Eljött az új év, ám mielőtt még 2019-re koncentrálnánk minden idegszálunkkal, várva és falva az újdonságokat, tekintsünk még vissza a 2018-as évre. Igazság szerint ezt az évet nem éreztük annyira erősnek, mint 2017-et, az igazi nagy durranásokra is az év végéig kellett várnunk, viszont akkor olyan filmeket kaptunk, amik keményen a falba döngöltek minket.

Egy szerkesztőségi lista összeállítása sosem könnyű feladat, főleg úgy, hogy a horror műfaját egyre tágabban lehet értelmezni, rengeteg műfajkereszteződés van, így sokkal nagyobb a merítés. Mindig vannak hiányzók, amik egy-egy kritikusunknak nagyon a szívéhez nőttek, mint a Tragedy Girls, a Marrowbone, az Unsane vagy a The Endless.

Azonban nem kerülhet fel mindenki kedvence, hiszen a CreepyShake egészét kell lefednie ennek a listának, így megy a szorzás, osztás, kivonás, összeadás és gyökvonás, hogy aztán homlokunkat megtörölve végre hátradőlhessünk és elégedetten megállapítsuk, végül csak sikerült összeraknunk egy olyan év végi toplistát, amivel mindenki elégedett lehet. Ezúttal azért kicsit csaltunk, mert holtverseny alakult ki két film között és egyszerűen nem tudtunk dönteni abban, hogy lemaradjon-e miattuk az utánuk következő film és melyik kerüljön a helyére, így most rendhagyó módon nem 10, hanem 11 film kapott helyet a toplistánkon.

Ne is húzzuk tovább az időt, lássuk, hogy szerintünk, mely filmek voltak 2018 legjobbjai.

10. Upgrade - Újraindítás kritika | IMDb | mafab

Cyberpunk, biomechanika, Black Mirror. Ezek villantak át késként az agyamon a film megtekintése közben. A talán nem is annyira távoli, elképzelt jövő bemutatása hatásos, a – nekem legalábbis – kevés akció kellőképpen kegyetlen, a lezárást pedig tanítani kellene. Gondolatébresztő tanmese arról, hogy mivé is válhatunk majd a jövőben és milyen árat kell fizetnünk ezért a változásért… (Gaerity)

Nagyon szeretem az olyan filmeket, amik tanítani akarnak és ezt nem szájbarágósan, hanem letaglózóan csinálják. Az Upgrade pontosan ilyen, ráadásul mindezt nagyon stílusosan csinálják, kiváló operatőri munkával megfűszerezve, otthagyva a nézőjét a tudattal, hogy ez bármikor megtörténhet velünk is. (eN.Dé.)

9. A Quiet Place - Hang nélkül kritika | IMDb | mafab

John Krasinski egy hideglelős csendhorrorral bizonyította, hogy horrorrendezőként is érdemes rá figyelni. (Lewis)

Nem a legegyedibb koncepció, de nekem kifejezetten tetszett. Alapvetően a gyengém a posztapokaliptikus világ, de itt pluszpont, hogy nem a zombi kártyát játszották ki. Ráadásul a karakterek is szerethetőek. (Ákos)

9. Revenge - A bosszú kritika | IMDb | mafab

Az utóbbi évek egyik legjobb revansfilmjének főhősnője, Jen (Matilda Ingrid Lutz) a saját és bántalmazói vérében fürödve ordítja a képedbe: fogd fel, a nők marhára nem játékszerek! (Lewis)

A bosszúmozik mindig is kiemelt helyet foglaltak el a szívemben, Coralie Fargeat pedig képes volt újítani a rape and revenge műfaján és hősnőjének karakterén. Baromi stílusos bosszúhadjáratot kapunk, gyönyörű képekkel, eszméletlen zenével. Csak imádni lehet. (eN.Dé.)

