16 évvel ezelőtt egy szinte ismeretlen rendező, Victor Salva berobbant a Jeepers Creepers (magyar keresztségben Aki bújt, aki nem) című filmjével, amely a páratlan hangulat, a szerethető karakterek és a misztikus történet mellett megteremtett egy újabb lényt a horrorvilág számára Jason, Chucky, Freddy és jó pár közönségkedvenc gyilkosunk mellé. A főszereplő Creeper hamar belopta magát sok rajongó szívébe, köszönhetően a remekül sikerült megvalósításnak. Ezt követte kettő esztendővel később a folytatás, amely bár elég felejthetőre sikeredett, de még mindig korrekt kis darab volt, főleg a film végi cliffhanger hagyott némi izgalmakat és esélyt az esetleges trilógiává való bővítésre.

Justin Long, aki az első epizódban Darry Jenner-t alakította, majd a másodikban is cameózott pár másodperc elejéig, néhány évvel ezelőtt egy kérdezz-felelek interjúban megerősítette, hogy készül a harmadik rész, Cathedral alcímmel, amely a filmbéli testvérét alakító Trish történetét viszi tovább. Na, ebből semmi nem lett (vagyis lett, de azt később), ám idén októberben, sok csúsztatás, félinformációk és történetváltozás után szép komótosan meg is érkezett a lezárás, és a film megtekintése után kijelenthetem: kár érte.

A JP3 (egyértelműen itt nem a Jurassic Parkot jelenti) rögtön az első rész történése után veszi fel a fonalat, amiben megismerjük Addison-t, aki egy farmon él a mamájával. Anyóka kissé meg van zakkanva, mivel állandóan a halott fiát látja szellemalakban, aki régebben Creeper áldozatául esett. Azonban a srác a halála előtt még elrejtette lényünk levágott kezét, amit a bedühödött Creeper elindult visszaszerezni, ám nem járt sikerrel. Ezért 23 év után visszatér, hogy tovább kutassa az eltűnt testrészt, legyilkolva az útjába eső embereket. Miután az első rész eseményei lezajlanak, a rendőrök megtalálják Creeper barátunk az őrsön tett látogatása során otthagyott járművét, és a rendkívül elszánt, az előző gyilkolássorozatnál is jelen lévő Dan seriff kis csapatával elindul levadászni a megállíthatatlan rémséget.

A teljes sztorit összerakva nem tudjuk eldönteni, hogy az előbbi két rész ismeretében ez most egy eredettörténet, folytatás, vagy csak egy jópofa hack Victor Salva részéről? Ahogy az évek során egyre-másra derültek ki az újabbnál újabb infók a film készítésének fázisairól, olyannyira gyűltek a baljós jelek is. A második felvonás vége óta mindenki bizakodott, hogy ugyanazt a történetszálat folytatják, és még a fentebb említett Long-interjúnál is megmaradt a rajongás, hogy egy méltó lezárást kaphat a franchise. Azonban a tavalyi év közepe táján elkezdődtek a gondok: kiderült, hogy Salva a büdzsé miatt változtatásokra kényszerült, így dobódott a Trish-féle történetszál, kisasszonyunk csupán a film végén bukkan fel egy pár pillanatra, és helyette megkaptuk ezt a bődületesen klisés sztorivonalat.

Aztán a 2016 végi premier is eltolódott idén szeptemberre, majd jött az infó, hogy bár a filmet mozikban szerette volna debütáltatni a direktor úr, azonban a múltjában történt rendkívül súlyos események és vádak hatására mindösszesen két vetítésen tűzték vászonra, ám ezeket is megbojkottálták, és a DVD-megjelenést is eltolták december végére. Az IMDb-n is jelzett 100 percnyi játékidőt (a BoxOfficeMojo-n 110 van feltüntetve) is megnyírbálták 89-re, ami stáblistával együtt értendő. Közben a visszajelzések hatására Salva aláírt a SyFy csatornánál egy kizárólagossági jogot (tudjátok, ezen a tévéadón mutatják be az Asylum és hasonló szutyokstúdiók kilencfejűkrokodil és nőstényviagrazombis trash- és mockbuster szenzációit, ami már tényleg egy egyértelmű jel lehetett volna), hogy levetíthetik a filmet egyszeri alkalommal november közepén. Persze ezt a megállapodást a csatorna szépen fel is rúgta, és premier előtt levetítette grátiszban, így ennek okozataként a film pár napra rá már az interneten is elérhetővé vált. És innentől megindult a kommentcunami: az online felületeteken szanaszét savazzák a végső változatot, rendre kapja a negatív értékeléseket mind a kritikusoktól, mind a rajongóktól, és miután jómagam is megtekintettem, kimondhatom, hogy nem véletlenül.

