A The Eyes of My Mother tipikusan egy olyan film, aminek nagyon siváran hat a történetleírása, mert semmit nem lehet megtudni arról, hogy pontosan milyen filmet is fogunk látni. Nagyon keveset mond az róla, ha leírom, hogy a főszereplője egy Franciska nevű lány, aki az isten háta mögött él egy erdő közepén álló tanyán. Gyerekként édesanyja volt a legfőbb támasza, de tragikus körülmények között elveszítette, és ez az élmény olyan hatással volt a kislányra, ami igen súlyos torzulásokhoz vezetett a lelkében. Valami örökre és végérvényesen megváltozott benne.

Ez a film biztosan bekerül életem top 10 legbetegebb filmjébe. Itt a beteg kifejezés alatt nem az olyan állatságokat értem, mint mondjuk Rob Zombie 31 című agymenése, hanem az olyan filmeket, amik komolyan megmutatják a nézőjének, micsoda elborult emberek élnek közöttünk. A legborzalmasabb az egészben pedig az, hogy teljesen érthető és megérthető az egész film mondanivalója, szereplőjének motivációja és a benne történtek. Ráadásul nemcsak, hogy megérthető, hanem rettenetesen emberi az egész. Az első képkockától az utolsóig ledöbbent arccal, kimeredt szemmel, teljes némaságban néztem végig a filmet.

Három szakaszra osztották a készítők a történetet, ami Franciska életének három különböző életszakaszában játszódik. Lineárisan halad a sztori, egymásra épülnek a különböző részek, ezáltal betekintést nyerhetünk a nő személyiségének kialakulásába. Minden tettének tökéletesen érthető magyarázata van, bár ettől nem lesz kevésbé beteg, amiket csinál. Attól, hogy valami logikus, még lehet az őrület színtiszta megtestesülése. Franciska a saját világában él, amiben nem akar egyedül maradni. Kétségbeesetten keresi a társakat maga mellé, aztán a végsőkig igyekszik fenntartani a törékeny, nehezen megszerzett kapcsolatot a kiválasztottakkal és az annyira vágyott életével.

Nem véletlen az sem, hogy fekete-fehérben forgatták le a filmet. Tökéletesen illik a hangulathoz, sőt erősíti azt. Ha a döbbent csendnek képet kellene alkotnom, akkor ezt a filmet választanám hozzá. Az egész olyan végtelenül magányos, szomorú, kegyetlen, eltorzult és emberi. A film utolsó 10 perce pedig csak fokozza azt, amit addig láttunk, a vége pedig tökéletesen illeszkedik a sztorihoz. Nem találok benne semmit, ami ne illene a filmbe. A zenéje is annyira érzelmes és fájdalmas, hogy gyönyörűen keretbe foglalja a cselekményt. A Franciskát alakító Kika Magalhaes pedig egyszerűen csodálatos. Rajta elbukhatott volna a film, hiszen nagyrészt őt láthatjuk, az ő belső monológjait halljuk, de a színésznő gyönyörűen megoldotta a rá háruló feladatot.

A The Eyes of My Mothert leginkább Polanski Iszonyat című filmjéhez tudnám hasonlítani, és Kika Magalhaes van olyan jó a szerepében, mint Catherine Deneuve az említett alkotásban. Nicolas Pesce rendező nagyon messze van még attól, hogy Polanski legyen, de jó úton halad, az biztos. Ilyen érett filmet letenni az asztalra 27 évesen, nagyon figyelemreméltó. Előreláthatólag 2018-ban jön ki a következő filmje Piercing címmel, az biztos, hogy engem már megvett annyira, hogy várjam, mivel rukkol elő legközelebb.

Végezetül annyit tudok még mondani, az emberek belső vívódásainak és eltorzulásainak horrorja ez, és számomra a The Eyes of My Mother ennek a kategóriának az egyik kiemelkedő darabja. Azt azonban ki kell emelnem, hogy az atmoszféra, a cselekmény tempója, a kitartott képek, a hihetetlenül frusztráló és szaggatott légköre miatt ezt a filmet csak megfelelő hangulatban lehet megnézni. Ez nem egy olyan darab, hogy akkor most leülök egy kis esti horrormatinéra, pláne nem társaságban. Pontosan olyan magányosan, kiürített fejjel kell megnézni, mint amilyen Franciska. Itt nincsenek üldözések, nincsen feszült tempó, és nincsen gore sem. Itt csak az emberi lélek legsötétebb kivetülése látható, ami annyira vágyik a fényre és a társra, hogy ezért bármit képes megtenni, ám ennek az utazásnak nem lehet sosem jó vége. A legfurcsább pedig az, hogy mindegy, mit láttunk abban az egy órában, mindegy, mit tett a nő, a végén csak két szó fog eszünkbe jutni: szegény Franciska.

10/10

IMDb | mafab