8. The Ritual kritika | IMDb | mafab

Északi mitológia, rúnák, rítusok, furcsa kultusz és a végtelen erdőség. Nekem már ennyi is elég lett volna, hogy a film felkerüljön a listára, de még ott volt a lenyűgözően groteszk, isteni ivadék. Így együtt pedig számomra ez már tökéletes koktélnak bizonyult. A templomban üldögélő alakok pedig valódi, érett cseresznyék voltak a tejszínhab tetején. (Gaerity)

Az ősi, legalapvetőbb félelmek újraélesztése egy igazán személyes drámával vegyítve, és mindennek egy egyszerre gyönyörű és hátborzongató vidék szolgál háttérül. A karakterek hitelesek, és végig együtt tudunk érezni velük, maga a horror pedig egy olyan elementáris, örökkévaló forrásból ered, ami valamennyire mindig is velünk volt, és velünk is marad, főleg az öreg erdőségek mélyén. (Murdock)

7. Halloween kritika | IMDb | mafab

Egy horror ikon visszatérése – főleg ha hasonlóan jól sikerül, mint ebben az esetben – valódi ünnep a műfaj szerelmeseinek körében. Myers pedig jött, látott és brutálisan lemészárolta azokat, akik közé és Laurie Strode közé álltak, elfeledtetve velünk az elmúlt borzalmasan hosszú évtizedek kínos ballépéseit. A benzinkúti jelenet pedig, ahol a híres maszk végre ismét a gyilkos arcára kerül… hát az könnyeket csalt a szemembe… Üdvözöllek Michael, nagyon hiányoztál! (Gaerity)

David Gordon Green konkrétan a halálból hozta vissza mind a Halloween franchise-t, mind pedig a slasher műfajt. És ennél méltóbb feltámadást még csak álmodni sem mertünk: a film úgy lett modern horror, hogy végig hű maradt a széria alapjaihoz, és ez a két pólus tökéletesen együtt tudott működni. Michael Myers pedig ezúttal tényleg visszatért, és veszélyesebb, mint valaha. (Murdock)

6. Hereditary - Örökség kritika | IMDb | mafab

Ari Aster debütáló munkája hátborzongató módon szakítja darabokra az ember legféltettebb kincsét, a családot. Ott a helye az évtized legjobb horrorjai közt. (Lewis)

Nagyon féltem tőle, hogy a sok dicsőitő szózat csak a hype része, de szerencsére pozitív csalódás volt Ari Aster alkotása. Az emberi fájdalom és félelem legmélyebb bugyraiba vezet el minket a rendező. A film bemutatja nekünk, hogy igenis rengeteg olyan dolog van, ami szinte feldolgozhatatlan az embereknek, mégis az életünk része és vagy összetör minket, vagy megtanulunk együtt létezni vele. Ezekből a kirakósokból épülhetünk fel, vagy roppanhatunk össze általuk. (eN.Dé.)

5. Apostle - Apostol kritika | IMDb | mafab

Izgalmas és feszültséggel teli, az egyik legemlékezetesebb Netflixes horror. A szigeten uralkodó légkör, a szekta és az Istennő köré kiépített kultusz kidolgozottsága, meglehetősen alapos és óhatatlanul beszippantja a nézőt. (Ákos)

Az eredeti The Wicker Man újraértelmezésének is tekinthető film nem éri be az olcsó ijesztgetésekkel és az egyszerű témákkal. Egy igazi lélekre ható, kegyetlen dráma, amiben megtaláljuk a vallási fanatizmus, a hit kérdésének, és a családi értékeknek a témáit is, nem nélkülözve a naturalista kegyetlenséget. Mindez egy szövevényes és a végletekig feszült történetben, ami biztosan nem fog hidegen hagyni senkit. (Murdock)

4. Ghostland - A rettegés háza kritika | IMDb | mafab

Imádtam a Mártírokat és alig vártam Laugier legújabb alkotását. Nem is kellett csalódnom, ismét egy nehezen emészthető lélektani kínzást kaptunk, igazán fullasztó légkörrel és a tudattal, hogy amit menekülésnek élünk meg, az sosem a vágyott napfény elérése. Nem olyan erős darab, mint a hivatkozott mű, de minden kétséget kizáróan ugyanolyan kegyetlen és lélektipró alkotás a Ghostland is. (eN.Dé.)

Pascal Laugier, francia rendező újabb véresen is gyönyörű gyémántja. Szenvedésről, kínról és menekülésről. Menekülésről egy jobbnak vélt világba. A menekülés azonban csak illúzió, ahogy a saját magunk által kreált világ is az, amibe végül egy mocskos üvegajtón át betör a realitás. Kényelmetlen, nyomasztó film, amit csak kevesen tudnak igazán értékelni, nekik viszont felfedi valódi, őrülten mosolygó arcát, ami elkíséri majd őket az elkövetkező időkben és talán azokon túl is. Nem szól mindenkinek, akit viszont megérint, annak – hozzám hasonlóan – instant klasszikussá is válik. Látni kell, akkor is, ha sok, akkor is, ha fáj… egyszerűen muszáj! (Gaerity)

3. Mandy - A bosszú kultusza kritika | IMDb | mafab

Nem hittem volna, hogy valaha is eljön az a pillanat, hogy én egy Nic Cage filmet fogok a legjobbak között emlegetni, ráadásul részben a színész játéka miatt, de így szép az élet. Sose mondjuk, hogy soha, ugye? A Mandy egy iszonyatos LSD-trip, vontatott, zakatoló, klipszerű, eszelős látomás, élete egyik legjobbját alakító Cage-el az élen. Fanatizmus, önzőség és bosszú véresen édes keveréke ez, ami elkábít, felkavar és nem ereszt. (eN.Dé.)

Az év legnagyobb LSD-tripjét a vizionárius Panos Cosmatos és a legjobb formájában lévő Nic Cage hozza el neked. (Lewis)

2. Suspiria - Sóhajok kritika | IMDb | mafab

Az egyik legjobb horror remake, ami valaha készült, és erre nem sokan számítottunk. Képes kilépni Dario Argento klasszikusának árnyékából és a saját jogán válik meghatározó, és mélyreható horrorrá. Ez már a filmművészet kategóriáját képviseli, és méltán emlegethető egy ligában olyan klasszikusokkal, mint a Ragyogás, vagy az Ördögűző. (Murdock)

Kevés olyan film van, ami után a mozitermet elhagyva nemigen tudtam megszólalni, de ez az alkotás közéjük tartozik. Tanítópéldája annak, hogy hogyan kell újragondolni egy filmet. Igazán felejthetetlen hatással van a nézőre. (Ákos)

1. The House That Jack Built - A ház, amit Jack épített kritika | IMDb | mafab

Lars von Trier nem egy könnyen emészthető rendező, de megkerülhetetlen az egyszer biztos. Ez a filmje pedig valami egészen elképesztően gyönyörű, brutális, felkavaró, elgondolkodtató, mély, saját magára és rendezője munkásságára reflektáló, ugyanakkor groteszk módon vicces darab. A sorozatgyilkos témája vegyül Dante Isteni színjátékával, Matt Dillon pedig élete alakítását nyújtja. Csak hab a tortán, hogy David Bowie Fame című számát sose használták még ilyen baromi jól, ezért külön pacsi jár. :D (eN.Dé.)

Lars von Trier-t lehet szeretni, nem szeretni, érteni, nem érteni. Egy valami biztos, ő az egyik legeredetibb rendező a jelenlegi filmiparban. A ház, amit Jack épített, brutális ugyanakkor egy lebilincselő alkotás lett. (Ákos)

+1 Searching - Keresés kritika | IMDb | mafab

Az év legizgalmasabb thrillerje egy laptop képernyőjén bonyolódik. (Lewis)

Az egyik legkreatívabb és legidegborzolóbb thriller, amivel idén találkozhatunk. Témája több mint aktuális, és ezt szervesen bele is építi a történet gerincét képező nyomozásba. A technikai megvalósítás ötlete külön dicséretet érdemel, amihez még csak hasonlóval sem találkoztam ezelőtt. (Murdock)