„A ház menedék. Test, melyet saját testünk fölé húzunk. Ahogy a testünk öregszik, úgy házaink is. Ahogy testünk megbetegedhet, úgy házaink is. És az őrület? Ha őrültek élnek a falak közt, nem lopódzik-e ez az őrültség a szobákba, a folyosókra, egészen a deszkákig? Nem érezzük-e néha, hogy ez az őrültség kinyúl felénk? Nem ezt jelenti igazából, amikor azt mondjuk: ez a hely zaklatott, tömve van szellemekkel? Azt mondjuk, kísértet járta, de valójában úgy gondoljuk: a ház megőrült.”

Stephen King előszeretettel lubickol a paranormális jelenségekben, melyek hátterében azért komoly emberi drámák és cselekedetek húzódnak meg. Nincs ez másképpen most sem. Rose Red egy hatalmas ház, ami önálló életre kelt tulajdonosa, Ellen Rimbauer fájdalmát látva. Ellen hozzáment egy rendkívül gazdag, de annál léhább és kegyetlenebb férfihez, aki megkeserítette a mindennapjait. Egyetlen öröme két gyermeke és élete fő műve, Rose Red volt. A ház, melyben a nők eltűntek, míg a férfiak csúnya véget értek. A történet azonban csak közvetetten szól róluk.  Joyce Reardon professzor megszállottja a háznak és a paranormális jelenségek kutatásának. Kis kutatócsapatot szervez, hogy pár napot eltöltsenek Rose Redben, hogy végre bebizonyítsa igenis vannak paranormális történések. Az egyetem vezetősége nem nézi jó szemmel a nő próbálkozását, így Joyce-nak tényleg az életéért kell küzdenie, mert ha nem hoz bizonyítékot, akkor sosem fogják őt elismerni. A kutatócsapatába tartozik Steve Rimbauer, aki a klán leszármazottja; Cathy, aki közvetítő; Emery, aki a múltat látja; Nick, aki mások fejében képes olvasni; Victor, aki a jövőt látja, Pam, aki kézzel tud olvasni, valamint a kis Annie (akit a nővére is elkísért), aki a csapat igazi ütőkártyája. Felsorolni is nehéz lenne mi, mindenre képes a kislány. Rose Red persze szépen felpörög ennyi ember láttán és újabb áldozatokat akar. A kérdés csupán annyi, hányan kerülnek ki a buliból élve?

A történet elég sokrétű, hiszen múlt és jelen váltakozását ismerhetjük meg. Ez vonatkozik a házra, az építtetőkre, a leszármazottakra, a sok eltűnésre és halálesetre, valamint a jelen szereplőinek bemutatására, külön kibontva egy-két karakter előéletét, motivációit és érzelmeit. Nem véletlen tehát, hogy a készítők egy háromrészes miniszéria mellett döntöttek. Ennek az lett a pozitív vonzata, hogy nagyon sok mindent megtudhattunk a ház előéletéről, a szereplőkről is, volt idő felépíteni a történetet. A színészi játék is rendben volt, külön szeretném kiemelni Nancy Travis-t (Joyce) és Kimberly J. Brown-t (Annie), illetve Tsidii Leloka-t, aki Ellen szolgálóját, Sukeena-t játszotta. Rémálmomba ne jöjjön elő az a nő, minden egyes jelenetétől frászt kaptam.

Szóval a történet rendben volt, érdekes és izgalmas volt, bár kissé klisés, de jó volt a múlt és a jelen váltakozása. Én nagyobb hangsúlyt fektettem volna Joyce-ra, mert szerintem Annie mellett ő volt a lényeg. Igazság szerint a bimbózó románc sem érdekelt túlzottan, de nézzük el ezt, hiszen ki kellett tölteni a játékidőt. A zene és a hang, ami a folyamatos építkezést hivatott mutatni hátborzongató volt. Viszont a képi megvalósítással bizony akadtak gondok. Nyilván kisebb költségvetéssel dolgoztak, de szerintem nem kellett volna erőltetni a szellemesdit. Nyugodtan lehettek volna a kísértetek emberszerűek és akkor nem hatott volna nevetségesnek a kinézetük. Szerencsére nem mutatták őket sokszor, bár ahhoz épp eleget, hogy kicsit idegesítsen. Sok volt a fehér fény is, abból is visszavehettek volna, illetve a köd is kissé elavult megoldás azért, elvégre 2002-t írtunk nem pedig 1980-at. :)

Összességében azért szerettem A rózsa vérét minden hibája és kiszámíthatósága ellenére. A több rész lehetővé tette a kibontást, ami többé-kevésbé sikerült is nekik, csak pár karakter kaphatott volna nagyobb figyelmet és a helyzetekre adott reakciókon is dolgozhattak volna még. A ház viszont gyönyörű volt és tényleg el tudták érni azt a hatást, mintha élne. Kingesnek is mondható a végeredmény, szóval egyszer mindenképpen érdemes megnézni és jól figyeljetek, mert King mester is benéz egy pizza erejéig. ;)

Pontszámom: 7/10.

IMDb | mafab