„Egy jó regényíró tudja, hogy ő titkár, és nem isten.”

**Bill Hodges nyomozó és társainak rémtettekkel övezett kalandjai tovább folytatódnak. Ám ezúttal nem Mr. Mercedes áll az események középpontjában, de nyugalom, ő sem maradt ki a folytatásból. Miután az első kör lezajlott Hodges és a szenvedés pápája között, egy másik ügyet ismerhetünk meg. Ennek a történetnek a főszereplője egy Peter Saubers nevű kisfiú, valamint egy Morris Bellamy nevű rögeszmés gyilkos. Bellamy megszállottja egy Rothstein nevű író művének, melynek szereplője Jimmy Gold. A férfi úgy véli, Rothstein meggyalázta a folytatásokkal az ő hősét, ezért úgy dönt, megbosszulja Jimmy ellen elkövetett tettét. Morris megöli Rothsteint, kipakolja a széfet, melyben jelentős pénzösszeg és az író kiadatlan művei szerepelnek. Elrejti a háza közelében egy hatalmas ládába a kincseit, ám nem tudja kiélvezni tettének örömét. Ugrunk egy kicsit az időben, és megismerhetjük a Saubers családot, akik a Mr. Mercedes által elkövetett tömeges gázolás áldozatai voltak. Az apa ugyanis ott volt a City Centernél, és súlyosan megsérült. A családnak muszáj volt egy szegényesebb környékre költöznie, és a fájdalom, düh és tehetetlenség kezdi kikezdeni a szülők kapcsolatát. Peter egy nap véletlenül felfedezi a ládát, és úgy dönt, kihasználja a kincseket annak érdekében, hogy a családja újra talpra tudjon állni. Bellamy azonban kiszabadul, és Peter most már sokkal veszélyesebb ellenféllel találja magát szemben. Bill Hodges és nyomozócsapatán van a sor, hogy segítsen a bajba jutott kisfiún.

Ez a rész érezhetően egy átkötés az első és a harmadik könyv között, de ettől függetlenül nagyon jó olvasmány. King megint az olvasót tette a történetének középpontjába, ez a Tortúra óta nem fordult elő. Bellamy egy megszállott, aki a könyvekben él, és amikor az író olyat tesz, ami alapjaiban rázza meg az addig elképzelt karaktert, akkor bosszúszomjas fenevaddá változik, és az addig imádott író egy szempillantás alatt lesz gyűlölt szörnyeteg olvasója szemében. King két fontos témát boncolgat ebben a könyvében. Az egyik az olvasó és az író, valamint az általa megalkotott karakter kapcsolatát mutatja be. Azt a folyamatot, hogy egyes művek mit jelenthetnek az olvasóiknak és az íróknak, milyen hatalmuk van a rajongóik felett. Hát igen, erről a jó öreg King tud mesélni, hiszen rá kifejezetten jellemző, hogy szeretett karaktereket küld a másvilágra egyik pillanatról a másikra, ezzel kiborítva az olvasóit. Gondolom nem egy mérges levelet kapott már emiatt.

A másik téma az az, hogy a szülők mennyire nem veszik észre, hogyan hatnak a harcaik és fájdalmaik a gyerekeikre. Peternek azért kell átvennie a család irányításának szerepét, és azért kell hatalmas terhet cipelnie, mert apja elmerült a fájdalom és az önsajnáltatás tengerében, anyja pedig igyekszik megakadályozni, hogy elsüllyedjen a hajójuk, de fogytán van már az ereje, ezért a család egysége is veszélybe kerül. Peter pedig mindenre hajlandó, hogy segítsen nekik és mindenkinél jobban szeretett kishúgán. Az ő szenvedései és küzdelme borzalmasan megrázó. Amíg olvassuk a történetet, addig szinte minden pillanatban szeretnénk megölelni ezt a szegény kisfiút.

Ám nem lenne ez egy King-regény, ha nem kapnánk meg a jó és a gonosz küzdelmét, a feszült üldözéseket, a nyomozás izgalmát és az őrület kialakulásának okait, a vérszomjassá váló emberek lelkének feltárását. Bellamy hihetetlen figura, van olyan megszállott, mint Annie Wilkes. Kifejezetten alattomos és ellenszenves karakter, akinek az őrülete és saját világa annyira elhatalmasodik az elméjén, hogy igazi rohadékká teszi.

Emellett pedig ne feledkezzünk el kedvenc Bill nyomozónkról sem, aki most már saját kis vállalkozásba fogott, és igyekszik maga mögött hagyni Mr. Mercedes áldásos tevékenységének következményeit. Akik olvasták az első részt, azok tudják, hogy szegénynek nincsen egyszerű dolga, de nagyon szívós fickó, ezt meg kell hagyni. Ez a karakter az egyik legszerethetőbb figurája Kingnek, akiért minden percben tudunk izgulni.

Azért tényleg érezhető, hogy ez egy közbevetés a továbblépésről, és ha eltekintünk Peter és Bellamy párharcáról, akkor láthatóvá válik, hogy King most készíti elő Mr. Mercedes visszatérését, immáron egy olyan szegmenst adva a történethez, ami igazán az író műfajához tartozik, de erről kicsit később. ;) Annyit azonban érdemes kiemelni, hogy pontosan emiatt ezt a regényt is sújtja a trilógiák átka, vagyis a második rész gyengébb lett, mint az első, és olvasása közben végig arra vár az olvasója, hogy végre rátérhessen a harmadik, befejező részre. Ugyan önálló kötetként is megállja a helyét az Aki kapja, marja, és tényleg üdítő, hogy King ismét az olvasói rögeszmét vette elő, de akkor is belengi a feszült várakozás légköre. Annyit elmondok, hogy érdemes volt várni a trilógia befejező részére, de addig is olvassátok el a második kötetet is, mert igaz ugyan, hogy Bellamy nem annyira rémületes, mint Mr. Mercedes, de ettől még ez a kötet is érdekes és lebilincselő olvasmány.

7/10