A horror számtalan különféle alakban testesülhet meg az ember számára, ami egészen az ősidőkbe is visszavezethető. Sokan azt gondolnák, hogy az idők előrehaladtával, a technológia fejlődésével és az életkörülmények javulásával, a világ nagy, sötét foltjai, amik otthont biztosítottak a természetfeletti borzalmaknak és fantáziánk sötét terméseinek, azóta jelentősen visszaszorultak. De erről egyáltalán szó sincs. A horror mindig alkalmazkodott, és begyűrűzött a hétköznapi, modern világunkba is. Számtalan városi legenda és creepypasta született, amik kifejezetten a ma ismert, átlagosnak tűnő hétköznapi élet díszleteire vannak hangszerelve, és talán sok év múlva, a jövő emberének ezek is olyanok lesznek, mint ma nekünk a klasszikus rémtörténetek.

Korunk vívmányai közül sokat ruháznak fel ezek a történetek veszélyes, démoni tulajdonságokkal. A rémtörténeteken kívül a filmvilág is rendesen kihasználta ezeket az új lehetőségeket. Elég csak a telefonoktól, a televíziótól, a vhs kazettától, vagy az internettől való félelemre gondolni, amik már számtalan formában csempészték be a földöntúli rettenetet a hétköznapi életbe. A technika fejlődésével persze egyre újabb eszközök is születnek, amik lehetőséget nyújtanak a félelem materializálódására. Legújabb filmünk, a Halálod appja történetesen a mobilos applikációkon keresztül akarja elhozni nekünk a rémálmok világát.

Az ápolónőként dolgozó Quinn (Elizabeth Lail) kollégái, és barátai unszolására letölt egy applikációt, a Halálod appját, aminek lényege, hogy percre pontosan kimutatja, hogy az adott személy mikor fog meghalni. A többiek átlageredményeihez képest azonban Quinn eredménye ijesztően kevés, konkrétan három nap. A lány kezdetben persze nem nagyon foglalkozik vele, de ahogy egyre többet megtud az applikációról és azokról, akik talán emiatt haltak meg, köztük az ő egyik volt betege, gyanússá kezd válni a helyzet számára. És ha ez még nem lenne elég, különös, megmagyarázhatatlan dolgok kezdenek történni körülötte, és mintha egy démoni figura is követni kezdené őt. Ezek után az egyetlen célja már csak az marad, hogy megfejtse a gyilkos applikáció titkát és rájöjjön, hogyan kerülhetné el végzetes sorsát.

Az előzetesek alapján nem sokat vártam ettől a filmtől (konkrétan semmit), és nagyjából, amire számítottam, azt meg is kaptam. Nem tagadom, hogy alapjáraton ne lehetne valami érdekeset kihozni az alapszituációból, de a film sztorija olyan szánalmasan bot egyszerű, hogy az ember már reflexből visszaidézi az elmúlt tíz év olcsó, ötlettelen, gagyi horrortermését, amiket mintha már futószalagon okádnának ki magukból a stúdiók. De persze az ilyen produkciók után mindig felmerül bennem az a kérdés, hogy mégis kinek jó ez? Erre a kérdésre eddig még sosem kaptam választ és szerintem egy jó darabig nem is fogok. A Halálod appja esetében sem más a helyzet, ugyanabban a silány posványban dagonyázik, mint azok a produkciók, amiket max a párszáz forintos, leselejtezett dvd-k között lehet találni.

