Stephen King városai

Természetesen King mindenre gondolt, hiszen nyilván nem szerette volna, ha létező városokról hinnék azt, hogy mindenféle természetfeletti lény glasszál az utcáin. Éppen ezért úgy gondolta, hogy jobb, ha kitalál helyszíneket a történeteihez, de azokat valós államban helyezi el, ezáltal megkönnyítve az azonosulást velük. Szeretett Maine államát tette meg e városok színhelyéül, csak éppen sosem ugyanott helyezi el őket, mindig kicsit arrébb rakosgatja a helyeket, ezzel is jelezve, hogy nem igazi helyszínekről van szó.

Regényeiben van három fő városka, amit előszeretettel használ, de mellettük egyéb helyszíneket is ismétlődnek. Talán a legismertebb mind közül a Castle Rock elnevezésű kicsiny városka, ami nagyjából 1500 főt kóstál (persze egy-egy sztorit követően fogyatkozni szokott a létszám). Legelőször az Éjszakai műszak című novelláskötetben bukkant fel Castle Rock a Graveyard Shift című novellában (magyar fordításban ez is az Éjszakai műszak címet viseli). Ezt követően pedig King egyik kedvenc helyszínévé vált Castle Rock. Az alábbi írásai játszódnak ebben a rémületes kisvárosban: A holtsáv, Cujo, A test/Állj ki mellettem, Uncle Otto's Truck, Mrs. Todd's Shortcut, Halálos árnyék, A Napkutya, Hasznos holmik, It Grows on You, Premium Harmony, Gwendy's Button Box, és félig a Tóparti kísértetek. Ezek mellett pedig megemlítik a következő könyvekben, történetekben: Creepshow, A remény rabjai, Állattemető, Gramma, Nona, AZ, Bilincsben, Alvajárók, Végítélet, Tom Gordon, segíts!, A golyó, Álomcsapda, A fekete öltönyös férfi, Lisey története, N., A búra alatt, 11/22/63, A jó házasság, Álom doktor és Revival. Érdekesség továbbá, hogy Tabitha King One on One című regényében is említést tesznek a városkáról, illetve A köd című filmben David Drayton egy The Castle Rock Times című napilapot olvas.
Nem véletlen tehát, hogy J.J.Abrams és csapata úgy döntött, hogy készülő, Stephen King történeteit feldolgozó sorozatának a Castle Rock elnevezést választja.

King másik, szintén Maine-ben található városa, Derry, ahol az AZ játszódik, felbukkant továbbá ** a Nem jön szememre álomban, a Tóparti kísértetekben, az Álomcsapdában, a Fair Extension-ben és  a  11/22/63-ban is. Derry először 1981-ben tűnt fel a The Bird and the Album című novellában és azóta nagy utat tettek meg a kisváros lakói. Derry egyébként nagyon közel fekszik földrajzilag Bangorhoz, ahol az író is él és sokan úgy vélik, hogy ezt a kisvárost saját otthonáról mintázta. A városkát megemlítik többek között továbbá A menekülő emberben, az Állattemetőben, az Uncle Otto's Truck-ban, A rémkoppantókban, a Hasznos holmikban, az Atlantisz gyermekeiben, A Setét Torony hetedik kötetében, A búra alattban és számos novellában. Továbbá Derry neve felbukkant egy Gyilkos elmék és egy NCIS epizódban is, valamint a Haven című sorozatban.

A következő legtöbbet emlegetett King helyszín nem más, mint Jerusalem's Lot, ami a Borzalmak városa című regény főszereplője. E nyugalmas helynek aligha nevezhető kisváros szintén Maine-ben fekszik és 1975-ben “született”. King elárulta, hogy egy Dunham nevű városról mintázta. Számos művében visszatér ide az író és különböző utalásokat tesz rá. A ragyogásban, A holtsávban, A testben, az Állattemetőben, a Doloresben, az Álomcsapdában, az Álom doktorban és három A Setét Torony kötetben is szóba kerül ez a kisváros. Tehát annak ellenére, hogy kevesebb borzalom jutott az itt élőknek (bár ez nyilván viszonyítás kérdése), mégis nagy hatással volt ez a helyszín Kingre és éppen ezért fontos szerepet tölt be az író életművében. Egyébként a Nirvana és Eminem is megemlíti a várost egy számában.

Ugyanez igaz Ludlowra is, ahol az Állattemető és a Halálos árnyék játszódott. Ludlow egy órányi autóútra fekszik Castle Rocktól és véleményem szerint, habár csak ez a két sztori játszódott ott, ennyi bőven elég volt belőle, hogy meggyőzenek róla, hogy sose vegyek itt házat.

