Stephen King és az ő különleges képességű hősei: van aki ragyog, egyesek telekinézissel tudnak irányítani tárgyakat, vannak, akik elnyelik a rosszat, gonoszt és gyógyítanak, míg mások a jövőbe látnak. Mondhatni szuperhősök egy reális síkon, akik nem a képregények hasábjain élnek és többekről is elmondható, hogy olyan hús-vér, hiteles szereplők, hogy tényleg a való életben is létezhetnének. King remekül írja meg karaktereit, nem sajnál időt arra, hogy megismerjük őket, ezért is jegyezzük meg őket olyan jól. Szerencsére sok adaptációban sikerül átadni a remek karakterfejlődést, lélektant. A body horror királya, David Cronenberg is így tett az 1983-as A holtsávval, mely kellően karakterközpontú misztikus horror lett, ami egészen szokatlan a rendezőtől.

Stephen King és az ő különleges képességű hősei, van, aki ragyog, egyesek telekinézissel tudnak irányítani tárgyakat, vannak, akik elnyelik a rosszat, gonoszt és gyógyítanak, míg mások a jövőbe látnak. Mondhatni szuperhősök egy reális síkon, akik nem a képregények hasábjain élnek és többekről is elmondható, hogy olyan hús-vér, hiteles szereplők, hogy tényleg a való életben is létezhetnének. King remekül írja meg karaktereit, nem sajnál időt arra, hogy megismerjük őket, ezért is jegyezzük meg őket olyan jól. Szerencsére sok adaptációban sikerül átadni a remek karakterfejlődést, lélektant. A hús horror királya, David Cronenberg is így tett az 1983-as A holtsávval, mely kellően karakterközpontú misztikus horror lett, ami egészen szokatlan a rendezőtől.

Johnny Smith (Christopher Walken) középiskolai tanár, aki az egyik kollegájába szeretett bele. Egyik viharos éjszaka a nőtől hazafelé jövet balesetet szenved, amit túlél, de kómába zuhan. Mikor felébred olyan, mintha csak tegnap történt volna a tragédia, az emlékek, érzelmek ugyanolyan frissek, ezért hidegzuhanyként éri, mikor megtudja, öt éven át volt kómában, munkáját elvesztette, szerelme nem tartott ki mellette. De nem csak lelki bánatát kell feldolgoznia, hanem azt is, új képességre tett szert, ha megérint valakit, bepillantást nyer a jövőjébe (vagy akár a múltjába). Rendkívül hamar beigazolódik, hogy a képesség nem hirtelen jött hallucináció, valóban lehetősége nyílt beleszólni a jövőbe, ami óriási hatalom, neki pedig meg kell tanulnia használni.

Olyan film esetében, ahol Christopher Walken  a főszereplő, magától értetődő, hogy a színészi alakítás kifogástalan, Carpentertől viszont számomra szokatlanul hatott, hogy Kingnek pont egy misztikusabb, lélektani horrorját választotta adaptációra. Már túl volt a rendező a kegyetlen Veszetten, a vérfagyasztó és gyomorforgató Porontyokon és a híres A légy remake előtt készítette el A holtsávot, ahol bizony megmutatkozik, mennyire ért a hátborzongató jelenetek megrendezéséhez.

Johnny a képességét felhasználja, hogy segítsen egy Castle Rock-i sorozatgyilkost kézre keríteni, King egyik kedvenc városkájában történt gyilkosságok és a leleplezés pedig tényleg hidegrázós, ezért is sajnáltam annyira, hogy ez a szál viszonylag gyorsan lepergett a szemem előtt és inkább egy másik, politikai cselekményszál kapta a főszerepet. Természetesen ez a filmnek nem hibája, csupán az én ízlésvilágom tovább nézte volna a Castle Rock-i vonalat. Az operatőri munka vágások és trükkök rendkívül jól vannak kivitelezve, és ez nagy szerencséje a filmnek, mert ijesztőnek és hitelesnek kellett hatnia Johnny látomásainak, ezek pedig mind maradéktalanul azok is lettek. Mindezek mellett A holtsáv inkább hat drámainak, nagy hangsúlyt kap a lélektan, a főszereplő vívódása saját képességével, a feldolgozás folyamata, hogy az életben szinte mindent elvesztett, de kapott helyette valamit, amivel mások életét teheti jobbá. Vajon megérte ilyen háttérben mozgó szuperhőssé válni úgy, hogy a boldogságot már soha sem fogja megélni, amire vágyik?

