Mítoszok, legendák, mesék és fantasztikus történetek. Hősök és ellenlábasaik. Varázslat, szerelem, élet és halál. Mindannyian szeretjük ezeket a történeteket. A kisfiúból érett férfivé cseperedő alakokat, akiket az élet tesz harcossá, majd pedig rendíthetetlen hősökké, akik bátorságát még az ősi, végtelen gonoszság sem képes megroppantani. A „rút kiskacsából” szépséges hercegnővé váló lányok életének – legtöbbször fájdalmasan pontos – regéit. Történeteik kortalanok és bár rengetegszer hallhattunk már hasonlót, mégis képes magával ragadni minket egy-egy újabb hős vagy hősnő életének krónikája. Hiszen ezeken szocializálódunk, ezekből tanulunk életünk korai éveiben. Együtt bízunk a szerelem erejében, hogy megtörje a súlyos átkot és visszaváltoztassa a szörnyeteg azzá a herceggé, akivé válnia rendeltetett. Reménykedünk, hogy a híres üvegcipő végre felkerül a jobb sorsra érdemes lány lábára és ezzel megváltozik az élete. Klasszikus történetek ezek, amik bár az idők során sokkal  visszafogottabbá és ezáltal „gyermekbarátabbá” is váltak, mégis megőrizték jelentésük leglényegesebb aspektusait, azt, amiért egykoron mi  is megszerettük őket. A gonosz mindig elnyeri méltó büntetését, a jókra pedig – a kalandok után – vár a megérdemelt jutalom. Modern korunk meséi is – bár jóval sötétebbek lehetnek, mint egykoron –igyekeznek hasonló tengelyen elhelyezni magukat, hőseik küzdjenek akár egy messzi-messzi galaxisban, Mordor sötét földjén vagy éppen északon a Fal mellett. Valódi céljukat sikeresen teljesítik. Lehetőséget adnak.  Lehetőséget, hogy elmeneküljünk a szürke hétköznapokból. Egy olyan helyre, ahol – bár súlyos áldozatok árán ugyan – győzedelmeskedhet az igazság és a becsület, az árnyék felett a fény. Szükségünk van erre, mivel saját bőrünkön tapasztalhatjuk meg a fájdalmas igazságot, miszerint a világunk nem így működik. Tudjuk, hogy a döntéseinknek súlya van, hogy a jó néha képtelen legyőzni a gonoszt, hogy a fényt örökre elnyelheti a sötétség. A modern kor emberének már ilyen mesékre is szüksége van, olyan történetekre, amiben a varázslatnak az árát kínnal kell megfizetni, a hős valójában nem az a bizonyos herceg a fehér lovon vagy önmaga elől is menekülő királyi sarj csupán egy kívülálló, aki áruba bocsájtja gyilkos tudományát, a „rút kiskacsából” gyönyörű hattyúvá váló lány pedig olyan mély lelki sérüléseket hordoz, amik fájóan lüktetnek élete utolsó pillanatáig. Az áhított szerelem tűnő árny csupán, ami lehet csak mágia által keltett illúzió vagy épp egy kard pengéje által vérrel lezárt fantázia. Semmi sem fekete vagy fehér. Ilyen Andrzej Sapkowski, lengyel író meséje is, az először 1986-ban megjelent Wiedźmin, amit ma már világszerte Witcherként ismerünk.

A Witcher meglepően életszagú, szinte minden mesés pátoszt nélkülöző, világával a CD Projekt RED stúdió által fejlesztett zseniális szerepjáték kapcsán találkoztam. Bár több ismerősömtől is hallottam, hogy kihagyhatatlan alkotás mégsem vágtam bele addig, amíg nem olvastam el Sapkowski legalább egy művét. Csak miután ezt megtettem kezdtem el a játékot, ami hatalmas élmény volt, olyan műremek, ami joggal vált igazi, rendíthetetlen kolosszussá a játékiparban és megmutatta azt, hogy lehet képes egy szoftver arra, amire oly sok könyv vagy éppen film egyáltalán nem. Rendkívülit és maradandót alkotni. A videojátékot hatalmas példányszámban értékesítették a különböző platformokon, az író könyveit óriási példányszámban nyomták újra, főhőse, Rívai Geralt – a Fehér Farkas – pedig világszinten ismertté vált. Ez a siker pedig hatalmas terhet és egyben felelősséget rótt a Netflix 2019 decemberében debütált – és részben hazánkban forgatott – sorozatának alkotóira. Rajongóként a 2017-es bejelentéstől kezdve figyelemmel követtem a projekt alakulását és szerencsére a végeredményben sem kellett csalódnom.

