Előző
[Toplisták]
Az évtized horrorfilmjei
Az az igazság, hogy az elmúlt években nagyon el voltunk kényeztetve. Olyannyira, hogy az ezt megelőző toplistáinknál nem egy olyan alkotás volt, ami kimaradt a top10-ből és nagyon fájt érte a szívünk. Az évtized horrorjai listával is nagyon megszenvedtünk, mert hatalmas merítés volt, amiből dolgoztunk. A 2019 legjobbjait felvonultató lista nehézségben nem maradt el az eddigi összeállításainktól, viszont a gondunk most abból fakadt, hogy alig volt olyan film, amit jó szívvel felraktunk a listára. Mint minden évben most is minden író leadta a saját összeállítását, amin aztán a filmeket a helyezéseik szerint pontoztuk és az összeadott számokból jött ki a végeredmény. No, de amire eljutottunk oda, hogy legyen 10 film mindenki listáján az nem volt egyszerű menet és amint látszik olyan filmek is bekerültek, amik nagyon a horror határán mozogtak, viszont sokkal jobban teljesítettek ezen a téren, mint a műfajt tisztán képviselő társaik. Végül csak összeállt a lista, amiből kiderült, hogy pár kivételesen erős alkotást leszámítva 2019-ben nagyon gyengén produkáltak a horrorfilmesek. Mielőtt azonban belemennénk a posványba, beszéljünk azokról a filmekről, amik reményt adtak nekünk ebben az évben.
10. The Golden Glove - Az Arany kesztyű
"A valóságnál semmi sem lehet borzalmasabb és ez maximálisan igaz erre a filmre is. A valóban megtörtént eseményeket olyan hétköznapian mocskos közegben mutatja be, ami valamilyen szinten mindannyiunk számára ismerős lehet, és épp ezért is lesz annyira ijesztő és megbotránkoztató." - Murdock
"A sorozatgyilkosokról szóló filmek (némi kivétellel persze) többnyire átlagosan, vagy átlag alatt sikerülnek. Jelen alanyunk e kettő jelző alatt lavírozik. Amennyire brutálisan visszaadja a hetvenes évekbeli Hamburg kocsmanegyedében élő alkoholisták mindennapjait, amennyire zseniálisak a maszkok és kendőzetlenül tárja elénk a hosszú snittekkel teli erőszakosságot, gyilkosságot, olyannyira nincs az egésznek mondanivalója. Fatih Akin alkotása csupán elmeséli a történetét az egyik legkegyetlenebb német sorozatgyilkosról." - K-ED
9. In the Tall Grass - A magas fűben
"A Stephen King és fia, Joe Hill, novellájából, az 1997-es Cube - Kocka című film rendezője, Vincenzo Natali készített értékelhető darabot. A film kellemesen indul és jól játszik el a párhuzamos dimenziók és az időhurok által nyújtotta lehetőségekkel, valamint mindezt képes egy ismeretlen kultusz misztikumával is megfűszerezni – de sajnos egyikben se próbál kellőképpen elmélyülni. Ennek köszönhetően válik a film egy átlagos alkotássá, ami hibái ellenére mégis megérdemli a nézők figyelmet." - Gaerity
"Számomra ez az idei év meglepetésfilmje. Feszült már-már klausztrofób hangulat, remek karakterek és mély mondanivaló." - Ákos
"Baromi szórakoztató, sötét, ugyanakkor teljesen hihető alkotás, már ami a különböző karakterek hozzáállását és reakcióit illeti. A The Babysitter óta nem szórakoztam ilyen jól egy horroron és mit ad Isten, abban is Samara Weaving játszotta a főszerepet. Most is hibátlan alakítást nyújt ebben az elborult, nagyon sötét humorral bíró, de borzasztóan élvezetes filmben." - eN.Dé.
"Az utóbbi évek egyik legmulatságosabb horror-vígjátéka. Nem esik túlzásokba, de egyszerűségében is felettébb szórakoztató marad, abszurd szituációival, a jól használt poénjaival és a gore-al, nem beszélve a végső slusszpoénról." - Murdock
"Kellemes meglepetésként ért, hogy Alexander Aja szörnyfilmet rendezett, és nem tört bele a bicskája. A krokodilos horrorműfaj egyik ékköve lett a Préda, amely minden gyerek(CGI)betegsége ellenére egy pazar látványú, feszültséggel teli film lett. És ha még maga Quentin Tarantino is az idei legjobbak közé sorolja a Prédát, mi sem lehetünk más véleményen (mondjuk ezt nemtom, minek írtam le, hiszen Dórikámnak elég lett volna ennyit írni, hogy QT, és rögtön megvan az első hely :DDD … bocsi XD)" - K-ED
"Bizony, ha nem is az első helyet adtam neki, de mindenképpen erősen hatott rám a Mester ajánlása. Nem is tévedett: Aja nagyon hangulatos és tényleg idegtépő szörnyfilmet tett le az asztalra. Az aligátorok igényesek voltak, a főszereplők közötti kapcsolatot alaposan megmagyarázták és nagyon szimpatikusak voltak. Végig fenn tudták tartani a figyelmet és a feszültséget. Én amúgyis bírom a jó szörnyfilmeket, amikből kevés igényes darab készült, de a Préda mindenképpen a zsáner legjobbjai között van." - eN.Dé.
