Régóta nem találkoztam már olyan egyedi sorozattal, mint a Fortitude. A Sky Atlantic égisze alatt megvalósított széria nem tartozik bele a fősodorba, de elég nagy hiba lenne emiatt figyelmen kívül hagyni. Ma már szinte közhelyesnek hangzik az a megállapítás, hogy a megannyi ismeretlen, esetleg átlagos vagy gyenge műsor között kutakodva igazi gyöngyszemekre lelhetünk, de időről időre mindig igazolást nyer ez az állítás. Így van ez mostani alanyunk esetében is. Kezdetben egy jól ismert nyomozós/krimi felállással állunk szemben, amiről rövidesen kiderül, hogy jóval több annál, amit először csak a különleges helyszín sejtet, de epizódról epizódra előrehaladva kikristályosodik, hogy ez nagyon nem egy hétköznapi krimisorozat.

Adott egy szinte mindentől távol eső város a Spitzbergákon, Fortitude, aminek kis közössége a legkülönfélébb helyről érkezett emberekből tevődik össze, és a településre jellemző az általános békesség és nyugalom. Viszont egyszer csak gyilkosság történik, és hiába állítottak elő egy fiatal kutatót, az mindenkinek egyértelmű, hogy ő teljes mértékben ártatlan, viszont gyanúsítottak így is szóba jöhetnek szép számmal, és a bűntény körülményei eléggé zavarosak. Egy nemrég bekövetkezett incidens miatt viszont a városvezetőség szeretné titokban intézni az ügyet, ennek ellenére az információ még is kiszivárog a kontinensre, aminek köszönhetően egy angol nyomozót küldenek a városba, hogy kivizsgálja az esetet. A helyiek részéről nem sok együttműködésre számíthat, de hamarosan az is kiderül számára, hogy a lakosságnak több rejtegetni valója van, és talán nem az elkövetett gyilkosság fogja a legnagyobb problémát jelenteni.

Fortitude városa a valóságban is létező Longyearbyen-en alapszik, ami a világ legészakibb városa a jeges tengeren, és helyileg is jobbára ugyan oda lőtték be a sorozatban. Maga a közeg, az északi hó és jég birodalma, a civilizációtól való elzártság már alapból egy remek helyszín, ami néha még a Dolog hangulatát is megidézi, de ehhez még hozzávetődnek olyan körülmények és szabályok, amik szintén a valós Longyearbyen-ből lettek átemelve. Ez olyan szabályokra értendő, mint például, hogy senki sem hagyhatja el a várost fegyver nélkül, még a gyerekek sem. Ugyanis a városon kívüli pusztaságban több száz éhes jegesmedve kószál, amik néha a házak közelébe is keveredhetnek, ezért mindenki az életével játszik, aki bármilyen önvédelmi eszköz nélkül merészkedik el a lakott területekről. És ehhez jön egy másik érdekes törvény, mégpedig az, hogy tilos meghalni. Ugyanis itt olyan hideg van, hogy a holttestek egyszerűen nem bomlanak le, ezért a halálhoz közeli időseket, illetve aki gyógyíthatatlan végzetes betegségben szenved, azokat visszatoloncolják a kontinensre. Továbbá a szigeten szülni sem lehet, mert nincsenek meg hozzá a megfelelő eszközök, és berendezések. Így már még érdekesebb a környezet. Tökéletes táptalaj egy olyan helynek, ami közel áll az általunk ismert világhoz, de még is teljesen idegen. Egy sokkal zordabb és elszigeteltebb közeg, ahol nem képes mindenki megmaradni. És ehhez jön még hozzá a lakosság összetétele, ami csupa különc alakból tevődik össze, akik vagy megelégelték a hétköznapi szürke és gondterhelt életet, vagy a múltjuk miatt kell menekülni, és ezeknek az embereknek tökéletes Fortitude, ahol teljesen elzárkózhatnak a külvilágtól, és élhetnek maguk közt egy teljesen békés és gondoktól mentes közegben. De amikor ezek között az emberek között történik gyilkosság, akkor szép lassan elszabadulnak az indulatok és mindenki egymás torkának esik. Hiszen mindenkinek van rejtegetni valója, és az ilyen krízishelyzetekben ki tudja, kiben bízhatnak, főleg, hogy innen már tényleg nincs hova menekülni.

A sorozatot szerencsére remek színészek is prezentálták nekünk egytől egyig. Tényleg, minden karakterre megtalálták a megfelelő színészt, akik végig képesek hitelesek lenni, és a legmellékesebb figurát is érdekessé tenni. Már csak azért is fontos ez, mert, ahogy említettem, a közösségben rengeteg a különc, antiszociális és magának való figura. Ráadásul, ahogy haladunk előre az események láncolatában, mindenkiről kiderül valami, akár a sötét múltjukból, akár jelenlegi mocskos szándékaikból, és emiatt a többség még unszimpatikussá is tud válni. Ám a készítők és a színészek zsenialitását mutatja, hogy még ezekkel az ellenszenvesebb figurákkal is szép lassan együtt tudunk érezni, vagy legalább is megérteni őket. Akárcsak maga a fagyos környezet, ezek a karakterek is mind tökéletesen reprezentálják az emberi természet sötét oldalát, és a szégyellni való tulajdonságokat, amiket mindenki szívesen eltemetne, vagy elfelejtene, de azok ott vannak bennünk. És csak az események megfelelő, vagy éppen balszerencsés egybeeséseire van szükség hozzá, hogy ezek az indulatok a felszínre törjenek. Ezek mindannyiunkban megvannak, és talán ezért tudjuk valahol megérteni ezeket a karaktereket, a szimpatikusabbaknak pedig végig tudunk drukkolni, hogy valami kiutat találjanak ebből a sötét rejtélyből. Mindenki jól teljesít, de számomra a két legkiemelkedőbb alakítás az Stanley Tucci Morton felügyelőként és Michael Gambon egy idős, démonaival küzdő természetfotós szerepében. Egyértelműen hozzájuk kötődnek a széria legjobb pillanatai.

