A múltkor szemügyre vettük, hogy szerintünk melyik az a 10 film, ami sikeresen megoldotta egy régebbi darab újragondolását. Számomra az a cikk azért volt nehéz, mert igen fontos szempontoknak kellett megfelelniük a filmeknek ahhoz, hogy felkerüljenek a listára. A mostani felsorolás azonban az érem másik oldalával foglalkozik, ugyanis nem mindenkinek sikerül megújítania egy klasszikust, sőt sok esetben elég súlyos és megbocsájthatatlan eszközökhöz nyúlnak, amik tönkrevágják az eredetit. Úgy vélem, sokkal, de sokkal több rossz remake készül, mint jó, éppen ezért ennél a listánál az okozott nehézséget, hogy megfelelően tudjunk szelektálni. Én úgy érzem, hogy ez sikerült, így nem is szaporítom tovább a szót, következzenek a rosszak közül is a legrosszabbak, vagyis a 10 legelfuseráltabb horrorremake.

10. April Fool's Day (2008) (IMDb | mafab)

Az 1986-os verzió nagyon ütős kis darab volt, szerintem ez az egyik legkirályabb slashermozi az 1980-as évekből. A humorfaktor pedig nagyon a helyén van. (Olyannyira, hogy ha visszaemlékeztek, akkor a Náci zombik is megemlíti ezt a filmet.) Nos, 2008-ban gondoltak egyet, és úgy vélték, itt az ideje az újrafilmezésnek. Ha ezt egy viccnek szánták, még akkor sem elfogadható a végeredmény. Még azt sem tudom felhozni a mentségükre, hogy csak DVD-n jelent meg (örülhettek, hogy már nem VHS-en, mert szerintem védekezésképpen kigyulladt volna a szalag is). Ez egy borzalmasan rossz film, még rosszabb karakterekkel, rendezéssel és színészekkel, és olyan lenyúlásokkal nem egy filmből, hogy a hajam az égnek állt tőle.

9. Prom Night - Szalagavató (2008) (IMDb | mafab)

Úgy látszik, 2008-ban többen égető szükséget érezték annak, hogy belerúgjanak egy klasszikusba. Jamie Lee Curtis 1980-as sikolyáriájába böfögtek bele ezúttal, méghozzá jó hangosan és ízléstelenül. Az eredetinek nagyon ütős volt a vége, olyan csavarral, hogy arról még mi is megemlékeztünk. Bár nem egy kiemelkedő darab, de szerintem kellően érdekes a története, és ügyesen építették fel a végét. Na, ugyanez nem mondható el a remake-ről. Sikeresen megtartottak mindent, ami már az eredetiben is béna volt, majd mindent, ami jó volt, kiheréltek, és csináltak egy középszerűnél valamivel erősebb slasherből egy kritikán alulit. Ez azért teljesítmény.

8. Night of the Living Dead 3D - Az élőhalottak éjszakája 3D (2006) (IMDb | mafab)

George A. Romero 1968-as csodája nem csak, hogy megért egy-két remake-et, de túl is élte azokat. A Tom Savini-féle 1990-es film még egész jó, ugyanezt azonban már nem tudom elmondani a 2006-os agyrémről. Még akkor sem, ha mindenki kedvenc őrült bohóca, Sid Haig is benne van. Felőlem 15D-t is csinálhatnak ebből a filmből, ha tiszteletben tartják a mondanivalóját. Ugyanis Romerónál a zombik eszközök és metaforák. Van benne gore, persze, de nem ezen van a hangsúly. Ez a remake nemcsak rettenetesen kivitelezett és gagyi volt, hanem még tiszteletlenül is nyúlt hozzá az elődjéhez.

