Neonban fuldokló megalopoliszok, a világot uraló megavállalatok, a virtuális és a valós világ összekeveredése, mesterséges intelligencia - többek között ezek az elemek alkotják a 80-as és 90-es évek legnépszerűbb sci-fi alműfaját, a cyberpunkot. Na de mit kell tudni, vagyis mit érdemes tudni erről a zsánerről? Mielőtt befutna a világhírű japán anime, a Ghost in the Shell élőszereplős változata, beleástuk magunkat a cyberpunkba, hogy kiderítsük, mi fán terem a sci-fi eme szeglete.

A cyberpunk elnevezést először egy amerikai író, Bruce Bethke vetette papírra, amikor ezt a címet adta egy novellájának, még a 80-as évek elején (ez magyarul Kiberpunk címmel jelent meg, 2008-ban). Bár Bethke művei nem lettek sikeresek, az általa kiötölt szó tovább élt, és hamar beépült a mainstreambe. A szóösszetétel első része, a cyber a világ egyre nagyobb átváltozására, a gépiesség és a modern információs technológia elterjedésére utal. Az emberek egyre kevesebb alkalmat kapnak a szabad döntésre, az individuum megszűnni látszik, az egyén egyre inkább a "világgépezet" alkotóelemévé válik. A második tag, a punk szó egyrészt a kiüresedni látszó, konzervatív értékrend elleni fellépést, mint eszmét jelöli, másrészt az ezt a hitvallást választó (alapvetően a mindennapjaikat perifériára szorulva tengető) emberek gyűjtőneve.

A cyberpunk-sztorik legfőbb jellemzője a high-tech környezet (rendkívül fejlett tudomány, kibernetika, androidok és mesterséges intelligencia), a világban lezajlott jelentős változások (nemzetállamok megszűnése, a glóbuszt a megavállalatok uralják), és az eseményekben csak sodródó, lezülött társadalmi réteghez tartozó főhős (bűnözők, hackerek, zsoldos katonák). A műfaj történeteinek konfliktusai alapvetően eme sanyarú sorsú karakterek és a mindenkit eltiporni akaró, a hatalom összes lehetséges formáját a kezükben tartó óriásvállalatok közt bontakoznak ki, egy olyan környezetben, amelynek elengedhetetlen része a kibertér, amely egy olyan hely, ahol elmosódik a virtuális és valóságos világ közti határ, ahol az emberi agy és a számítógépek összekapcsolódnak. A cyberpunk világában szó nincs űrutazásról, a Földön maradunk, egy sokkal aktuálisabb jővőkép bontakozik ki a szemünk előtt - valószínűleg ennek is köszönhette hatalmas sikerét, hiszen az emberek a '70-es évek végére már kezdtek megcsömörleni a távoli csillagrendszerekben játszódó, szép lassan önismétlővé váló sci-fi történetektől.

Bár az elnevezés Bethke-től ered, a műfajt berobbantó mű a szintén amerikai William Gibson Neurománc című, 1984-ben megjelent regényéhez kötődik, ugyanakkor hozzá kell tenni, nem ez az első cyberpunk-alkotás (az Rudy Rucker Software című írása volt 2 évvel korábban). Gibson fiatalon Kanadába szökött, mert nem akart elmenni a vietnami háborúba. A juharfalevél országában belevetette magát az ottani hippikultúrába. Az író figyelmét felkeltette az új trend, a személyi számítógép, és úgy általában az információs társadalom hihetlen mértékű felfutása: a tinik minden pénzüket kidobták az ablakon, csak hogy megvegyék az első walkmanjüket, állandóan videótékákba járkáltak, és szakadatlan tolták a zsetont a játéktermi gépekbe. Gibsont megihlette, ahogy a fiatalok tekintete a képernyőre mered, mintha nem is a játékot látnák, hanem azon túlra vágynának, a virtuális térbe, a külvilág megszűnni látszott számukra - megírta a számítógépek kitalált virtuális hálózatát, a kiberteret, azaz a mátrixot.

Gibsonnál már megjelenik a műfaj közkedvelt karaktere, a számítógéphacker, aki egyfajta jövőbeli Robin Hood: magányosan küzd az elnyomó mamutcégek igazságtalanságai ellen, azonban ellentmondásos jellem, mivel éppolyan gátlástalan és számító, mint az erő, ami ellen felveszi a harcot.

