Stanley Kubrick kétségtelenül egy igazi zseni volt és persze, mint minden zseni mindig arra törekedett, hogy filmjeivel valami igazán egyedit és maradandót alkosson. Nekem ő az egyik etalon a filmművészetben és nem is tudnám elképzelni, hogy ki más tudta volna így megcsinálni Anthony Burgess rövidke, ám annál nehezebben emészthető könyvének adaptációját, mint ő. A Mechanikus narancs egyszerűen Kubrick-ért kiáltott, aki ezt meg is hallotta és a filmtörténelem egyik legjobbját alkotta meg belőle.

Alex és bandája úgy véli bármit megtehet, amit csak akar. Elvesznek mindent, amit csak megkívánnak. Rombolnak, nőket erőszakolnak, betörnek másokhoz, terrorizálnak mindenkit, hajléktalanokat vernek stb. Napjaikat az értelmetlen erőszak és a mások feletti uralkodás teszi ki. Alex igazi kiskirálynak hiszi magát, ám bandája tagjai nem így gondolják és mint ahogyan az lenni szokott le is taszítják a trónjáról. A fiú így börtönbe kerül, ám hamar rájön, hogyan tudja kijátszani a rendszert. Megbánást mutat ugyan, de az egész nem más tőle, csak egy kis színjáték. Végül eléri célját és bekerül egy programba, amitől mihamarabbi szabadulást remél. Alex részt vesz egy kísérletben, aminek az lesz az eredménye, hogy fizikai fájdalmat érez már az erőszak gondolatától is. Szabadulását követően pedig teljesen ki van szolgáltatva mindennek és mindenkinek.

Ez egy igazán komplex történet, aminek két nagyon fontos vezérgondolata és kérdése van. Az egyik az, hogy valóban attól lesz valaki jó ember, hogy elvesszük tőle a rossz melletti döntés lehetőségét? A másik pedig az, hogy milyenek is vagyunk mi, emberek? Ez a két kérdés pedig tökéletesen egybefonódik. Elvégre senki sem születik eredendően jónak, vagy rossznak. Embernek születünk, tetteink és döntéseink határozzák meg azt, hogy milyen emberré is fogunk válni az idő előrehaladtával. Alex egy bosszúszomjas, erkölcstelen, kegyetlen szociopata, aki imádja az erőszakot. Ő döntött így, ő akart ilyen lenni és ezt maximálisan élvezi is. Ám a rendszer, amiben él az sem kevésbé erőszakos vagy képmutató. Mint ahogyan az áldozatai is hajlamosak a bűnre, hiszen amint lehetőségük adódott ők is az erőszak és a megtorlás mellett döntöttek. Persze érthető a motivációjuk, de akkor sem elhanyagolható a tény: nem a megbocsájtás és a jó mellett döntenek, amikor lehetőségük volt rá. Árnyalatok vannak csupán, de mindent az határoz meg, hogy ki, mi mellett dönt és hogyan akarja azt magyarázni. Mert magyarázat mindig lesz, önmagunkat mindig fel tudjuk menteni.

Kubrick ezt az erős morális kérdéseket feszegető történetet pedig úgy alkotta meg, hogy minden képkocjáka beleégjen a nézője agyába. Direkt úgy építette fel a filmet, hogy az igazából bármelyik korban, bármikor játszódhatna. Tehát ez ugyan egy alternatív világ, de mégis ismerős minden kor embere számára. A rendező kihasználja a zene szuggeszív hatalmát is és tökéletesen egészíti ki vele a filmjét, mint ahogyan a színek, a vágás és a beállítások is elképeszetően hatásosan vannak megkomponálva. Az egész egyszerűen agyon nyomja a nézőt. Kubrick pedig semmit sem takargat. Az egész film televan felkavaró képekkel, nyílt erőszakkal és szexualitással. Az emberi brutalitást teljes valójában mutatja be, ami csak még rosszabbá válik attól, hogy olyan gyönyörűen és művészien van megkomponálva, mint egy életre kelt festmény.

Az egész filmet pedig megkoronázza Malcolm McDowell elképesztően erős játéka. McDowell 28 éves volt a film forgatásakor és ugyan már egy ideje a pályán volt, de ekkor indult be igazán a filmes karrierje. A Mechanikus narancs előtt leginkább sorozatokban játszott. Ám ebben az alkotásban valami brutális, amit csinál. Elég csak arra a mosolyra gondolni, máris kirázza az embert a hideg, a tejre pedig sosem fogunk tudni ugyanúgy nézni, mint miután láttuk ezt a filmet.

Nem tudok mást mondani, mint azt, hogy a Mechanikus narancs egy zseniális film. Minden képkockája, a rendezése, a zenéje, a beállítások, a színészi játék tökéletes. Egy felkavaró alkotás, egy borzalmasan negatív jövőképpel. Ugyanis, míg Burgess hitt az emberekben és hitt abban, hogy azok képesek jól dönteni, addig Kubrick már egyáltalán nem látta ennyire fényesen az emberiséget. Szerinte Alex mindig Alex marad és az emberek döntései sem a jóra való törekvéseiket fogják tükrözni. Csak remélni lehet, hogy nincs igaza.

Pontszámom: 10/10.

IMDb | mafab