7. Quarantine - Karantén (2008) (kritikánk -- IMDb | mafab)

Az amerikaiak sokszor évtizedekig várnak, hogy hozzányúljanak egy filmhez, és én ugyan nem vagyok nagy rajongója a remake-eknek, de érthető, ha frissítenek az eredetin, plusz legalább újból köztudatba hozzák a sokszor méltatlanul elfeledett alkotásokat. Ám van úgy, hogy egy másik nemzet sikerét kívánják meglovagolni, mint ahogyan történt az ebben az esetben is. Kevesebb mint egy évvel a [REC] hihetetlen sikere után piacra dobták a Karantén című totál felesleges filmjüket. (Nahát, megint 2008, micsoda véletlen!) Ez a film minden kreativitást nélkülöz, pofátlanul lekopizta a spanyolokat, semmivel sem több, mint egy másolat. Nem érdekel, hogy ha nem lenne a [REC], akkor még jónak is mondhatnánk, mert a [REC] az VAN. Jennifer Carpentert pedig többet nem akarom így látni, mert fájdalmasan fullban nyomja a kretént, meg is érdemelte érte azt a karantént.

6. A Nightmare on Elm Street - Rémálom az Elm utcában (2010) (kritikánk -- IMDb | mafab)

Nem, nem, nem, nem, nem és nem! Ilyet ne! Ki volt az a marha, aki úgy gondolta, hogy kell nekünk egy újragondolt Freddy?! 1984. november 16-án belépett az öreg Freddy Krueger az álmaink birodalmába, és onnan senki, még Jason sem tudta kitaszítani, akkor nektek meg minek kellett macerálni?! Van, amihez nem lehet, nem szabad és nem kell hozzányúlni. Az Elm utca úgy jó, ahogy van, nem kell remake, nem kell újragondolás, és nem kell Englund-mentesítés. Michaelt, Bőrpofát és Jasont lehet újrahasznosítani, de Krueger csak egy van, és ezzel vége.

5. Black Christmas - Fekete karácsony (2006) (IMDb | mafab)

2008 mellett 2006 is termékeny éve volt az elhibázott horror-újragondolásoknak. Itt van következő nyertesünk, mely a középmezőnybe küzdötte fel magát, a Black Christmas. Az 1974-es eredeti kétségtelenül a slasherműfaj előfutára (sőt szerintem a legelsők egyike), ráadásul egy urban legend köré építették fel a sztorit, olyan elemekkel társítva, amik igencsak tabunak számítottak ebben az időben, de még mai szemmel sem avíttas. Merész, kegyetlen és hátborzongató darab, minden, amit nem lehet elmondani a remake-ről. Abból ugyanis nem lett más, mint egy szokásos tinimacás darab, sok közönségességbe hajló jelenettel, és egy szánalmas gyilkossal. Teljesen vállalhatatlan az egész, és rendesen szétver mindent, ami miatt kultfilmstátuszt kapott az eredeti. Soha, semmilyen körülmények között sem javasolt a megtekintése.

4. The Omen - Ómen (2006) (kritikánk -- IMDb | mafab)

Éppenhogy lemaradva a dobogóról, a negyedik helyig küzdötte fel magát a 2006-os Ómen. Ebben az esetben is konkrét lenyúlásról beszélhetünk, ami a lába nyomát sem csókolhatná meg az 1976-os eredetinek, és szégyellje magát mindenki, aki megengedte, hogy ezt a címet viselje. Kreativitás semmi, feszültség semmi, izgalom semmi, a Damient alakító gyerekszínész pedig szegénykém inkább tűnik angyalnak, mint a sátán fiának. Nincsen meg benne az az elegancia, vallási miszticizmus és libabőröztető pánikfaktor, ami az eredetiben benne volt. Ha csak a gyártási költségek felét vették volna fel, hogy egy eredeti sztorival álljanak elő, már sokkal jobban jártunk volna.

