James Wan a Fűrésszel és az Insidious-filmekkel alaposan felrázta a horror zsánerét, ám nem szabad elfelejteni, hogy a sikerben nagy szerepe volt a filmek forgatókönyvírójának, Leigh Whannelnek is. Miután Wan lelépett a Démonok között-univerzumba, illetve százmilliós blockbusterek (Halálos iramban 7, Aquaman) élére állt, Whannel vette át a franchise-aik irányítását, a harmadik Insidiousban pedig már rendezésre is adta a fejét. Mielőtt azonban végképp elveszett volna a démonos-kísértetházas horrorfilmek tömegében (a Fűrész-sorozatot a harmadik részt követően ő is otthagyta), a mindig olcsón dolgozó Blumhouse adott neki 5 millió dollárt, amiből elkészítette az Upgrade című, magyarországi forgalmazást (egyelőre) nem kapó sci-fi-thrillert, ami a nyár egyik legnagyobb sikere lett, méghozzá teljesen megérdemelten.

A nem túl távoli jövőben járunk, ahol a technika egyre inkább eluralkodik az embereken. A főhős, Grey ódzkodik a robotizációtól, önműködő autó helyett inkább a jól bevált belső égésű verdájával jár. Egy nap őt és szeretett feleségét ismeretlenek támadják meg, az asszony meghal, ő pedig lebénul, ám egy titokzatos jóakarója egy STEM nevű chipet ültett a gerincébe, aminek köszönhetően a férfi újra képessé válik a mozgásra. Hamar kiderül azonban, hogy a STEM jóval több egy járássegítő rendszernél: ha Grey engedélyezni a chipnek a teste irányítását, a férfi olyan mozdulatokat tud megcsinálni, amelyekkel bárkit a földbe lehet állítani, így aztán a fickó elindul, hogy véres bosszút álljon felesége gyilkosain.

Whannel filmje is bizonyítja azt a sokszor elmondott tételt, miszerint egy B-film is lehet igényes. A készítőknek az 5 millióból olyan látványvilágot sikerült prezentálni, amely jó néhány A-kategóriás gigaprodukciót lenyom. Egyetlen helyszín és kütyü sem áraszt olcsóság szagot, minden díszlet és kellék lenyűgözően néz ki, bár ehhez azért hozzá kell tenni, hogy a közeljövőbe helyezett cselekmény miatt nincsenek baromi high-tech-elemek a filmben.

Az akciók terén is remekül teljesít a film. A Grey-re „szerelt”, a férfivel együtt forduló kamera és a kendőzetlen brutalitás látványos zúzdákat eredményez, ám ezek fele annyira sem lennének szórakoztatóak Logan Marshall-Green erőteljes játéka nélkül. A már A meghívásban is nagyot alakító színész gyönyörűen csodálkozik rá arra, hogy mire képes a teste a STEM segítségével, valamint a robotszerű mozgást is frenetikusan hozza. De persze a drámai részeknél is jól alakít, karakterének minden fájdalmát képes átadni.

A hab a tortán azonban kétségtelenül az, hogy Whannel a film végére ízekre szedi a John Wick-et idéző vérgőzös revanssztorit, és az elemeiből felépít egy Black Mirror-szerű technológiai rémálmot, amelynek csattanója igen erősen földhöz vágja az embert, és még a Fűrész befejezését is simán lepipálja. Nagyon remélem, hogy eme rendkívüli bravúr után Whannel további ambiciózus zsánerfilmekkel gazdagítja majd a filmvilágot, és eszébe sem jut visszamenni démonokat űzni.

9/10

IMDb | mafab