A regény elsöprő sikert aratott, megnyerte a legrangosabb sci-fi elismeréseket, a Hugo és nebula, valamint a Philip K. Dick-díjat is (többek között az ő művei is nagy inspirációt jelentettek a cyberpunknak). Gibson később trilógiává bővítette szerzeményét: a második kötet, a Count Zero (Számláló nullára) 1986-ban, míg a befejező rész, a Mona Lisa Overdrive 1988-ban jelent meg.

A műfaj rendkívül sikeres lett az irodalomban, és hamarosan a filmvilágban is megjelent (és természetesen a játék- és képregényiparban is kezdett beindulni). Az 1982-es, Phillip K. Dick Álmodnak-e az androidok elektronikus bárányokkal című könyve alapján, Harrison Ford főszereplésével készült Blade Runner (Szárnyas fejvadász) volt az első cyberpunk-környezetben játszódó sci-fi mozi. A film ugyan finoman szólva sem lett kasszasiker, de mára már kultstátusznak örvend. Maga Gibson is úgy nyilatkozott a megtekintése után, hogy le lett nyűgözve, ugyanis szerinte sikerült átültetni a regényei világát a vászonra. A Blade Runnert követően egyre több és több cyberpunk-témájú film jelent meg, de ezek közül szinte egyik sem lett igazán nagy siker. Persze akadtak kivételek, mint például az azóta saját magukból hülyét csináló Wachowski testvérek 1999-es Mátrixa, amely zseniálisan ötvözte a nyugati és a keleti filozófiát, valamint a hongkongi harcművészetet a cyberpunkkal. A film szinte minden pillanata ikonikus (gondoljunk csak a kezdőjelenet zöld digitális esőjére, vagy a szuperlassításokkal teli, elképesztően kimunkált akciójelenetekre) - a folytatásokat viszont inkább felednénk.

A cyberpunk sokkal sikeresebb lett az animék világában, amelyet alapvetően Japánnal házasítanak össze. A zsáner ottani felkapottsága nem meglepő, hiszen Japán mindig is egyfajta modellje volt a cyberpunk-környezetnek, Gibson és követőinek műveiben is igen erős a távol-keleti hatás. (Igazából elég csak abba belegondolni, hogy Japán óriási, külföldön is mindinkább megjelenő nagyvállalatai élen jártak (járnak) az információs technológia különféle vívmányainak kifejlesztésében (pl. ipari robotok).) A szigetország a cyberpunk-animék koronázatlan királyává vált, olyan elgondolkodtató és lenyűgőző látványvilágú alkotásokkal, mint az Akira vagy az 1995-ben napvilágott látott Ghost in the Shell, amely az azonos című, 1989-91-ig tartó cyberpunk manga sorozat adaptációja. Mamoru Oshi kultikus darabja azóta több folytatást és sorozatot tudhat magáénak, amelyekről - a teljesség igénye nélkül - nemsokára mi is értekezünk.

A cyberpunk-őrület azóta azonban lecsengett. Ennek több oka is van: Gibson Neurománca divatot teremtett, rengeteg hasonló történetet írtak, de a műfajt egyik sem tudta megújítani. A másolók ellepték a piacot, ami nagyon hamar telítődött, és lassan megszűnt mint önálló zsáner. Másrészt a cyberpunknak immáron egyetlen olyan kreálmánya sincs, amely ne létezne már valamilyen formában. A jelen háborúval fenyeget, a transznacionális vállalatok az egész világra kiterjesztették befolyásukat, megjelentek a különféle implantátumok, és a hackercsoportok olykor szembeszállnak a kormányokkal. Bár a cyberpunk művekben tapasztalható környezettől némileg eltérő formában, de az internet és az okostelenfonjaink révén lassan már mind egy nagy, világot átfogó hálózat részei vagyunk.

De ki tudja, mit hoz a jövő, talán a cyberpunk újra erőre kap. Az irodalom ugyan nem, de Hollywood elkezdett tenni érte: a Ghost in the Shell élőszereplős feldolgozása mellett idén a Szárnyas fejvadász folytatása (Blade Runner 2049) is érkezik. Reménykedjünk, hogy ezek az alkotások a nosztalgiafaktor meglovagolása mellett azért némi újdonsággal is fognak szolgálni, amely mentén a sci-fi ezen területe újra felkapottá és sikeressé válhat.

