Ez a város bizony a velejéig lerohadt. Egy olyan helyről beszélünk, ahol igazán senkit sem lehet jónak, vagy pozitív hősnek nevezni. Karakterei rosszak, nagyon rosszak, vagy überrosszak. Mindent áthat a sötétség. Vér, erőszak, kegyetlenség, aljasság uralja az utcákat. Három történetet kapunk ebben a filmben, három (Nehéz búcsú, Az a sárga görény és A nagy büdös mészárlás) nagyon durva, nagyon véres, nagyon lélekszaggató történetet gyilkosokról, erőszaktevőkről, pedofilokról...

Frank Miller képregényeinek hatalmas rajongója Robert Rodriguez, akinek egyik legnagyobb álma vált valóra azzal, hogy megfilmesíthette a Sin Cityt. Azonban ez igen nagy falat, hiszen Miller az egyik legelismertebb képregényíró és igazán különleges hangulatú, nagyszerű alkotások fűződnek a nevéhez, melyekből süt az egyediség és az egyéniség. Ha pedig valami ennyire függ az alkotója személyétől, azt bizony igen nehéz adaptálni úgy, hogy ne kapjanak a rajongók és maga az alkotó idegbajt a végeredményt látva. Nos Rodriguez meglépte azt, amitől a Sin City túlzás nélkül minden idők legjobb képregényadaptációja lett. Nem tett mást, mint hogy teljesen bevonta Millert a munkába. Miller nemcsak a forgatókönyvért felelt, hanem társrendezője is lett az adaptációnak és ha ez nem lett volna elég még Quentin Tarantino is beugrott hozzájuk egy kicsit. A végeredmény pedig zseniális.

Szinte kockáról kockára, rajzfilmes megoldásoktól sem riadva vissza lemásolták a képregényt. A klasszikus noir elemeit újragondolták úgy, hogy meghagyták a zsánerre jellemző erősséget. Az erőszak kézzelfogható, a hangulat depresszív, az eső folyton esik, a mocsok folyton ömlik az arcunkba. Itt mindenki gyilkos, mindenki bűnös. Ennél rosszabb "jófiúkat" még nem láttunk az már tuti. A nők szexisek, dögösek és nagyon brutálisak. Ha nem tudják őket megvédeni a férfiak, akkor ők maguk lesznek a saját megmentőik. Kíméletlenül leszámolnak mindenkivel, aki bántani meri valamelyiküket.

Igazán elképesztő látványvilágot alkottak meg a filmhez. Tényleg azt érezzük, mintha egy képregényt lapozgatnánk. Azt pedig nem lehet nem imádni, ahogyan a színekkel bánnak. Alapjáraton az egész nagyon kontrasztos fekete-fehér, amit itt-ott beszíneztek úgy, hogy ezeknek a színes foltoknak is megvan a maga jelentéstartama.

A narráció kiváló és kellően megalapozza a részek hangulatát, mint ahogyan az is, hogy nem akartak "valódi" filmet csinálni. Tudták, hogy ezek a szürreális, minden törvényiséget nélkülöző történetek nem tudnak realisztikusan, filmesen működni. Filmszerű képregényként viszont igen. A mészárlásokat, a vért, az erőszakot gyönyörűen megkomponálták, mindent a feje tetejére állítottak, a szokásos dramaturgiai elemeket kidobták és telepakolták a filmet jobbnál-jobb színészekkel. Bruce Willis, Mickey Rourke, Benicio Del Toro, Jessica Alba, Clive Owen, Rutger Hauer, Elijah Wood, Rosario Dawson, Josh Hartnett, Nick Stahl, Alexis Bledel, Powers Boothe, Michael Clarke Duncan, Tommy Flanagan, Michael Madsen, sőt még maga Miller is beugrik egy kicsit. Ennél több pedig nem kell a boldogsághoz.

Megvannak a filmnek a maga a hibái, ez tény. A vágással néhol akadnak gondok és a mesterséges környezet is érezhető néhol. A következetességgel is akadnak problémák, de hogy őszinte legyek ezek senkit sem érdekelnek. Főleg annak tudatában, hogy ez volt az első olyan film, amit 100%-ban zöld háttér előtt alkottak meg, a színészek sokszor nem is találkoztak egymással, és mégis ennek ellenére tudtak ilyen színvonalon játszani. Élvezet nézni őket.

A Sin City a képregényadaptációk non plus ultrája. Egy hihetetlennek tűnő vállalkozás csodálatos betetőzése, ami új szintre emeli az erőszakot. Mondanivalója nem olyan bonyolult, de annál kíméletlenebb. Megmutatja, hogy milyen az a világ, ahol már meghalt a remény. A pasik nagyon kemények és morózusak, a nők überszexik és kegyetlenek. Miközben pedig nézzük a szemünk elé tárult reményvesztettségbe oltott erőszakkavalkádot, a vér mindent beborít. A vér, ami összetalálkozik az esővel, majd aztán összeölelkezve végigfolynak az utcán, bele a csatornákba.

Dwight szavai eközben visszacsapódnak az eső és vér áztatta utcákon: "Oldalamon amazon királynőm világgá kiáltja, rikoltja, kacagja a mészárlás pőre, gyűlölettel mocskos, vérszomjas örömét, és én csatlakozom hozzá." Vele együtt pedig mi nézők is csatlakozunk hozzájuk és velük együtt elnyel minket a bűn vértől ragacsos városa.

Pontszámom: 10/10

IMDb | mafab