Fogadjátok szeretettel új szerzőnket, Verát!

A Charlie Brooker által kreált brit sci-fi sorozat, a Black Mirror méltán állt be a szigetország csemegéinek sorába. A különálló részekkel bíró széria ötletesebbnél ötletesebb módon, hol drámai, hol szatirikus hangvételben taglalja az ember és a technológia kapcsolatát. A részek cselekményükben nem kapcsolódnak egymáshoz, de azt el lehet mondani általánosságban, hogy vagy egy alternatív jelent, vagy egy nem túl távoli jövőt mutatnak be. Egy közös pont azonban szinte minden részben felfedezhető, és ez az az üzenet, miszerint a technológia fejlődése legalább annyi hátránnyal járhat, mint előnnyel. Ezt a pesszimista álláspontot Brooker és írócsapata egyáltalán nem rejti véka alá. Talán ez a sötét fátyol tette a Black Mirrort ilyen egyedivé és feledhetetlenné.

Mivel minden rész különálló, ezért nem évadot értékelünk, hanem azon belül az epizódokat. Íme a nyitóévad:

The National Anthem

**
**

Pilotnak lenni sosem könnyű a sorozatok világában. Az alapok lehelyezése, a karakterek bemutatása, a figyelem felkeltése sokaknál kihívás, ám a Black Mirror itt is görbe (fekete?) tükröt mutatott a normáknak. A rész első pár percében egy olyan felvételt láthattunk, melyben a királyi család egyik elrabolt tagja arra szólította fel kényszer hatására a brit miniszterelnököt, hogy egy bizonyos időpontban közösüljön egy sertéssel ország-világ szeme láttára, mert csak így engedik őt szabadon. Az egész rész azon spekulált, hogy érdemes-e az ország vezetőjének ekkora áldozatot hoznia a lány megmentéséért, vagy megpróbálhatja valahogy kivédeni ezt a nyilvános megaláztatást. A miniszterelnökben lejátszódó trauma az epizód végére megfertőzte a könnyelműen és szenzácóéhesen figyelő közönséget is, és a végeredmény szinte mindenkit lesokkolt. A szórakoztatóan és egyben fájdalmasan szatirikus epizód a „viral video” jelenségével foglalkozott, és annak véresen komoly következményeivel. Nálam ez 8/10 volt.

Fifteen Million Merits

**
**

Aki szereti magába szívni a disztópiák hangulatát, annak mindenképpen tetszeni fog a második epizód, ahol egy orwelli virtuális világba csöppenünk. Itt gyakorlatilag nem látjuk magát a külvilágot, csak képernyőkből álló falakat, amin a napszakhoz illő képek és irritáló reklámok mennek szüntelenül. A falak között élő egyenruhákba öltözött embereknek egy életcéljuk van: pontokat szerezni. Ehhez a pontszerzéshez egy gépet kell tekerniük, és a pontokat különböző virtuális játékokon, feladatokon keresztül szerezhetik. Minél magasabb pontszámod van, annál nagyobb értéked van, és annál több lehetőséged van a kiugrásra, a hírnévre. Ezt a lehetőséget egy tehetségkutató show-n keresztül érheted el… ha egyáltalán elérheted. Minden Black Mirrorben bemutatott alternatív valóság közül talán ez a legriasztóbb. A zárt falak, a korlátozottság, a főszereplők sorsa és a nyomasztó hangulat garantáltan megszorongatja az ember gyomrát. 10/10.

The Entire History of You

**
**

Ez a történet sokkal személyesebb, mint az előző kettő. Itt konkrétan azt lehet megfigyelni, hogy hogyan költözik be a technológia még a hálószobába és annak titkaiba is. Egy apró kütyü van beépítve az emberek agyába, mellyel rögzíthetik és elő is hívhatják azt, amit és ahogyan láttak. A mi esetünkben egy baráti összejövetelt láthatunk, ahol a férj gyanakodni kezd arra, hogy feleségének exe is ott ül. A technika segítségével a részleteket újra és újra felidézi, amiből a végén egy megszállott féltékenységi roham kerekedik ki. A sztori nem fogalmaz meg univerzális dolgokat, egyedül talán azt, hogy az intimitás és a személyes tér hogyan szorul háttérbe ezeknek az eszközöknek a használatával. Az ötlet nagyszerű volt, a kivitelezés kicsit vánszorgós lett, így részemről 8.5/10 az értékelés.

IMDb | mafab