6. Lords of Chaos - A sötétség gyermekei
"Lehet rá mondani, hogy ez inkább dráma, ráadásul életrajzi film és mindez igaz lenne. Ugyanakkor nem fednénk le azt, ami ebben a filmben összpontosul. A hétköznapok horrorja, a szavaink pusztító ereje és a nagyzási mánia veszedelme. Igen, ez a film a Mayhem zenekar felemelkedését és két tehetséges művész bukását mutatja be, de a felszín alatt még ennél is többet láthatunk. Lélektépő, a naturális képeivel a bőrünk alá mászó, gyilkos alkotás ez. Nem csak Mayhem rajongóknak." - eN.Dé.
"Sötét nyomasztó atmoszféra párosul egy rettentő naturalista ábrázolásmóddal. Nem feltétlenül mondanám horrornak, nagyon a határon mozog, de az idei listára biztos felfér. Mayhem rajongóknak meg egyenesen kötelező." - Ákos
5. Scary Stories to Tell in the Dark - Lidérces mesék éjszakája
"Az év leghangulatosabb horrorfilmje, aminek története ugyan nem túl bonyolult, de a szerethető karaktereinek és egyedi atmoszférájának hála mégis az év egyik legjobb horrorfilmje. Nem hiába, Guillermo del Toro és André Øvredal értik a dolgukat." - Ákos
"Ez egy nagyon hangulatos és ijesztő rémmese. Igazán egyedi és üdítő színfoltja az idei horrorfilmeknek. A főszereplője nagyon szerethető, a történetek pedig tényleg azt a hangulatot keltik, mintha kinyitottunk volna egy rémes sztorikat felvonultató, tiltott regényt a tábortűz mellett egy holdfényes éjszakán." - eN.Dé.
4. IT: Chapter Two - AZ: Második fejezet
"A Vesztesek és Pennywise harcának lezárása, bár nem érhetett az előzmény magasságába, mégis egy nagyon jól sikerült folytatást – és adaptációt – tisztelhetünk a személyében. Ebben az évben mindenképp dobogót ér ez a teljesítmény." - Gaerity
"Teljesen korrekt folytatása az első résznek. Végig élvezhető és izgalmas. A két rész együtt vitathatatlanul az egyik legjobb Stephen King adaptáció, ami az utóbbi években készült." - Ákos
"Ez az év számomra egyértelműen a Stephen King adaptációkról szólt. Ez jó pár évvel ezelőtt még abszolút nem jelentette azt, hogy olyan színvonalas filmeket láthatunk, amik a szerző írásain alapulnak. Az AZ 2017-es bemutatása és a kellő bátorság, amivel az alkotók a gyöngyvásznakra álmodták az alapművet meghozta a gyümölcsét és lehetőséget biztosított a minőségi King adaptációk megszületéséhez. Az év legjobbja pedig nem is lehet más, mint Danny Torrance újabb – és egyben utolsó – kalandja a Panoráma Hotel kulisszái között. Saját múltjával, a szálloda rég elfeledettnek hitt árnyaival és Kalapos Rose-val folytatott küzdelme árán ő juthatott fel a dobogó legmagasabb fokára." - Gaerity
"Egy újabb kiváló Stephen King adaptáció, ami egyaránt méltónak bizonyul a nagy író örökségéhez, és a Stanley Kubrick által rendezett elődhöz. Remekül keveredik benne a dráma, a horror, a misztikum, és egyben egy nagyon érzelemgazdag produkció is ez, ami egyszerre hat a lelkünkre, és elménk legsötétebb oldalára." - Murdock
2. The Lighthouse - A világítótorony
"Robert Eggers A boszorkány után, ha lehet, csak még tovább fokozta az ott megismert sajátos stílusvilágát. A The Lighthouse maga az igazi tudatalatti horror. Szürreális, rémálomszerű látomások, az őrület tűéles kialakulása, és ősi, archetipikus alakok elevenednek meg ebben a minden dimenzión túli rémlátomásban. Ha van a horrornak és a borzalomnak legfelső foka, ami egy sokkal mélyebb szinten hat az ember elméjére és pszichéjére, ez a film méltó helyet követelhet magának ebben a kategóriában." - Murdock