Rívai Geralt (Henry Cavill – Az acélember /2013/) witcher. Egy mutációkon átesett, magányos szörnyvadász. Az emberek – bár gyakran szükségük van a szolgálataira – leginkább félnek tőle vagy agresszívan lépnek fel vele szemben. Napról-napra, megbízásról-megbízásra él. Azonban egy kérésnek és a meglepetés törvényének köszönhetően sorsa összefonódik Cintra trónjának örökösével, a különleges képességekkel megáldott lányéval, Cirivel (Freya Allan – Világok harca /2019/). A királyságot azonban a háború árnyéka fojtogatja, Nilfgaard seregei ugyanis le akarják igázni a birodalmat. A sereget irányító Cahirnak (Eamon Farren – Chained - Láncra verve /2012/) azonban nem csak a hódítás a célja. Ő is a lányt keresi, hogy megszerezhesse hatalmát…

A sorozatot Lauren Schmidt álmodta képernyőre a lengyel író művei alapján. Érdekes tény, hogy Andrzej Sapkowski 2018 elején visszautasította a felkérést, hogy részt vegyen a széria munkálataiban, mégis májusban csatlakozott a kreatív alkotói csapathoz. A készítők – köztük számtalan magyar szakemberrel – odaadása pedig meg is látszik a végeredményen. A kosztümök, a fényképezés, az operatőri munka és a rendezés is profi, ami mégis igazán átütő erejű alkotássá varázsolja a sorozatot az a nagybetűs HANGULAT. Tökéletesen adja vissza a széria a könyvek vagy éppen a videojátékok által keltett érzéseket. Ez pedig nem működhetne így a kiváló színészi teljesítmények nélkül. 2018 szeptemberében, mikor nyilvánosságra hozták, hogy Cavill fogja játszani a címszerepet sokakban – köztük bennem is – merültek fel ellenérzések. Nem voltunk biztosak benne, hogy jó választás lehet Geralt megformálására. Ennél nagyobbat pedig nem is tévedhettünk volna. A színész ugyanis rajongó és ez minden rezdülésén meg is látszik, tökéletesen lényegül át a közkedvelt karakterré. Akárcsak a fiatal, angol színésznő, Freya Allan, aki nagyon meggyőzően alakítja Cirit, de beszélhetnék akár Yennefert megformáló Anya Chalotraról is, aki remekül alakítja, a szinte mindenét a cél érdekében feláldozó varázslónőt. Pompás lett a szereposztás is, ezzel együtt pedig mindent adott volt egy tökéletes sorozat megalkotásához...

De… Mert sajnos itt is van de, még akkor is, ha sokkal kevésbé fajsúlyos a jelentősége, mint egy-két gyengébben teljesítő film vagy éppen sorozat esetében. Személy szerint két dolog zavart a sorozatban. Az első Triss Merigold szerepének megváltoztatása, hiszen karakterének szerepe sokkal nagyobb a könyvekben vagy akár a játékokban is, a Geralt – Yennefer – Triss szerelmi háromszög pedig nem csak tökéletes feszültségforrásként szolgálhat, ezáltal közelebb hozva a karaktereket a nézőkhöz, hanem remek humorforrásként is képes funkcionálni, mint azt a játékban is megtapasztalhattuk. Ez véleményem szerint fájó hiányossága lett a szériának. A második dolgot azonban ennél sokkal jelentősebb hátránynak érzem. Ez pedig nem más, mint a történetben szándékosan elhelyezett homályos foltok és a megválaszolatlan kérdések óriási száma, amiknek a felborított kronológia sem válik az előnyére, hiszen ezzel azt érték el az alkotók, hogy egy olyan néző, aki nincs tisztába a Witcher univerzumával meglehetősen tanácstalanná válhat az egyre csak halmozódó információk kapcsán. Ez nyilván magyarázható azzal, hogy ez csupán a bevezető évad volt és szépen le fogják majd kerekíteni a történetet, mégis úgy gondolom, hogy áldásosabb lett volna egy kicsit „nézőbarátabbá” formálni a szériát, ezáltal biztosítva a frissen érkezett, jövendőbeli rajongók könnyebb tájékozódását.

A fenti negatívumok azonban ne tántorítsanak el senkit a sorozattól, mert olyan élményt tud nyújtani, amit sok hasonló társa közel sem. Rajongóként nekem óriási élmény volt újra látni kedvenc karaktereimet, immár hús-vér szereplőkként a televízió képernyőjén. Az olyan részek pedig, mint „Az áruló Hold”, a „Vágyak útján” vagy éppen a „Ritka példányok” teljesen le tudtak nyűgözni és meggyőztek arról, hogy Geralt történetének rangos helye van a mai kor remek sorozatainak panteonjában. Kétség nem fér hozzá, hogy az utóbbi idők legjobb szériáját hozták létre az alkotók, amit mindenkinek jó szívvel tudok ajánlani. A rajongóknak kötelező. Mindenki másnak erősen ajánlott, hiszen számukra talán meghozza majd a kedvet a könyvekhez éppúgy, mint a játékokhoz is. Bátran merüljenek el a Witcher világában, olyan értékeket találhatnak majd benne, amire eddig talán nem is gondoltak volna. Érkezik a második évad, van idő pótolni a lemaradást.

9/10

IMDb