Több helyen olvastam már, hogy sokan hasonlítják a sorozatot a Twin Peaks-hez, és valamennyire igazuk is van. Persze a Fortitude a közelében sincs David Lynch pszichedelikus rémlátomásaihoz, és annál sokkal közérthetőbb, de az átfedések megvannak. Még műfajilag sem olyan könnyű behatárolni.  Kezdetben úgy indul, mint egy átlagos, jól ismert skandináv krimi, és az első pár epizód talán ebben a hitben is tud tartani minket, de aztán szép lassan bonyolódnak a dolgok. Egy kiolvadó mamut tetem körül bonyolódó mellékszál szép fokozatosan vetíti előre nekünk, hogy itt más is lesz egy átlag gyilkosságnál, ami talán sokkal nagyobb jelentőséggel bír. És valóban, hiszen anélkül, hogy poénokat lőnék le, azt elmondhatom, hogy a gyilkos kiléte már az évad közepén lelepleződik, ami valóban megdöbbentő, de egyértelműsíti is, hogy akármilyen megrendítő, nem ez volt a legnagyobb rejtély, és a miértek nyomán szépen forog tovább a cselekmény és egyre szörnyűbb dolgok tárulnak fel. Ezzel arányosan a műfajok is váltogatják egymást. A krimi után kapunk még drámát, pszicho-trillert, misztikumot, és a végére még a bio-horrorig is eljutunk. Most szándékosan nem akarok állást foglalni, hogy misztikus vagy tudományosan magyarázható elemek állnak a dolgok hátterében, hiszen ezt a sorozat is jó darabig ügyesen titkolja, és valamennyire mindkettőből kapunk valamennyit. Tehát azt biztosra állíthatom, hogy aki a sötétebb műfajok iránt érdeklődik, az itt mindenből fog kapni egy keveset.

Az évad kiválóan építi fel a hangulatot és ezzel arányosan a történetszövésben sem vall kudarcot. A korábban említett elemek, a táj, a lakosság viszonya, és a kialakult helyzet egy igazán komor és kétségbeesett atmoszférát fest le nekünk, ami nagyon könnyen ránk tud telepedni. Itt ismét megidéződik a Twin Peaks, hiszen azt a hatást, amit ott a várost körülvevő végtelen és kísérteties erdőségek értek el, azt itt a zord és fagyos világvége váltja ki. Nagyon sötét hangokat üt meg a sorozat, amit néha oldanak egy kis humorral, de így is könnyen magába szippant minket, amit még a naturális erőszak is megtámogat. Az a néhány véresebb halál és egyéb erőszakos jelenet tényleg olyan erősre sikerült, hogy már valóban horrorfilmbe illenének, ezért annak javallott belekezdeni, akit ezek nem viselnek meg. A történet egyszerűen kezdődik, de aztán egyre több szálra bomlik, amik valamilyen szinten kapcsolódnak, de lényegében teljesen elkülönülnek, és ezeken keresztül minden karakter lelki világába és magánéletébe tartalmas betekintést kapunk. Igaz, az évad végére kicsit tartottam tőle, hogy ezt a sok szálat hogyan fogják lezárni, vagy problémamentesen összekötni, de elmondhatom, hogy ezt is frappánsan megoldották, és még lehetőségeket is hagytak a folytatásra.

Fontos ebből a szempontból megemlíteni, hogy antológia sorozatról van szó. A helyszín nem fog változni, és a város vezetőségéből és a hivatalos személyek közül is megmaradnak az ismert karakterek, de a városlakók részéről új szereplőket kapunk majd, és minden évadban más történet fogja megbolygatni Fortitude mindennapjait. Az első évad története eléggé érdekes, feszült, hátborzongató és hajmeresztő volt, ezért kíváncsi is vagyok, hogy mivel fognak előállni a második évadban, és hogyan viszik tovább azt a pár megkezdett szálat, amik biztosan folytatódni fognak még a továbbiakban.

A Fortitude egy igazi fagyos ékkő a mai sorozatok világában, amire érdemes odafigyelni. Igaz, komor hangulata és sajátos története nem mindenkinek teszi emészthetővé, de a bátrabbak ,vagy azok, akik az egyedibb hangvételű sorozatokat kedvelik, mindenképpen tegyenek vele egy próbát, nem fogják megbánni. Én pedig bizakodva tekintek a további évadok elé, és remélhetőleg sikerül tartani az első évad által megalapozott színvonalat.

Pontszám: 9/10

IMDb | mafab