Személy szerint örülök, hogy abban a korban élek, amikor a digitális technológiának és a számítógépes trükköknek köszönhetően már semmi nem szab határt a képzeletnek a nagyvásznon és a kisképernyőn, mert már nem létezik olyan világ vagy lény, amit ne lehetne megalkotni CGI-jal. A legtöbb esetben főként a látványfilmeket érinti ez a fajta technika, és ha ízlésesen, észszerű keretek között van használva, akkor tényleg lenyűgöző látvány tárul elénk, de van, hogy sokkal jobban, élethűbben néz ki valami, ha klasszikus eljárásokat alkalmaznak. Egyszerűen oda és vissza vagyok például a slow-motion és motion-capture technikákért, a legnagyobb tiszteletet viszont szerintem a maszkmesterek, a sminkesek érdemlik, akik akár többórányi munkával hoznak létre álom- vagy rémálombeli karaktereket. Viszont vannak olyan testi adottságokkal rendelkező színészek is, akik önmaguk is képesek irracionális testhelyzet-változtatásokra vagy végtagcsavarásokra, vagy a testfelépítésük olyan, ami különlegesen alkalmassá teszi őket a karakterszínészetre. Sok, rendellenességgel küzdő ember életét bélyegezte meg a betegsége, elég ha csak Joseph Merrickre, az Elefántemberre gondolunk, vagy a szörnyű körülmények között tartott „mutatványosokra”, akiket szörnyszülött-cirkuszok keretén belül mutogattak, és húztak hasznot életükből.

Ám vannak olyan szerencsések, akik előnyt tudnak kovácsolni betegségükből, és követendő példaként szolgálnak mindenki számára. Én 10 éve vagyok a spanyol karakterszínész, Javier Botet rajongója, napjainkban pedig egyre híresebbé és elismertebbé válik különös megjelenése miatt, melynek segítségével igazi rémalakokat tud életre kelteni. Tehetségének köszönhetően tényleg feleslegessé válik az olyan karakterek digitális megjelenítése, mint amilyeneket életre tud hívni.

Javier Botet López 1977. július 31-én született Spanyolországban, Ciudad Realban, ahol édesanyjával, María del Carmen Servilia López Nietóval és édesapjával, Agustín Andrés Botet Rodríguezzel élt öt évig, majd miután apja munkalehetőséget kapott, újabb öt évre átköltöztek Cuencába. A költözés nem ért véget, két évet Almeríában életek, majd végül Granadában telepedtek le, ahol Javier 2001-ben fejezte be képzőművészeti tanulmányait. Ezután székhelyéül Madridot választotta. Ötéves korában egy nagyon ritka kórral, úgynevezett Marfan-szindrómával, egy kötőszöveti betegséggel diagnosztizálták, melynek következtében több operációra is szüksége volt, 1997-ben, majd 2005-ben. A betegsége tette alkalmassá, hogy horrorfilmekben debütálhasson, és váljon napjainkra világhírűvé. 2017-ben például 11 filmben és egy sorozatban is feltűnik.

A Marfan-szindróma

A szindrómában szenvedőknél a kötőszöveti megbetegedést a 15. testi kromoszóma hibája okozza, minek következtében nem termelődik egy úgynevezett fibrillin nevű fehérje. A betegségben szenvedők megjelenése nagyon jellegzetes, már születésükkor is, és megmarad egész életükben. Rendkívül vékony és magas testalkatúak, extrém hosszú végtagokkal, a karok fesztávolsága hosszabb, mint a testmagasság, az ujjak is olyannyira hosszúak, hogy a tenyérbe fogott hüvelykujj túlér a tenyéren, valamint ha egyik csuklójukat átfogják a kis- és hüvelykujjukkal, azok fedik egymást. A csontváz rendellenességei miatt a tyúkmell is kialakulhat, valamint gerincferdülés, lúdtalp és fogtorlódás is lehet velejárója. Az ízületi szalagok nagyon lazák, ezért a végtagok kimondottan hajlékonyak. Sajnos a szindróma súlyos következményeket is von maga után, szív- és érrendszeri problémákat, emellett sok beteg rövidlátó. A betegség örökletes, ezért genetikai tanácsadással és vizsgálatokkal kiszűrhető.

