A magyar horrorirodalom nem csordul túl az alkotásoktól, főleg a kortárs szekció, én pedig sajnos még ezeknél is kevesebbet ismerek. Ezért is töltötte el szerkesztőségünket lelkesedéssel, mikor dedikált példányt kaptunk a Tiszta kézzel című regényből, egy fiatal, feltörekvő, kortárs magyar horrorírótól, Dohoczki Mátétól.

A bevezető után rögtön bele is vetettem magam a cselekménybe, melynek helyszínéül Szekszárd szolgál, a főszerepbe pedig egy tizenhét éves, végzős évébe lépő kamaszt, Szabolcsot állít. Rögtön érezhető a fiatalos lendület és hangvétel, főleg a kamaszzsargonon, ami szerencsére nem izzadtságszagú, nem akar túlságosan aktuális lenni, de a ló túloldalára sem esik át, nem válik ponyva nyelvezetté.

Szabolcs teljesen átlagos fiú, akinek meggyűlik a baja a korából akadó összes problémával, és az iskolában sem ő áll a népszerűség középpontjában. Ki van téve ő is a mostanában sajnos óriási méreteket öltő iskolai zaklatásoknak, legyen szó verbális vagy nonverbális tettekről, az ütközéseket pedig próbálja elkerülni. Egy nagy vágya van, hogy végre rátaláljon az igazi szerelem. Amikor próbáltam a főhőst elképzelni, hirtelen nem tudtam, hogyan kezdjem felépíteni magamban, mert a nem egy perifériára szorult fiú, de nem is a város bikája, arról számol be, hogy azért a lányok körében népszerű, mégsem tud magától szert tenni barátnőre. Éppen ezért fekete mágiához folyamodik, hogy elnyerje a hőn áhított múzsa, Szandra kegyeit, de végérvényesen le is számoljon az őt zaklató fiúbandával.

Nagy rajongója vagyok az okkult tudományokkal foglalkozó írásoknak, fekete mágiának és boszorkányságnak, amit természetesen soha nem mernék kipróbálni, de mindig nagy élvezettel tudom beleélni magam az ilyen eszközökhöz nyúló alkotásokba. Szabolcs nem retten vissza, hogy használja azokat a sötét erőket, amik segítségére sietnek, eleinte csak kisebb varázslatokat visz véghez, aztán amikor kezd rájönni, hogy valóban használnak, és bármit képes elérni velük, kezd eluralkodni rajta egy mindenhatóság-érzés, és természetesen egyre jobban magába szippantja a varázskönyv, amit felelőtlenül használ.

Dohoczki Máté klasszikus horrorelemhez nyúl, ami igen népszerű napjainkban, főként a filmek terén, viszont a természetfeletti erők mozgatása közben nem sétál bele az alműfaj aknamezejébe, a könyv nagy részében metaforikus jelleggel használja. Előre sejthetjük, hogy a dolgok rossz irányba fognak fordulni, hogy a tetteknek következményei lesznek, amelyek elől nem menekülhet senki sem, nem irányíthatjuk mi magunk a sorsot, nem játszhat senki sem istent. A másik kérdés, hogy vajon mennyire igaz az a szerelem, milyen valós érzelmek vannak benne, hogyha az egyik fél manipulálva van, akaratán kívül van kényszerítve, hogy a kapcsolatban legyen, és el van hitetve vele, hogy boldog a döntéseivel, amiket nem ő hoz meg.

Egyvalami viszont nagyon zavart a történetben, ami sajnos kihatott később a főszereplőhöz való hozzáállásomra. A cselekmény elején történik egy gyilkosság, aminek szinte abszolút nem is lesz következménye, és szerintem nagyon gyorsan következik be, az elkövető pedig szinte semmiféle megbánást nem mutat, nincs bűntudat, éppen ezért együtt érezni vele a továbbiakban nem tudtam. A történet végig szépen építkezik, nem lesz unalmas egy percre sem, a csavarra meg szerintem senki nem számíthat, hogy így következik be. A végjáték igazán feszült és félelmetes, az epilógus pedig csak megkoronázza a hangulatot.

A Tiszta kézzel-t mindenkinek tudom ajánlani, aki egy kellemes élményt vár egy kortárs magyar horrorírótól, akire érdemes lesz odafigyelni a közeljövőben.

7/10

Kövessétek figyelemmel az oldalt, mert nemsokára interjút közlünk az íróval, akinek a hivatalos Facebook-oldalát itt találjátok.