További nagyobb jelentőséggel bíró King városok: Chamberlain (Carrie), Haven (A rémkoppantók), Little Tall Island (Dolores, Az évszázad vihara), Chester's Mill (A búra alatt), Boulder (Végítélet, Tortúra, A ragyogás) és persze a Colorado-hegység egyik magaslata, ahol egy rémületes szálloda állt valamikor (A ragyogás, Álom doktor).

Azért is fontosak ezek a helyszínek, mert King igyekezett mindegyiket úgy megalkotni, hogy teljesen valóságosnak hasson, hogy az olvasója minél jobban el tudja képzelni ezeket a városokat és ezáltal bele tudja magát élni a történetbe. Ennél fogva pedig ismerőssé válnak és éppen ezért jó érzéssel tölti el az olvasókat, amikor valami új információt hallanak más írásokban róluk. Nemcsak hogy megteremti King a helyszíneit és a benne élő embereket, hanem az utalásokkal és kapcsolódásokkal folyamatosan életben tartja őket.

King a regényekben

Stephen Kingben nemcsak a hihetetlen fantáziája és a történetek valósságossá tétele olyan fantasztikus, hanem az is, ahogyan saját magát beleírja a könyveibe. Több könyvének főszereplője író, vagy köze van az irodalomhoz, néhány írásában mélyrehatóan fejtegeti az írás folyamatát, valamint a rajongókhoz való viszonyát. Mindezek szintén fontosak King világának megértése és komplexitása szempontjából, hiszen ezáltal ismerhetjük meg egy-egy regényének kiindulópontját, összekapcsolódásait és azt, hogy író éppen, milyen életszakaszban volt, amikor az adott művét megírta. Ezzel szorosan összefügg például a Duma Key című műve, amiben nagyon érezhető az, hogy King igyekszik feldolgozni az autóbalesetét.

Stephen King írókarakterei bemutatják nekünk, mennyire ijesztő lehet folyamatosan alkotni és félni attól, hogy esetleg kifullad az íróból a szufla és nem képes több történetet papírra vetni. A ragyogás, a Tóparti kísértetek vagy éppen a Titkos ablak, titkos kert főszereplői is ettől szenvednek. Hiszen mit csinálhat egy író, akkor ha elveszíti az írás képességét? Honnan lehet tudni, hogy örökre megmarad a szuflájuk? Mi lesz velük, ha már nem lehetnek többé alkotók?

Paul Sheldon (Tortúra) és Thad Beaumont (Halálos árnyék) a kitörést testesíti meg. Elvégre előbbi éppen ki akarja nyírni azt a karaktert, aki híressé tette, hogy valami igazán újba kezdjen bele és végre kitörjön a ponyvaskatulyából. Utóbbi pedig létrehozza az alteregóját George Starkot, aki szintén egy, a kritikusok által lenézett műfaj képviselője lesz, ami igencsak népszerű az olvasók körében. Thad azonban ennél sokkal többet akar elérni, be akar törni a magasirodalom művelői közé. Ugyanez igaz Stephen Kingre is, hiszen sokan elutasítják az érzelmesebb, más stílusban megírt műveit, mondván maradjon abban a műfajban, amihez ért. Mindemellett pedig neki is volt egy alteregója, Richard Bachman. Tehát a Halálos árnyékba beleírta ezt a tudathasadásos állapotot is, amit egy álnév okozhat.

Ugyanakkor King arra is odafigyel, hogy elmondja nekünk, mennyire fontos számára a felesége, Tabitha támogatása. A rémkoppantók két íróját egyértelműen saját magukról mintázta, de ugyanez igaz a Lisey története és a Tóparti kísértetek házaspárjára is. King univerzumában a nők nagyon fontos, erős és támogató szerepet kapnak, sokkal tisztábbak és kitartóbbak, mint a férfikarakterek. Látszik, hogy Kingnek, mennyit jelent az életében és az életművében a felesége, ezt pedig igyekszik kifejezni a műveiben is.

Ám a rajongóiról sem feledkezik meg az író, mint ahogyan nagy ritkán abba is betekintést enged, honnan szerzi az ötleteit. Ha a rajongóiról esik szó, akkor nem fél attól, hogy a rajongás árnyoldalait is megismertesse velünk. Ez különösen igaz olyankor, amikor az írót már korlátozzák a követői kérései. Paul Sheldon nagyon hamar rájön, hogy a váltás nem egyszerű történet és bizony komoly gondja akad legfőbb rajongójával, amikor az nem képes elfogadni, hogy egy történetnek van eleje, közepe és vége, az írónak pedig előbb-utóbb el kell jutnia arra a pontra, amikor elengedi a történetet és a szereplőit. Az Aki kapja, marjában (Finders Keepers) pedig annak lehetünk tanúi, hogyan csap át a rajongás tomboló gyűlöletbe pusztán azért, mert az olvasó máshogy képzelte el az adott karakter személyiségét és sorsát, mint annak írója.

