Köszönjük a MozIComnak, hogy megnézhettük a filmet! Kritikánk spoilermentes.

Egyáltalán nem csodálom, hogy ebben az évben beindították a Stephen King-rakétákat is. Most úgyis univerzumépítési lázban ég mindenki, a sorozatokkal is könnyebb felvenni a versenyt, ha egymásba kapcsolódó történetekben gondolkodnak és Stephen King műveiből bőven lehet csemegézni, hiszen regényei néhol lazább, néhol pedig szorosabb összefüggésben vannak egymással, melynek gerincét A setét torony című regényciklusa alkotja. Ráaádsul a technika is most ért el arra a fokára, amikor igényesen meg tudják alkotni a King által kitalált világokat. A nyolckötetes regénysorozat is egy nagyon komplex, több világot felölelő univerzumban játszódik (még a breton mondakörből – Arthur király legendái - is sokat merített hozzá az író), amihez több története is kapcsolódik, így nem véletlen, hogy ennek megfilmesítésével szándékozták megalapozni a Stephen King-világukat. Lássuk, hogy sikerült.

Jake egy rendkívüli kisfiú. Apját tragikus körülmények között elveszítette és azóta furcsa álmai vannak, melynek szereplőit, a pszichológusa tanácsára elkezdi lerajzolni. Anyja természetesen meg van róla győződve, hogy fia a gyászba betegedett bele és mindent elkövet azért, hogy visszakapja rémálmoktól mentes életét. Jake azonban nem fantáziál és hamarosan egy világokon átívelő küzdelem főszereplője lesz, mikor elhatározza, hogy saját maga derít fényt az álmaira. Megkeresi tehát Rolandot, az utolsó Harcost, akinek az a feladata, hogy megvédje a Setét Tornyot, amit Walter, a fekete ruhába öltözött ember le akar dönteni azért, hogy átjusson végre és rászabadítsa a sötétséget, a fájdalmat és a káoszt a világra.

Sokan nagyon aggódtak a film miatt, hiszen több évig agyaltak rajta, gazdát is cseréltek a jogok, majd parkolópályára került a projekt, hogy végül aztán Nikolaj Arcel készítette el filmet és őszintén megmondhatom, hogy nagyon jó munkát végzett. A setét torony egy nagyon izgalmas, látványos és lebilincselő világba enged betekintést. Sok utalás is van egyéb King művekre hol direktben, hol átvitt értelemben, szóval nagyon érdemes odafigyelni. Leginkább A ragyogás és a Végítélet szerepel benne, de egyéb kisebb King-morzsák is vannak.

Látszik, hogy leegyszerűsítették a történetet, ami valljuk be nem is csoda, hiszen Stephen Kingnek nyolc kötet kellett ahhoz, hogy kibontsa nekünk ezt a sztorit, ráadásul több művét is összeköti ezzel a világgal, így érthető, ha nem pakoltak bele mindent a filmbe. Ha ezt tették volna, akkor még mindig ott ülnék a moziban. Egyedülálló módon ezért úgy döntöttek, hogy A setét torony egy felvezető film lesz egy sorozat előtt (csak nem hídépítés zajlik a mozi meg a tévé világa között?), ami nem csak a rajongóknak szól, hanem azoknak is, akik soha egyetlen King könyvet sem olvastak el, nemhogy az író regényciklusát. Az eredmény pedig egy egyszerűbb, fogyaszthatóbb film lett, amit azok is tudnak élvezni, akik a fenti kategóriák valamelyikébe tartoznak.

A színészek parádésak voltak. Sokan kiakadtak, hogy egy bevallottan Eastwood-szerű karaktert, miért fekete színész játszik el. Remélem ezek a hangok nagyon gyorsan elhallgatnak a film megtekintése után, ugyanis Idris Elba kiváló Roland szerepében. Ügyesen hozza a karakter mélységeit, a fájdalmát és a küzdelmeit, miközben a harcokban keményebb és királyabb dolgokat hajt végre, mint Clint. Az ellenfelét játszó Matthew McConaughey pedig fenomenális. Minden pillanata élvezet a vásznon, tud igazán rohadék dolgokat csinálni, de ezt olyan eleganciával teszi, hogy elképesztő. Mindig is jobban szerettem, amikor negatív szerepeket osztottak a színészre és Walter karakterét egyenesen rászabták. Mind a két színész King elképzeléseihez és ábrázolásához hűen játszotta el a szerepét. Itt van még a Jake szerepében feltűnő, kicsit ismeretlen Tom Taylor, akin ugyan látszik a tapasztalatlanság, de egyáltalán nem vált idegesítővé vagy irritálóvá, ami gyerekszínészeknél már jó. Persze van még mit fejlődnie, de ígéretesen nyitott. Több szereplőt sajnos nem igazán lehet kiemelni, mert a mellékszereplőkkel egyelőre nem igen foglalkoztak, leginkább Roland-Walter-Jake hármasát láthatjuk, mellettük mindenki csak statiszta lehetett, de remélem ez a jövőben majd változni fog.

Igazság szerint nagyon élveztem ezt a filmet, de még néztem volna. Elhiszem, hogy ezt egy felvezetésnek szánták, de a játékidőt kevésnek találtam és emiatt a Roland és Jake közötti kapcsolat felvázolásának, az érzelmeik megváltozásának, valamint a kötődésük kialakulásának ábrázolása felületes lett. Bőven lehetett volna még boncolgatni, mélyíteni ezt a vonalat, mert kicsit gyorsan mennek végbe a dolgok és ez bizony tényleg zavaró. Nekem azzal nem volt bajom, hogy egyből belecsapnak a lecsóba, csak éppen ha a készítőknek az volt a célja, hogy a Harcos és a gyerek kapcsolatának alakulására helyezik a fő hangsúlyt, akkor azt sokkal körültekintőbben kellett volna megcsinálniuk. Ugyanis Elba és Taylor nagyon jó párost alkotnak, de a kezdet, ahonnan elindultak korántsem nevezhető barátságosnak. Értem, hogy a King által megálmodottak vásznon való kivitelezése költséges mulatság, ezért is rövidítettek, csak azért kerüljük el a szuperhősös filmekre jellemző hopp nem szeretlek, majd hopp család vagyunk ábrázolást. Betudom ezt annak, hogy spórolni kellett és majd a sorozatban kibontanak nekünk rendesen mindent, de akkor tényleg legyen ám így.

Összefoglalva abszolút jó élmény volt A setét torony. Ugyan nem egy világmegváltó, de egy érdekes világ kezdeteit megalapozó darab, ami lehet, hogy nem állja meg a helyét, mint hű King-adaptáció, de önálló alkotásként és egy új világ bevezetőjeként abszolút élvezhető. Nekik sikerült az, ami a Universalnak nem, és egy élvezetes, izgalmas, látványos és erős karakterekkel operáló nyitódarabot hoztak nekünk össze. Olyannyira, hogy még a könnyedebb részek is a helyükre kerültek, a poénokon lehetett nevetni, de nem vették el a lényegét ezzel a filmnek. A színészek kiválóak, moziban pedig még lehengerlőbb a film, tehát mindenkinek kötelező nagyvásznon megnéznie, ha igazán jól akar szórakozni. Az is tudja élvezni, aki nem rajongó és az is, aki szereti a horrormester műveit, csak legyen egy kicsit elnézőbb, pont úgy, ahogyan Kubricknek elnézzük A ragyogást. Én nagyon remélem, hogy folytatják ezt az irányt és már alig várom a sorozatot.

Pontszámom: 6,5/10.

IMDb | mafab