Köszönjük a UIP-Duna Filmnek, a magyarországi forgalmazónak, hogy megnézhettük a filmet!
A kultikus cyberpunk anime, a Páncélba zárt szellem élőszereplős változatára már a forgatási munkálatok megkezdése előtt kígyót-békát kiáltottak. "Már megint miért kellett hozzányúlni egy überklasszikushoz?", "Miért a tökéletesen hófehér Scarlett Johanssont castingolták az Őrnagy, azaz Motoko Kusanagai szerepére, amikor a karakter nyilvánvalóan ázsiai?" - csak úgy záporoztak a dühödt kommentek és cikkek az éterben, a filmnek és a készítőknek tehát erős szembeszélben kellett hajózniuk, de azért csak kikötöttek valahogy. Bár nagyon távol áll a tökélytől, meg a 95-ös anime simán a térdére fekteti és elfenekeli, a hálivúdi Páncélba zárt szellem működőképes, és megvannak a maga erősségei - viszont ezeket ne a forgatókönyvben keressük.
Valamikor a közeljővőben járunk. Az Őrnagy (Scarlett Johansson), a kiberterrorizmus megfékezésével foglalkozó 9-es szekció vezetője egy szörnyű baleset után lett azzá, aki: ő a páncélba zárt szellem, félig gép, félig ember (egész pontosan csak az agyát sikerült megmenteni), az evolúció következő lépcsőfoka, de a múltja ködbe burkolózik. Amikor felbukkan egy minden eddiginél veszélyesebb hackerkedő gazfickó, aki az emberek tudatába belépve emlékek meghamisítására is képes, minden megváltozik: a titokzatos terrorista rengeteget tud az Őrnagy múltjáról - a kiborgnő pedig elindul, hogy kiderítse, ki is volt ő valójában...
Azt kell mondjam, alighanem a Páncélba zárt szellem lesz az év leglátványosabb szuperprodukciója (pedig idén még lesz egy Szárnyas fejvadász és egy SW 8 is): egyszerűen hihetetlenül jól néz ki ez a színes-szagos, kreatív cyberpunk környezet, amit elénk tárnak. Rupert Saunders valóban látnoki erejű rendező: sokat nyúl a mangákból és az animékből (rengeteg jelenetet is átemel: most csak az Őrnagy szabadesését említeném még, de van még hozott anyag bőven), de filmje vizuálisan határozottan egyedi színezetű, minden kompozíció, beállítás, fényjáték stb. lélegzetelállító, áll-leejtős, a látványvilág maga a nagybetűs mozis varázslat - és igen, indokolt az IMAX, ez a film alaposan kihasználja a technikát.
Az agytekervényeinket viszont jobban is megdolgoztathatná: bár a sztori sok ismerős elemet tartalmaz, alapvetően eltér a 95-ös japán verziótól. Itt nincs Bábjátékos, az Őrnagy útkeresése és amnéziája van a középpontban, ami persze szép és jó, a rendező magabiztosan vezényel, de annyiszor lőtték már el ezt a "ellopták az életem, de kinyomozom, hogy ki tette és hogy ki voltam" történetet, hogy csak na, úgyhogy a szkript eléggé sablonos, fordulatai kiszámíthatóak. A sorozat filozófiájából (az emberi természet és a gépek kapcsolatának boncolgatása) pedig jóval kevesebbet kapunk, ugyanakkor a GitS még igy is sokkal okosabb, mint az átlag blockbusterek, amit persze több mint kellemes megtapasztalni.
És akkor a végére jöjjön egy kis értekezés a főszereplőről és a whitewashingról: Scarlett Johansson érzékeny és egyúttal meggyőző alakítást hoz (noha a figurája nincs teljesen kidolgozva), egyszer félszeg és bizonytalan, máskor pedig vad és zabolázatlan, gesztusai, mimikái tökéletesek - nem hiszem, hogy más is ugyanilyen jól el tudta volna játszani a cyborgot. Az persze kétségtelen, hogy a szerződtetésében sokat számítottak a piaci szempontok, de ez kvázi egy amerikai remake, egy ázsiai produkcióba sem tesznek bele egy fehért a központi karakter szerepébe - az üzlet sajna egy kemény dolog. Továbbá: az Őrnagy biztosan ázsiai? Lehet-e egy géptestnek rassza? Szóval én nem igazán értettem a vádaskodásokat (mint ahogy egyébként a rajongók jórésze és az anime készítői sem - aki nem hiszi, járjon utána), azonban sajnos a fináléban a film egy olyan megoldáshoz nyúl (és ez az egyetlen meglepő dolog a közel két órás játékidő alatt), amit nem feltétlen kellett volna elsütniük, mert valószínűleg ismét magukra fogják zúdítani a "fehéresítésről" agitálókat (amúgy elég nemzetközi a film a színészek szempontjából, van japán, afroamerikai, de még dán is). Lehettek volna egy kicsit elegánsabbak, az tuti.
A Páncélba zárt szellem egy erős kézzel megrendezett, kreatív és impozáns látványvilágú alkotás. Saunders remek munkát végzett, azonban a forgatókönyv középszerűségét (a jól bejáratott, túlságosan is ismerős paneleket, valamint a gondolati mélységek bizonyos fokú hiányát) még ő sem mindig tudja feledtetni, elfedni. Mindezek ellenére jó, vállalható az összkép, és ugyan nem született újabb cyberpunk-klasszikus, de az amerikanizált Páncélba zárt szellemet oda lehet tenni a többi Ghost in the Shell-mű közé - bár főleg a páncéljában fogunk gyönyörködni.
7/10