Sebastian Caine, egy tehetséges, ambiciózus fiatal tudós, aki a kormány megbízásából nem kisebb horderejű dolgot akar végrehajtani, mint a láthatatlanság szérumának előállítását. Kis tudós csapatával együtt azonban kudarcot vallottak az eddigi, állatokon végrehajtott kísérleteik, az idő pedig egyre sürgeti. Hirtelen áttörést érnek el az egyik gorillával, így ezen felbuzdulva Sebastian úgy dönt, nem vár tovább és magán fogja kipróbálni a szérumot. Sikeresen láthatatlanná teszik Caine-t, azonban, amikor Linda és Matthew megpróbálják visszafordítani a folyamatot, akkor végzetes hiba csúszik a számításaikba...

Az Árnyék nélkült Paul Verhoeven  (Elemi ösztön, Csillagközi invázió, Az emlékmás, Robotzsaru) rendezte és azt kell, hogy mondjam egyáltalán nem lett rossz film, bár az is igaz, hogy Verhoeven filmjeit vagy nagyon szeretik, vagy nagyon utálják és nincsen ez másképpen az Árnyék nélküllel sem. Sok műfajt próbált egyesíteni a rendező, engem leginkább a 60-as évek sci-fi horrorjaira emlékeztetett. Magát egyébként thriller/akció kategóriában hirdeti.

Kétségkívül a filmnek megvannak a maga hiányosságai, de igazán érdekes az alapkoncepció. Mit hozhat ki az emberből az, ha gyakorlatilag büntetlenül azt tehet, amit akar? Ki érdemes arra, hogy ilyen hatalom birtokába jusson és ki érdemes arra, hogy ilyen hatalmat adjon? Egyáltalán nem képtelen ötlet, hogy a különböző nagyhatalmak ilyen típusú kísérletekkel próbálkoznak és igencsak nyugtalanító, hogy emberi döntések sorozatától függ az, hogy mi lesz velünk. Verhoeven látomása is erről szól és a film ezen a téren nem teljesít rosszul. A látvány is teljesen rendben van, sőt Legjobb vizuális effektusok kategóriában Oscar-díjra is jelölték. Igaz, a félig visszaváltozott Caine ma már egy kissé viccesen hat, de még így sem annyira zavaró.

Ami azonban baj, hogy hiába láthatatlan Sebastian szinte semmi feszültség nincsen a filmben. Túl sokszor játsszák el, a „Jajj csak a szél volt? Vagy itt van Caine a szobában?” elemet. Ráadásul Sebastian indítékai olyan kisstílűek, hiszen ha eleve Linda és újdonsült hapsija szúrja a szemét, akkor mi a fenéért nem gyilkolja le őket egyből, amint teheti? Ja tudom, miért, mert akkor nem lenne film. Ez a szerelmi-féltékenységi szál, annyira felesleges a filmbe, nélküle is teljesen jól tudott volna működni a sztori. Bőven elég volt az, hogyha a fenti kérdések köré és Sebastian karaktere köré építik a sztorit. Engem az sokkal jobban érdekelt, mint az, hogy ki, kibe miért szerelmes és miért szakított. Ezek pont nem izgatnak egy sci-fi horrorban, ha ilyen filmet akarok nézni, akkor bekapcsolom a szappanopera csatornát. Mivel túl nagy hangsúlyt kapott az érzelmi szál, így a politikai/tudós vonal és a feszültségfaktor kevésbé volt jelen a filmben. Az üldözések fárasztóak voltak, sőt sok esetben viccesek, így esélyünk sincsen rá, hogy megijedjünk. A karakterek legtöbbje nagyon idegesítő és egyáltalán nem szimpatikus, így elég nehéz sajnálni őket. Caine sokkal ütősebb szereplő volt bármelyiknél, Kevin Bacon még láthatatlanul is jobban játszott, mint az összes többi színész együttvéve. Az indokolatlanul sok kukkolós, cicis meg erotikus/molesztálós jelenetet meg betudom a rendező sajátos ízlésének, tudjuk, hogy ő ezen a téren roppant kreatív szokott lenni.

Az Árnyék nélkül egy zseniális ötlettől vezérelve akarta újragondolni az olyan klasszikusokat, mint A láthatatlan ember, vagy a Frankenstein, csak sajnos nem sikerült neki. Ez az a film, ami jó is lehetett volna, de egyszerűen nem sikerült neki és ez nagyon bosszantó. Egyszer meg lehet nézni, esetleg ha nincsen más éppen műsoron, akkor nem kapcsolja el az ember, de ennyi és nem több. Pedig annyival több lehetett volna...

Pontszámom: 5/10.

IMDb | mafab