Javier Botet mint életre kelt rémálom

Javier Botet 2005-ben debütált a B-kategóriás Holtak tava (Beneath Still Waters) című horrorban, ahol egy humanoidot keltett életre, az első óriási siker viszont két év múlva köszöntött be az életében. 2007-ben bemutatták a valaha volt egyik legjobb found footage és legjobb spanyol filmet, a [REC]-et. Aki látta, annak beleégett a retinájába Nina Madeiros látványa. A gonosz, zombiszerű nőt Botet keltette életre, és ő tette a karaktert igazi klasszikussá, hogy két évvel később, 2009-ben újra a bőrébe bújjon a [REC] 2-ben. Ezután a siker után pár spanyol filmben, illetve sorozatban epizódszereplőként vállalt szerepet, majd a zseniális Alex de la Iglesia látta meg benne a fantáziát, és kérte fel az Egy őrült szerelem balladája (Balada triste de trompeta) című bohócos feketekomédiájába 2010-ben. A remek produkció után főleg kisfilmekben tűnt fel, és pár hazai alkotásban, majd visszatért harmadjára is Nina Madeiroshoz, a [REC] harmadik, Genesys című részében 2012-ben.

Javier a Holtak tavában, a [REC]-ben és a Bűbáj és kéjelgésben

A démon által megszállt zombinő után Andy Muschiettivel közösen pumpáltak friss vért a gótikus kísértethistóriák ereibe, 2013-ban. A Mama óriási kedvencem: a gyönyörű történet, ijesztő jelenetek és remek atmoszféra mellett Botet egy rendkívül vérfagyasztó horrorkaraktert kelt életre, aki abszolút nem negatív hős, sokkal inkább áldozat. Olybá tűnhet, hogy a rémalak CGI-jal volt létrehozva, pedig csak a haja volt digitális, minden más mechanikus mozgatás, smink és maszk, valamint Botet nyakatekert mozdulatai. Még ugyanebben az évben Iglesiához is visszatért a színész, hogy a Bűbáj és kéjelgés (Las brujas de Zugarramurdi) című boszorkányos horrorvígjátékban keltsen életre egy leprást. A Mama hozta meg igazán az átütő sikert, illetve a belépőt Hollywoodba. 2014-ben A kór (The Strain) című sorozatban tűnt fel egy epizód erejéig, majd negyedjére a [REC] 4: Apokalipszisben.

A Mama forgatásán, vetélytársával, Jessica Chastainnel

2015-ben Guillermo Del Toro próbálta feléleszteni a keményvonalas gótikus horrort – ami a látványon kívül nem sikerült neki –, amihez vérfagyasztó kísértetekre volt szüksége, akik vörösiszapba fulladtak. A filmben rendkívül művi szellemek jelentek meg, könnyen hihette mindenki, hogy teljes mértékben digitálisak, holott mindegyik bőrébe Botet bújt, csak teljesen feleslegesen ráhúztak a zseniális sminkre és maszkmesteri munkára egy áttetsző effektust, amitől minden élethűségét elvesztette. A felkérések innentől kezdve pedig sorra érkeztek, megjelent A visszatérő egyik rémálomjelenetében, majd 2016-ban Az ajtón túl című horrorban, valamint a Démonok között 2-ben, ahol megint csak tönkretették a zseniális megjelenését a túleffektezéssel. A Don’t Knock Twice-ban egy baba yagát keltett életre, ahol végre rábízták a munkát, digitális technika nélkül tudott vérfagyasztó lenni.

A Bíborhegy kísérteteiként

A jövő

Javier Botet egyre ismertebb, felkérést felkérésre halmoz, a rendezők kezdenek visszatérni a klasszikus kivitelezésekhez, és rájönnek, hogy hús-vér szereplővel ijesztőbbek ezek a lények. Májusban nem másban, mint az Alien: Covenantben láthatjuk viszont, ahol xeno- és neomorphokat kelt majd életre. Idén még a Devil’s Gate című sci-fi thrillerben, a Mara horrorban fog megjelenni, a Universal Szörnyuniverzumának nyitódarabjában, A múmiában Setht kelti életre, a The Crucifixion vallási horrorban egy arctalan démont, valamint visszatér Andy Muschietti mellé az óriási várakozással övezett Az-adaptációhoz, ahol Az egyik inkarnációját, A leprást fogja életre kelteni. Idén még a Polaroid című horrorban is tiszteletét teszi, de már jövőre is van film a listáján, ami nem más, mint az Insidious 4. felvonása.

A színészkedés mellett rendezőként is próbálgatja a szárnyait, a 2010-es Love Star című rövidfilmmel, valamint a 2013-as Everybody Dies at the Enddel jelentkezett eddig, illetve illusztrátorként is próbálkozik.

Érdemes követni Javier Botet Instagram-fiókját is, ahol előszeretettel oszt meg kulisszafotókat, sminkvideókat, illetve számol be jövőbeli terveiről.

Botet egy fotósorozat erejéig Nosferatu bőrébe bújt; a Holtak tava forgatásán; valamint egy lesifotón az idén érkező Az-adaptációból

A mama mozgástesztfelvételének videója instant rémálmokat okoz:

Zárásként pedig Javier Botet saját imázsfilmjét is érdemes megtekinteni: