Mikor új házba költözik az ember, az elsődleges szempont, hogy az ajtók, falak biztonságban bent tartsák az otthoniakat és ne engedjenek be kéretlen idegent. Csakhogy mi van akkor, ha a kéretlen idegen nem kívülről érkezik? Sok film feldolgozta már a témát, hiszen a házon belül lappangó veszély sokkal félelmetesebb és fenyegetőbb, mint egy home invasion, a Within (Carwlspace) pedig borzongató másfél órát tartogat a nézők számára.

Mikor új házba költözik az ember, az elsődleges szempont, hogy az ajtók, falak biztonságban bent tartsák az otthoniakat és ne engedjenek be kéretlen idegent. Csakhogy mi van akkor, ha a kéretlen idegen nem kívülről érkezik? Sok film feldolgozta már a témát, a házon belül lappangó veszély sokkal félelmetesebb és fenyegetőbb, mint egy home invasion, a Within (Carwlspace) pedig borzongató másfél órát tartogat a nézők számára.

Az Alexander család új házba költözik, a külvárosra, az új otthon pedig tökéletesnek tűnik. A költözésre többek között Hannah (Erin Moriarty) dorbézolásai miatt volt szükség, legutóbbi partiján a volt ház látta kárát a tűzvészben. Hannah a nyár folyamára „otthoni őrizetben” van, nem találkozhat a barátaival, szerelmével, odahaza kell elfoglalnia magát, kitakarítani és szétválogatni a garázsban felhalmozott kacatokat, amiket az előző tulajdonosok hagytak hátra. A lány nyugtalanul alszik, zajokat, recsegéseket, motoszkálást hall és mintha folyamatosan figyelnék. Paranoiába nyúló aggodalmát nem orvosolja a szomszéd furcsa viselkedése, aki lépten, nyomon a fiatal lány és mostohaanyja nyomában van, egyértelművé téve szándékait. Szépen lassan a család minden tagjának rá kell jönnie, hogy az életük forog kockán, de a megmeneküléshez rá kell jönniük mi is fenyegeti őket igazából és mi történt az előttük ott lakó családdal.

A Within nem árul világmegváltást és a horror műfajának megújítását, csupán másfél órányi vérfagyasztást, amit úgy sikerült a rendezőnek, Phil Claydon-nak elérnie, hogy a sok konkurens mellett ő nem jump scarekkel és dobhártya szaggató zenével ugrasztja ki a nézőt a fotelből, hanem retinába beégő hátborzongató jelenetekkel, állóképekkel. Az emberi reakciók tökéletesen reálisak, remekül fejezik ki a sokkot, amit a felfedezés és a látottak váltanak ki.

Persze a film közhelyekből épül fel és az ötletet már többször is ellőtték (direkt nem említem, hogy mely filmek, mert akkor lelőném a csavart, amit nem biztos, hogy a témában járatlan horror néző azonnal kitalál) mégsem értem miért nem kapott jobb fogadtatást a film, amikor látszódik az igyekezet és már az külön értékelhető, hogy nem sokkeffektekkel próbálja megteremteni a feszültséget és az atmoszférát. A vége újabb pontot érdemel, mert tartja magát a történet ahhoz, amit megkezdett és nem válik mázassá, csak azért, hogy a néző megnyugodhasson. Ami engem illet, a megtekintése után nem mondanám, hogy a legnyugodtabb éjszakámat aludtam át, mikor végre sikerült elaludni.Mikor új házba költözik az ember, az elsődleges szempont, hogy az ajtók, falak biztonságban bent tartsák az otthoniakat és ne engedjenek be kéretlen idegent. Csakhogy mi van akkor, ha a kéretlen idegen nem kívülről érkezik? Sok film feldolgozta már a témát, a házon belül lappangó veszély sokkal félelmetesebb és fenyegetőbb, mint egy home invasion, a Within (Carwlspace) pedig borzongató másfél órát tartogat a nézők számára.

Az Alexander család új házba költözik, a külvárosba, az új otthon pedig tökéletesnek tűnik. A költözésre többek között Hannah (Erin Moriarty) dorbézolásai miatt volt szükség, legutóbbi partijának a volt ház látta kárát a tűzvészben. Hannah a nyár folyamára „otthoni őrizetben” van, nem találkozhat a barátaival, szerelmével, odahaza kell elfoglalnia magát, kitakarítania és szétválogatnia a garázsban felhalmozott kacatokat, amiket az előző tulajdonosok hagytak hátra. A lány nyugtalanul alszik, zajokat, recsegéseket, motoszkálást hall és mintha folyamatosan figyelnék. Paranoiába nyúló aggodalmát nem orvosolja a szomszéd furcsa viselkedése, aki lépten, nyomon a fiatal lány és mostohaanyja nyomában van, egyértelművé téve szándékait. Szépen lassan a család minden tagjának rá kell jönnie, hogy az életük forog kockán, de a megmeneküléshez rá kell jönniük mi is fenyegeti őket igazából és mi történt az előttük ott lakó családdal.

A Within nem árul világmegváltást és a horror műfajának megújítását, csupán másfél órányi vérfagyasztást, amit úgy sikerült a rendezőnek, Phil Claydon-nak elérnie, hogy a sok konkurens mellett ő nem jump scarekkel és dobhártya szaggató zenével ugrasztja ki a nézőt a fotelből, hanem retinába beégő hátborzongató jelenetekkel, állóképekkel. Az emberi reakciók tökéletesen reálisak, remekül fejezik ki a sokkot, amit a felfedezés és a látottak váltanak ki. Persze a film közhelyekből épül fel és az ötletet már többször is ellőtték (direkt nem említem, hogy mely filmek, mert akkor lelőném a csavart, amit nem biztos, hogy a témában járatlan horror néző azonnal kitalál) mégsem értem miért nem kapott jobb fogadtatást a film, amikor látszódik az igyekezet és már az külön értékelhető, hogy nem sokkeffektekkel próbálja megteremteni a feszültséget és az atmoszférát. A vége újabb pontot érdemel, mert tartja magát a történet ahhoz, amit megkezdett és nem válik mázassá, csak azért, hogy a néző megnyugodhasson.

Ami engem illet, a megtekintése után nem mondanám, hogy a legnyugodtabb éjszakámat aludtam át, mikor végre sikerült álomba merülnöm.

7/10

IMDb l mafab