Zárásként, hogy a kultúrmissziónk teljes legyen, álljon itt egy terjedelmes, kimerítő lista azokról a művekről, amelyeknek óriási hatásuk volt a cyberpunk kialakulására, valamint azokról a könyvekről, filmekről, játékokról, satöbbikről, amelyek a legfontosabb/leghíresebb/legsikeresebb cyberpunk alkotásoknak számítanak (a lista még frissülhet!).

Könyvek:
Alfred Bester: Tigris! Tigris! (1957)
Bruce Bethke: Cyberpunk (1980)
Philip K. Dick: Álmodnak-e az androidok elektronikus bárányokkal? (1968)
William Gibson: Izzó króm (novelláskötet) (1986)
William Gibson: Neurománc (1984)
William Gibson: Számláló nullára (1986)
William Gibson: Mona Lisa Overdrive (1988)
William Gibson: A holnap tegnapja (1999)
Neal Stephenson: Snow Crash (1992)
Kyle Sternhagen: Agyvihar (1994)
Kyle Sternhagen: Paranoia (1994)

Filmek:
Metropolis (1927) - rendezte: Fritz Lang
THX1138 (1971) - rendezte: George Lucas
Menekülés New Yorkból (1981) - rendezte: John Carpenter
Szárnyas fejvadász (1982) - Philip K. Dick történetéből; rendezte: Ridley Scott
Tron, avagy a számítógép lázadása (1982) - rendezte: Steven Lisberger
Videodrome (1983) - rendezte: David Cronenberg
Robotzsaru (1987) - rendezte: Paul Verhoeven
Akira (1988) - rendezte: Katsuhiro Ôtomo
Cyborg – A robotnő (1989) - rendezte: Albert Pyun
Total Recall – Az emlékmás (1990) - Philip K. Dick könyvéből; rendezte: Paul Verhoeven
A fűnyíróember (1992) - Stephen King novellájából; rendezte: Brett Leonard
Dredd bíró (1995) - rendezte: Danny Cannon
Ghost in the Shell – Páncélba zárt szellem (1995) - anime/animációs film; rendezte: Mamoru Oshii
Johnny Mnemonic – A jövő szökevénye (1995) - rendezte: Robert Longo
Strange Days – A halál napja (1995) - rendezte: Kathryn Bigelow
Menekülés Los Angelesből (1996) - rendezte: John Carpenter
Az ötödik elem (1997) - rendezte: Luc Besson
Nirvana (1997) - rendezte: Gabriele Salvatores
eXistenZ – Az életjáték (1999) - rendezte: David Cronenberg
A Mátrix-filmtrilógia (1999–2003) - rendezte: Larry Wachowski és Andy Wachowski (ma már: Lana és Lilly Wachowski)
Equilibrium – Gyilkos nyugalom (2002) - rendezte: Kurt Wimmer
Animatrix (2003) – anime/animációs film; - rendezte: Peter Chung, Takeshi Koike, Mahiro Maeda, Yoshiaki Kawajiri, Andy Jones

Zene:
Tangerine Dream: Exit (1981)
Vangelis: Blade Runner (1982)
Bad Religion: 21th Century Digital Boy (1990)
Billy Idol: Cyberpunk (1993)
Massive Attack: 100th Window (2003)
Dope Stars Inc.: 21st Century Slave (2009)

Számítógépes játékok:
Psychic City (1984)
The Screamer (1985)
Imitation City (1987)
Hoshi wo Miru Hito (1987)
Megami Tensei (1987)
Neuromancer (1988)
Flashback (1992)
DreamWeb (1992)
Shadowrun (SNES) (1993)
Syndicate (1993)
Beneath a Steel Sky (1994)
Burn:Cycle (1994)
Delta V (1994)
System Shock (1994)
Final Fantasy VII (1997)
Deus Ex (2000)
Uplink (2001)
Enter the Matrix (2003)
Dystopia (2005)
System Rush (2005)

Képregények, mangák:
Masamune Shirow: Ghost in the Shell (Mobile Armored Riot Police) (1989-1990)
Masamune Shirow: Appleseed (1985-1989)
Frank Miller: Ronin (1983-1984)
Brian Wood: Channel Zero (1998)
Paul Pope: Heavy Liquid (1999-2000)