Természetesen bőven lehetne még taglalni az írókat és azok jelentőségét King életművében, azonban most csak a legfontosabbakat vettem szemügyre egy kis betekintést adva az író lelkivilágába. Ha valakit érdekel itt van pár példa arra, amikor a történetekben kulcszerepet kapott egy író: ***1408***, Rémület a sivatagban, Word Processor of the Gods, The Road Virus Heads North, Borzalmak városa, A test, AZ.

Hogyan működik mindez a vásznon?

Stephen King ontja magából a jobbnál-jobb történeteket. Horror, sci fi, thriller, krimi, dráma, western, fantasy műfajait keveri a műveiben, olvasók milliói várják, hogy mivel fog legközelebb előrukkolni. Éppen ezért várható volt, hogy a filmesek is hamar felfedezik maguknak a Mestert és igyekeznek majd adaptálni a könyveit. Brian De Palma, Stanley Kubrick, Frank Darabont, George R. Romero, Rob Reiner, Mick Garris azok közé tartoznak, akik filmre vitték King műveit. Ez pedig hol jobban, hol rosszabul sikerült. Az egyszer biztos, hogy nem lehet szó nélkül elmenni a filmek mellett, mert nagyon megosztja a közönséget. Ugyanarról az adaptációról valaki ódákat zeng, miközben a másik a pokolba kívánja. Az kétségtelen, hogy van bennük potenciál, főleg olyankor, amikor az univerzumépítés korát éljük. Nézzük tehát, hogy Stephen King filmjes adaptációiban, mennyire igyekeztek a különböző utalásokat megjeleníteni és hogyan.

Az első film, amit Stephen King műve alapján készítettek el, az a Carrie volt, Brian De Palma rendezésében Sissy Spacek és Piper Laurie főszereplésével. A kezdet pedig nagyon igényesre és ígéretesre sikeredett, igazi kultfilmet alkottak meg, ami millióknak elnyerte a tetszését (többek között Quentin Tarantinonak is). Ebben a filmben még egyáltalán nem foglalkoztak azzal, hogy bármire utaljanak, mondjuk nem is igen volt mire, hiszen ekkor még bőven pályája elején volt az író. Ám ezt követően sem törekedtek nagyon az utalásokra a filmesek, habár az előző részben sok mindent felsoroltam én is, amikből válogathattak volna. Természetesen Castle Rock városának helyszínéül választása, vagy egyes karakterek szerepeltetése mutatott kapcsolódásokat. Például a Cujo-ban, illetve A holtsávban ott volt Bannerman seriff, de mást nem igazán tudunk mondani arról, hogy voltak olyan egyéb történetek, kisebb easter eggek, amiket direkt csempésztek volna bele a filmesek.

Aztán 1985-ben a Macskaszem (Cat's Eye) elhozta az utalások idejét, habár csak időlegesen. James Woods karaktere A holtsávot nézi és azt a kérdés teszi fel közben: ki a fene írta ezt a szart? A macskát egy bernáthegyi kergeti, ami egyértelműen utalás Cujora. Szerepeltetik benne egy kis cameo erejéig Christine-t is, illetve Amanda édesanyja az Állattemetőt olvassa az ágyban.

A Tortúrába is lehetett volna csempészni egy-két kiszólást, ám itt csak annyi easter egg van, hogy Paul Sheldon írásait a Viking kiadó adja ki, ugyanazok akik Stephen King könyveiért is felelnek a valóságban.

A ragyogás minisorozatban részt vesz a bálon egy Gage Creed (Állattemető) nevű karakter, csak már felnőttként.

A ködben bukkan fel ismét egy kis kiszólás akkor, amikor David Big Bill-nek hívja a fiát. Ez az egyik beceneve ugyanis Bill Denbrough-nak az AZ-ban. Emellett pedig több karakter kezében feltűnik a The Castle Rock Times című újság.

A Haven című sorozatban, ami A coloradoi kölyök alapján készült, megemlítik Randal Flagget, történik benne utalás az AZ-ra, a Christine-re és A maximális túlhajtásra, valamint szó esik Shawshank-ről is.

