyeregbe pattan, és megpróbálja felgöngyölíteni az eseményeket.
Az 1981-es Vágóhíd négy keréken-en (angol címén Road Games, és hidd el, ez a jobb név) már általunk is megismert, nyerő emberek dolgoztak: a szkriptet az ausztrál horror keresztapája, Everett De Roche (Long Weekend, Razorback, Patrick) vetette papírra, a rendezést pedig a Hitchcock-tanítvány-követő-fanboy Richard Franklin (Patrick, Psycho II) vezényelte le. A végeredmény egy végletekig kímért és feszült országúti thriller lett, amiben még a Sikolykirálynő, Jamie Lee Curtis is szerepel (nyugi, Michael Myers szerencsére nem cammogott át a kenguruk földjére).
Franklin ismét fehér kesztyűben, visszafogottan, ugyanakkor roppant hatásosan rendez: nem látunk gyilkosságokat, nincsenek vérpatakok, a brutalitás helyett fojtogató légkört és mindent betemető paranoiát kapunk, és ez azért elsőre meglepőnek tűnhet, tekintve, hogy a főhös egy darabolós gyilkossal veszi fel a harcot. De úgy jó ez, ahogy van: mikor a titokzatos elkövető rájön, hogy Quid követi, ügyesen manőverezve eléri, hogy a rendőrök őt higgyék a gyilkosnak. Innentől kezdve pedig azt nézhetjük, ahogy Quid mindenki számára gyanús, és ő is mindenkire szúrós szemmel tekint, és mindez rengeteg izzasztóan izgalmas jelenetre ad lehetőséget (például: hm, vajon ki lapul a vécéfülkében?).
A Road Games nyugtalan atmoszféráját még az igen sokszor jelentkező humor sem rontja el, sőt a vicc és a para nagyon is jól megfér egymás mellett: a felütés zseniális (az emberek szétvágására gerjedő gyilkos éppen akkor kezd tevékenykedni, mikor az országban húshiány van), de az úton-útfélen a főhősbe (és egymásba) botló mellékszereplők és Quid állatához intézett monológjai is valami bitang szórakoztatóak, újabb élvezeti dimenziót nyitnak a filmben.
A Párbaj inverzének is felfogható film (Spielbergnél a kamionos a genya, itt ő a megmentő) csupán a lezárásnál bicsaklik meg egy kicsit, az ugyanis közel sem olyan színvonalas (értsd: feszült), mint amilyen a produkció többi része. Ennek ellenére a Vágóhíd négy keréken egy míves ausztrál thriller, amiben húsba csak egyszer vágnak bele - de akkor is mindössze egy malacba, egy hentesüzemben játszodó jelenetben.
7/10