Már a Chucky kultuszánál is említettem, hogy ha egy alaptörténeti szálat a készítők nagyon meg szeretnének reformálni, olyan érdekes fordulatot vagy elemet érdemes belevinni, ami nem parodizálja ki saját magát, hanem az addig ismert vonalat pozitívumként tudja tovább bővíteni. Jelen esetünkben ez a plusz az „ereklye” visszaszerzése lenne, ami valljuk be, nem egy nagy szám. Sokkal jobb lett volna az eredetileg kigondolt verziót megtartani, vagy ugrani még 23 évet, békén hagyni a múltat, és új szereplőkkel, új tartalommal jelentkezni. Ennek ellenére, ami egyetlen jó dolog történik ebben a bővített szkriptben, az egyedül a Creeper furgonjának megismerése: rendkívül élvezetes, ahogyan a szereplők felfedezik a kocsi apró kis titkait, legyen szó akár a benne rejlő csapdákról, vagy maga az autó felépítéséről. És sajnos ennyi. Minden, ami a többi részre jellemző volt, az innen kiveszett. Kezdve a hangulattal, ami nincs: a film 90%-a verőfényes nappal játszódik, emiatt a Creeper megjelenítése elveszti azt a titokzatosságot és baljós fenyegetettséget, amiért megszerettük. Világosban jobban látszanak az őt harmadjára alakító Jonathan Breck mozdulatainak hibái, a maszkja és szárnya miatt sem félelmetes már, számos kamerabeállításban pedig nemhogy a túlvilágiasságát, hanem az esetlenségét és egyszerűségét hangsúlyozzák ki. Egyes jelenetekben annyira átesik a ló túloldalára, hogy Benny Hill sírva röhögné ki, ha még élne szegény. Az a Jonathan Breck, aki a film elején a kocsija tetején felállva, méltóságteljesen és fenyegető lényként a puszta nézésével bármikor megfagyasztja a vért bennünk, a játékidő előrehaladtával egy szánalmas, egyszerű senkivé válik, akit csak sajnálni tudunk, és nem félni tőle.

A többi szereplő sem telitalálat: a meggajdult nagymama szerepében az a Meg Foster látható, aki Rob Zombie filmjeiben is feltűnik mostanság (The Lords of Salem, 31), itt még az elviselhetőbb kategóriába tartozik. Azonban a tinédzser Addison-t alakító Gabrielle Haugh kezdőként olyan, amilyet várunk, Tubbs őrmester vissszatérőként még irritálóbb, mint anno, az újonc Dan seriff szerepében „brillírozó” Stan Shaw pedig egy-az-egyben Daniel Robitaille- idézi a Kampókézből, csak gagyiban. A többiek említésre sem méltóak, egyedül az egyik fiatal srác fejszerkezete maradt meg bennem, ami valóban jó választás volt, hogy a filmből valakire emlékezzünk: Patrick Thomas Cragin simán eljátszhatná Frankenstein szörnyét smink nélkül.

Horrorhoz képest nagyon vérszegény lett a produktum, az első rész Leatherface-feelingjét itt elfelejthetjük, és mivel a kevés szereplő közül is csak páran hullanak el, azok között nincsenek maradandó kivégzések sem. Mindezt megfejelve, bizonyos látványelemeket egy olyan ócska CGI-jal próbálták meg feldobni (szikrák, robbanások, illetve egy speckó robbanógömb is), amik csak az Asylum stúdió förmedvényeiben fordulnak elő, de sajnos van, amiben a Sharknado effektjei is köröket verne rá. 2017-ben egy ilyen filmet, ráadásul egy nagy sikerű horror folytatását, ilyen minőségben elkészíteni maga az öngyilkosság, és erre még azt sem lehet mondani, hogy nem volt rá elég idő… 14 év telt el, ami alatt pl. a Don Doscarelli (Bubba Ho-Tep, A vadak ura) mesterművének számítandó Phantasm-sorozatának utolsó fejezete, a Ravager 18 év várakozás után lett a közönség elé tárva (aminek részei átlagosan majd’ évtizedes különbségekkel követték egymást), ami egy olyan korrekt lezárással tudott megjelenni, hogy Salva bácsi megemelheti előtte a kalapját, pedig az harmadannyi pénzből készült el. Apropó, büdzsé: 2,3 millióból sikerült összehozni ezt a fércművet, amelyből hivatalosan eddig egy árva petákot sem hozott vissza, talán a DVD-megjelenés nullszaldósra konvergálja a bevételt, bár ilyen kritikák mellett csupán a rajongókra számíthatnak Salváék.

Még egy kis idegesítő gondolat a végére: kicsit logikus, hogy ha szörnyként van szárnyad, minek fussál feleslegesen, igaz? Creeper-nek van egy kis beütése ezzel kapcsolatban az új részben, ugyanis ahhoz lusta, hogy elölről megkerüljön egy autót egyik ajtajától a másikig, inkább átugorja az egészet a tetőn keresztül, de mikor a végén a 100 méterre lévő áldozatát elkezdi futva üldözni egy fejszével, ahelyett, hogy felröppenne és kivégezné, ott komolyan felröhögtem. Ja, és nincs benne a Jeepers Creepers címét adó dalocska sem semmilyen formában, ami legalább egy kicsit feldobná a hangulatot.

2017 elmúlhatna már. Bőrpofa, Chucky, Samara, az új Alien, az Amityville és számos más ikonikus horrorfilmfolytatás bukása után még Creeper is befuccsolt, amit nem hittünk volna. Temethetünk ismét egy szériát, amire esély sincs, hogy esetleg egy más rendező rebootolná. Amúgy is felesleges lenne.

3/10

IMDb | mafab