3. Carrie (2013) (kritikánk -- IMDb | mafab)

Hölgyeim és uraim, elérkeztünk a dobogósainkhoz. A harmadik helyezést az 1974-es Carrie remake-je érdemelte ki, rendkívül ötlettelen és nevetségesre sikeredett megvalósítása miatt. Ha valamire azt mondják, hogy könyvhű, akkor az legyen az, kezdve azzal, hogy nem tini szépségkirálynőre és mini szexbálványra emlékeztető színésznőt választanak az elnyomott, kinevetett és kitaszított Carrie White szerepére. Sissy Spacek fenomenális volt az eredetiben, míg Chloë Grace Moretz teljesen hiteltelen az újban. Piper Laurie rettenetesen félelmetes volt a Brian de Palma-féle adaptációban, míg Julianne Moore nagyon erőtlen és szánalmas. Igazság szerint az egész filmre ugyanazt lehet mondani, mint Moore játékára. Pedig Kimberly Peirce rendező előtt adott volt a lehetőség, hogy női érzékenységgel mutassa meg ezt a témát, de ő nem élt ezzel, hanem helyette újraforgatta Brian de Palma klasszikusát, csak sokkal-sokkal rosszabbul.

2. The Wicker Man - Rejtélyek szigete (2006) (IMDb | mafab)

1973-ban megalkották az egyik legegyedibb hangulattal rendelkező horrort, melynek komoly társadalomkritikája volt, kiváló színészi játék jellemezte, és olyan miszticizmus és drámaiság lengte körül, ami rabul ejtette a nézőket. A megtévesztésen és az altatáson volt a hangsúly, hogy aztán jól szájba verjenek minket. Na, a szájba verés a remake-nek is sikerült, csak ez nem ütött, hanem fájt. Isten a megmondhatója, hogy nem vagyok egy Nicolas Cage-mániás, de védelmemre legyen mondva, ezért mindent meg is tett a színész. Ez a remake az egyik bizonyítéka (a sok közül), hogy ennek a karriernek bizony vége van. Ilyen ripacs módon játszani szerintem senki nem tud, de nem csak vele van baj, hanem magával az egész filmmel. Zavaros, ugyanakkor kiszámítható. Nincsen benne semmi a fentebb említettek közül, és erre a remake-re még azt is rá lehet mondani, hogy másolni sem tud rendesen. Röhejes, unalmas, érdektelen az egész, a trónon pedig a ripacskirály foglal helyet.

1. Psycho (1998) (IMDb | mafab)

Elérkeztünk listánk első helyezettjéhez, ami kiérdemelte a legrosszabb remake-nek járó díjat. 1960-ban Alfred Hitchcock elhozta a horror aranykorát, és vele együtt az egyik legzavarbaejtőbb gyilkost is abban a fullasztó, feszültséggel teli egyedi filmjében, melynek címét mindenki ismeri, még az is, aki nem szereti a műfajt. Gus Van Sant is szereti a Psychót, és mi ezt dicséretesnek tartjuk, azt azonban már nem, hogy úgy vélte, imádata jeléül leforgatja 1998-ban a Hitchcock-mestermű remake-jét. Ezt most mégis miért kellett?! Tessék már tudomásul venni, hogy vannak filmek, amikhez TILOS hozzányúlni! Sant, hová tetted a jobbik eszedet? Ez a projekt már a kezdetektől halálra volt ítélve, elvégre a rendező nem Hitchcock, Bates nem Perkins, Marion pedig nem Leigh, és még sorolhatnám. Komolyan azt hitték, hogy sikerre lehet vinni egy filmet, amiben Vince Vaughn és Anne Heche kapja a két legfontosabb szerepet? Fogalmam sincs, hogy Julianne Moore-t már megint mi vitte rá, hogy ilyen filmben játsszon. Sant kockáról kockára lemásolta a kultfilmet (csak rosszabbul), amikor pedig nem ezt tette, akkor egyszerűen tönkrevágta a film hangulatát az olyan jelenetekkel, mint mikor Bates maszturbál, miközben Mariont nézi a kis kémlelőjén. Ez a film mindent magában hordoz, ami miatt annyira viszolygok, ha meghallom azt a szót, hogy remake.