Kifejezetten szeretem a 80-as évek táborozós, tiniszabdalós horrorfilmjeit. A Péntek 13 és a Sleepaway Camp külön kedvenceim, azonban az 1981-es Az erdei fantomhoz (The Burning) eddig még nem volt szerencsém. Hogy ez jó hír, vagy rossz, az hamarosan kiderül.
Mostani táborunkat Blackfootnak hívják, melyben néhány tini megelégeli a tábor gondnokának terrorját és ezért móresre akarják tanítani. Ám a vicc rosszul sül el (vagy meg) és a gondnokot véletlenül felgyújtják. Öt évet ugrunk ezután az időben és most már a Stonewater táborban járunk, ahol nem ugyanazok, de igencsak hasonló tinik pancsikolnak, csajoznak, pasiznak és kripliskednek, mint sem sejtve arról, hogy a blackfoot-i gondnokot kiengedték és a táboruk felé tart éles kerti ollójával, hogy véres vendettát indítson el a laza erkölcsű, viháncoló tinisereg ellen.
A történet pofonegyszerű, csavar nincsen, semmi elterelés. A forgatókönyv szögegyenes, tehát van egy bosszúszomjas gyilkos és egy falka tinédzser. Egyszóval nem vitték túlzásba a sztori kidolgozását, úgy vélték ennyi már elég a sikerhez. Nem jártak messze az igazságtól, hiszen szerencsére a karakterek nem voltak ijesztően idióták, vagy irritálóbbak az átlagnál (bár volt benne egy ritka nagy állat...) és a kerti ollós ötlet is kellően eredeti volt. A tábortűz mellett előadott történet is megadta az alaphangulatot, a gyilkosságok igazán gusztustalanok voltak, klassz volt, hogy a gyilkos nézőpontjából láttuk ezeket és az alapkonfliktus is hitelesre sikeredett. A poénok nem voltak erőltetettek, tényleg lehetett nevetni és volt egy várakozó légköre a filmnek, hogy vajon, kiket és milyen sorrendben fog elintézni a gyilkos. Alapvetően nem volt problémám, de a fentebb említett filmek nyomába sem ért sajnos Az erdei fantom.
Kezdjük azzal, hogy a párbeszédek nagyon esetlenek voltak. Oké, hogy ez egy sima nyiszálós slasher, de azért ennél egy kicsit több energiát kellett volna belefektetni. A tinik közötti, általában a szexuális túlfűtöttségből adódó konfliktusok viccesek voltak (ez főleg egy-két jelenetnél volt gond, ahol nem a poént akarták megcélozni az alkotók) persze, de azért ezt a Péntek 13-ban sokkal jobban ábrázolták. Ráadásul megpróbálkoztak vele a készítők, hogy kicsit összezavarják a nézőket, de ez azért enyhén nevetséges kísérlet volt és teljesen felesleges is. Ám ez még elnézhető lett volna, viszont nem kaptunk ikonikus gyilkost és gyilkosságokat sem. Valahogy ez a gondnok nem volt sem elég félelmetes, sem elég elrettentő, a háttérsztorijával se sokat foglalkoztak és egy hangyányit sem tudott megijeszteni. Ráadásul viszonylag keveset gyilkolászott. Persze, a végére belejött, de azért azzal a kerti ollóval jobban is nyirbálhatta volna a tiniket, hiszen volt belőlük bőven. Nem jól adagolták a feszültséget, így sajnos a végére unalomba fulladt a dolog és sokkal többet szerepeltek a tinik, mint a gyilkosunk. Ez persze olyankor nem baj, ha a Bajos csajokat nézi az ember, de azért egy horrornál ennél több kellene.
Igazán kár érte, de így már értem, miért nem vált kultslasherré ez a film. Mondjuk legalább már más szemmel nézek a kerti ollóra. Egyszer meg lehet nézni, tényleg jól szórakoztam rajta és nem is vártam el, hogy valami nagy sztorit kapok, de ennél azért mégis többre van szükség.