"Éppen hogy becsúszott az év végére A világítótorony, és mivel nemrég már egyszer elmeséltek egy verziót ebből a történetből (Az eltűntek, 2018), így kíváncsi voltam, mit tudnak még kihozni belőle. A külföldi kritikák az egekbe magasztalták a filmet, de láttam én már karón varjút, így saját szememmel is kíváncsi voltam, tényleg annyira jó film-e Robert Eggers alkotása. Nem. Annál is jobb. Willem Dafoe és Robert Pattinson kettőse annyira erős színészi játékot tol az arcunkba, amilyet csak nagyritkán láthatunk, a technikai bravúrokkal kivitelezett (4:3-as képarányú, fekete-fehér, Tarr Béla műveit idéző, mesterien fényképezett) operatőri munkáról csak elismerően lehet nyilatkozni, erre jön még a zsigerig hatoló, látomásokkal és metaforikus elemekkel teletűzdelt nyomasztó atmoszféra. A világítótorony minden percéről érződik a profizmus, ám a kétszemélyes kamaradráma a művészi eszközök és színészi játékok ellenére sem fogja mindenki tetszését elnyerni." - K-ED
"Egyértelműen az év filmje. A nyomasztó hangulat, a totális szimbolika-rendszer és a horrorba öntött párkapcsolati dráma ördögi humorával szó szerint sokkoló élményt adott, a közel 150 perces játékidő a duplájával sem válna unalmassá (ezt majd a rendezői változatnál meglátom). Ari Aster remekül mutatja be, mennyire és meddig képes az ember eltűrni a nem a saját felfogása szerinti működő közösségbe való görcsös beilleszkedési vágyat, a testi-lelki vívódást, szenvedést és áldozathozatalokat, az emberi méltóság és kapcsolatok totális széthullását a megfelelés kényszerűssége miatt. A főszereplő Danit alakító Florence Pugh megrendítő és hiteles játéka mellett a tapsot érdemlő operatőri és hangmérnöki munka emeli egekbe a Midsommart. És mivel kis hazánkban készült, így egy kicsit a mi sikerünknek is tudhatjuk is az első helyet." - K-ED
"Ari Aster Öröksége is megmutatta már, hogy egy nagyon egyedi látásmóddal bíró, igazán kreatív rendezővel van dolgunk. Nekem akkor még gondom volt a film végével, szétesettnek éreztem. Na a Fehér éjszakákról ez nem mondható el. Hátborzongató, ugyanakkor nagyon is realista alkotás, ami tökéletesen bemutatja az elválás fájdalmát és az ebből adódó rettegést. Aster nagyon nyomasztó és fullasztó filmet készített, ami egyértelműen nem ez év legjobbja és ott a helye az évtized horrorfilmjeit felvonultató listákon is." - eN.Dé.
+1. Joker
A fő listával megszenvedtünk, nem úgy a plusz egy filmmel. Ott inkább az volt a bajunk, hogy az Élősködők és az Üveg nem tudott felkapaszkodni, mert jött Joaquin Phoenix és mindenkit letáncolt innen. A Joker nem csak 2019, hanem az évtized egyik legjobb alkotása.
"Kétség kívül az év legjobb filmje, ami úgy zseniális eredettörténet és képregényfilm, hogy a DC univerzumától függetlenül is képes megállni a helyét. Joaquin Phoenix Jokere alapvetően nem gonosz. Őrült, a szó negatív értelmében. Egy személy, aki súlyos beteg. A világ törik meg és vágja el Arthur biztonsági kötelét, hogy végül elmerüljön az őrület sötét tengerében. Gonosszá pedig miattunk, emberektől válik. Mi teremtjük meg a Bohócot ezért meg is érdemeljük, amit ezért jutalomként kapunk… Társadalomkritika, pszichológiai esettanulmány, képregényfilm, dráma. Ez mind a Joker. AZ ÉV FILMJE! " - Gaerity
"A legtökéletesebb példa arra, hogy van élet az átlag képregényfilmeken túl. Ráadásul a Joker úgy lesz az, hogy teljesen el is tudja feledtetni képregényes alapjait, és egy igazán nyomasztó, lélekölő és hátborzongató thriller-drámává válik. Magáról a megőrülésről, és a modern társadalom fertőjéről szól ez a film, és mindezt iszonyatosan húsba vágóan és fájdalmasan átélhetően mutatja be nekünk." - Murdock