Cronenberg egy kissé lassú, de érdekes és több helyen is vérfagyasztó filmet tett le az asztalra, ami nem hozza szégyenbe sem őt, sem King művét, ajánlani tudom mindenkinek.Stephen King és az ő különleges képességű hősei, van, aki ragyog, egyesek telekinézissel tudnak irányítani tárgyakat, vannak, akik elnyelik a rosszat, gonoszt és gyógyítanak, míg mások a jövőbe látnak. Mondhatni szuperhősök egy reális síkon, akik nem a képregények hasábjain élnek és többekről is elmondható, hogy olyan hús-vér, hiteles szereplők, hogy tényleg a való életben is létezhetnének. King remekül írja meg karaktereit, nem sajnál időt arra, hogy megismerjük őket, ezért is jegyezzük meg őket olyan jól. Szerencsére sok adaptációban sikerül átadni a remek karakterfejlődést, lélektant. A hús horror királya, David Cronenberg is így tett az 1983-as A holtsávval, mely kellően karakterközpontú misztikus horror lett, ami egészen szokatlan a rendezőtől.

Johnny Smith (Christopher Walken) középiskolai tanár, aki az egyik kollegájába szeretett bele. Egyik viharos éjszaka a nőtől hazafelé jövet balesetet szenved, amit túlél, de kómába zuhan. Mikor felébred olyan, mintha csak tegnap történt volna a tragédia, az emlékek, érzelmek ugyanolyan frissek, ezért hidegzuhanyként éri, mikor megtudja, öt éven át volt kómában, munkáját elvesztette, szerelme nem tartott ki mellette. De nem csak lelki bánatát kell feldolgoznia, hanem azt is, hogy új képességre tett szert: ha megérint valakit, bepillantást nyer a jövőjébe (vagy akár a múltjába). Rendkívül hamar beigazolódik, hogy a képesség nem hirtelen jött hallucináció, valóban lehetősége nyílt beleszólni a jövőbe, ami óriási hatalom, neki pedig meg kell tanulnia használni.

Olyan film esetében, ahol Christopher Walken  a főszereplő, magától értetődő, hogy a színészi alakítás kifogástalan, Cronenbergtől viszont számomra szokatlanul hatott, hogy Kingnek pont egy misztikusabb, lélektani horrorját választotta adaptációra. Már túl volt a rendező a kegyetlen Veszetten, a vérfagyasztó és gyomorforgató Porontyokon és a híres A légy remake előtt készítette el A holtsávot, ahol bizony megmutatkozik, mennyire ért a hátborzongató jelenetek megrendezéséhez.

Johnny a képességét felhasználja, hogy segítsen egy Castle Rock-i sorozatgyilkost kézre keríteni, King egyik kedvenc városkájában történt gyilkosságok és a leleplezés pedig tényleg hidegrázós, ezért is sajnáltam annyira, hogy ez a szál viszonylag gyorsan lepergett a szemem előtt és inkább egy másik, politikai cselekményszál kapta a főszerepet. Természetesen ez a filmnek nem hibája, csupán az én ízlésvilágom tovább nézte volna a Castle Rock-i vonalat. Az operatőri munka, a vágások és a trükkök rendkívül jól vannak kivitelezve, és ez nagy szerencséje a filmnek, mert ijesztőnek és hitelesnek kellett hatnia Johnny látomásainak, ezek pedig mind maradéktalanul azok is lettek.

Mindezek mellett A holtsáv inkább hat drámainak. Nagy hangsúlyt kap a lélektan, a főszereplő vívódása saját képességével, a feldolgozás folyamata, hogy az életben szinte mindent elvesztett, de kapott helyette valamit, amivel mások életét teheti jobbá. Vajon megérte ilyen háttérben mozgó szuperhőssé válni úgy, hogy a boldogságot már soha sem fogja megélni, amire vágyik?

Cronenberg egy kissé lassú, de érdekes és több helyen is vérfagyasztó filmet tett le az asztalra, ami nem hozza szégyenbe sem őt, sem King művét, ajánlani tudom mindenkinek.

Pontszám: 7/10

IMDb | mafab