Mindazonáltal elismerem, hogy a nyitány önmagában egész pofás. A párbeszédek persze itt is bűn rosszak, és a karakterek is idióták, de itt a film legelején konkrétan kapunk egy kis mini történetet, ami egyértelműen a felvezetés szerepét tölti be, de önmagában, egy kis internetes rövidfilmként teljesen megállná a helyét. Van eleje, közepe, vége, és az alapvető fordulat is megvan benne, és ebbe a kicsit több mint tíz percbe ez így elég is. A baj csak az, hogy innen még folytatódik a film. És az az olcsóság és gagyiság, ami még tíz percben oké, másfél órában már inkább fájdalmas. A film nem árul zsákbamacskát, a története pont olyan ötlettelen és egyszerű, ahogy az le van írva, és ahogy azt már ezerszer láthattuk. Főhősnőnket becserkészi a démon, az ijesztgeti mindenhol a film során. Aztán jön egy srác, akinek hasonló problémái vannak, és együtt nyomoznak tovább, hogy túléljék valahogy. Aztán jönnek kisebb segítségek, sok ijesztés és kolosszális nagy drámai helyzetek. Ezt a kliséhalmazt leírni is kínos volt. Mert a film igazából csak ezekből építkezik. Klisé, klisé, és klisé mindenhol. És még azokból is a lehető legolcsóbb megoldások. A készítők még csak meg sem erőltették magukat, hogy egy kicsi hatásosságot, vagy egyediséget vigyenek bele ebbe a katyvaszba. Mintha csak gyorsan le akarták volna tudni, aztán gyorsan összebarmoltak valamit és mentek is tovább a dolgukra. A cselekmény teljesen érdektelen és kiszámítható, a dialógusokat pedig mintha csak egy napközis csoport írta volna. Abszolút nincs semmi feszültség, és semmi érdemi hangulat, vagy megmozdulás, ami egy kicsit is lehetővé tenné, hogy a film velünk maradjon még egy darabig a megtekintése után. Természetesen megkapjuk a szokásos olcsó jumpscare dömpinget is. Már korábban is hangsúlyoztam, hogy utálom a jumpscare-eket, mert nem ez tesz egy horrort jó horrorrá, és alapvetően a jumpscaret nem is tudom horrornak tekinteni. De úgy látszik korunk filmstúdiói és nagyiparos filmkészítői ezt továbbra sem értették meg, így maradnak az egyszerű, de ovis megoldásoknál. Mert aki ezektől tényleg meg tud ijedni, és ezek miatt vannak álmatlan éjszakái, az még életében nem látott igazi horrorfilmet.

Arról meg ne is álmodjunk, hogy a gyilkos applikáció ötletéből bármit is kihoztak. Az a mechanizmus, amit itt alkalmaznak, nyugodtan ráhúzható bármiféle használati tárgyra, vagy tükör előtt szavalásra. Az oké, hogy egyszer valakinek ez eszébe jutott, hogy ebből lehetne csinálni egy jó kis horror sztorit, csak történetesen ezt elfelejtette rendesen kitalálni. Ami ennek az alapja lehetett, azt megkapjuk a film első tíz percében, csak ezt tovább is kellett volna bontogatni, ha már nagyobb játékidőben gondolkodunk. Aztán a karakterek. Amik igazából nincsenek. És olyan, hogy színészi játék, az meg pláne nincs. Itt minden szereplő vagy totál érdektelen, vagy sík hülye, vagy full idegesítő, vagy ezek összessége. De a színészek sem nagyon erőltették meg magukat. Vagy ők is érezték, hogy ezért a melóért nem érdemes törni magukat, vagy alapjáraton nem voltak éppen a helyzet magaslatán. Egyedül két kivétel van, akik mégis képesek voltak valamilyen sajátos, jól elkülöníthető, és kedvelhető karaktert hozni, ez pedig a telefonboltos fickó és a különc pap. Egyedül ők ketten voltak azok az egész bagázsból, akiknek tényleg volt valami egyedi figurájuk, és megvoltak a maguk arany pillanatai. Bár keveset szerepelnek, őket mégis jobban meg fogjuk jegyezni, mint bárki mást az egész filmből. Nagyrészt ők szolgáltatják a humort, ami az ő esetükben működik is, de itt jön elő egy másik szembetűnő pontja a filmnek. Ugyanis ezen a két karakteren kívül még rengeteg más helyen is poénkodnak, ami már tényleg agyoncsapja azt a harmatgyenge horror érzetet is, amit nagy nehezen összetákoltak a jumpscare-eikkel. Ezek, és még például a stáblista után következő bónuszjelenet erősen megkérdőjelezte bennem a feltevést, hogy ezt a készítők mennyire gondolhatták komolyan? Mert még ha gagyi is, de néhol azt látni, hogy próbálkoznak valami horroros atmoszférát teremteni, még akkor is, ha nem értenek hozzá. Máskor meg az egészet félresöprik oda nem illő poénokkal, amik teljesen ki tudnak dobni az addig megszokott mederből. Így a végeredmény egy eléggé furcsa elegy lesz, ami mintha maga sem tudná eldönteni, hogy mi is akar lenni.

Röviden és tömören elmondható, hogy a Halálod appja egy teljesen felesleges, érdektelen, de legalább rossz film. Nem egy katasztrofális alkotás, tehát nem érez késztetést miatta az ember, hogy kikaparja a saját szemeit, vagy rituális öngyilkosságot kövessen el, egyszerűen csak egy tipikus sablon darab, aminek a megtekintése után azért könnyen felmerülhet bennünk a kérdés, hogy hová lett az a másfél óra, amit már sosem fogunk visszakapni. Egyszer végig lehet szenvedni, ha éppen nincs jobb dolgunk, de ez a film minden bizonnyal hamar a feledés homályába fog veszni. És ez talán így is van rendjén.

3/10.

IMDb | mafab