A 11/22/63 sorozatban James Franco karaktere elmondja nekünk, hogy nagy rajongója a Tortúrának,  ebben is felbukkan egy 1958-as piros Plymouth Fury (Christine), az utolsó epizódban a ‘REDRUM’ szót festik a falra (A ragyogás), természetesen felbukkan benne némi AZ és Carrie utalás is.

A Mr. Mercedes még most kezdődött csak, de már annyi bizonyos, hogy ők is igyekeznek kikacsintani. Ilyen például, hogy a gyilkos folyamatosan a Ramones számait hallgatja. Ez King egyik kedvenc bandája, akiknek zenéje az Állattemetőben is felcsendül. 

Amint látható történtek ugyan utalások kisebb adagolásban, viszont eddig a korszakig nem igyekeztek annyira összekötni ezeket a történeteket, na de majd most. A setét torony, illetve a szeptemberben startoló AZ trailerek a csúcsra járatták a Stephen King kiszólásokat és utalgatásokat.

A setét torony film elején feltűnik egy ikerpár és elhangzik a “Gyere játssz velünk” mondat is. Dr. Hotchkiss irodájában az asztalon egy képet láthatunk, ami a Panoráma Hotelt ábrázolja. Jake barátja az egyik jelenetben egy 1958-as piros Plymouth Fury játékautóval múlatja az időt. Természetesen láthatunk egy hölgyet is kutyasétáltatás közben és találjátok ki, milyen kutyusa van? Naná, hogy egy bernáthegyi. A Dutch Hill-i ház ajtaján a következő felirat olvasható: „Attack Dog, Keep Out!” (Állj mellém!). Miután Jake átlép a kapun a másik világba és találkozik a Harcossal, a hosszú séta fáradalmait egy vidámparkban pihenik ki. Mondani sem kell, hogy a hely a Pennywise nevet viseli. Emellett láthatunk egy Rita Hayworth plakátot is (A remény rabjai), és a falon feltűnik egy mosolygós pofa “Hello There” felirattal, ami pedig utalás a Mr. Mercedes pszichopatájára. A Tortúra egy példánya is felbukkan, a kód, amit Jake-nek meg kell jegyeznie a visszatéréshez nem más, mint a 14-08 kombináció. Roland háta mögött feltűnik egy cégér, amin a Barlow and Straker’s olvasható (Borzalmak városa) és természetesen felfedezhetünk kapcsolódásokat A ragyogással és a Végítélettel is. Ebben a filmben bepótolták az eddigi filmekből kimaradt utalásokat az egyszer biztos. :)

Nyilván, ahhoz hogy megtudjuk, az AZ-ban, mennyi húsvéti tojást rejtettek el nekünk, látni kellene a filmet, de az nagyon bíztató, hogy rengeteg utalást tettek már most a trailerekben az előző adaptációra. Reméljük további kis kincseket is tartogatnak majd a rajongóknak.

Ám nem lennénk igazságosak, ha nem említenénk meg a legnagyobb Stephen King utalást, mégpedig magát az írót. Ugyanis King előszeretettel szeret cameózni a történeteiből készült filmekben, ennek pedig minden rajongója örül. Lássuk, melyik filmekben bukkant fel kisebb-nagyobb szerepekben maga a mester, Stephen King. Természetesen ott van a Creepshow mind a két része, A maximális túlhajtásban a bankautomatánál áll (egyébként ezt a film az első és egyetlen rendezői próbálkozása). A Kedvencek temetőjében ő a pap, az Alvajárókban ő a temetőfelügyelő, A Végítéletben Teddy Weizak szerepe az övé, a Lagloierekben pedig Tom Holbyt játssza. A Thinnerben ő a gyógyszerész és A ragyogás minisorozatban pedig Gage Creed, Az évszázad viharában két szerepben is feltűnik, A rózsa vérében pizzát hoz a szerencsétleneknek, és A búra alatt egy részében is láthatjuk őt. Kingből tehát nincsen hiány.

Lezárásképpen, mit is lehetne még elmondani? Valószínűleg nem sikerült minden egyes kapcsolódást felkutatnom, de remélem így is sikerült betekintést nyújtanom Stephen King rendkívül érdekes, összetett és bonyolult világába, ami hemzseg az összefonódásoktól és aminek hangulatát igazán nehéz átültetni a filmvászonra. Ám, amikor sikerül, akkor még az Oscart sem sajnálják az alkotóktól. Csak bíztatni tudok mindenkit, hogy tegyen próbát a Mester könyveivel, mert mindig találhat olyat ebben a szerteágazó életműben, ami az ő ízlésvilágának megfelel. King mindig is több volt, mint egy egyszerű horrorszerző és remélem a jövőben nemcsak a már megfilmesített alkotásait fogják újragondolni, hanem több írását is előveszik.