Emberek vagyunk. Emberek, akiket gyakran olyan dolgok vonzanak, amiket sem megérteni sem elfogadni nem tudunk maradéktalanul. Hiszen vonz minket az ismeretlen, a sötét és a rejtélyes, sőt néha a szörnyű vagy éppen iszonyatos is. Bármennyire is tagadjuk személyiségünk külvilágtól gondosan elzárt aspektusai halálunkig kísérnek és olyan dolgokra is rá tudnak venni, amire nem is feltétlenül gondolnánk. Egy baleset véres kulisszái, egy haláleset részletei vagy éppen egy mészárlás kép- és hangfelvételei. Mind-mind énünk sötétebbik részének üzennek, annak a résznek, ami velünk együtt kapja fel a fejét bármire, ami kielégítheti kíváncsiságát vagy éppen vágyát. A vágyát a félelemre, a rettenetesre vagy éppen kegyetlenre. Ilyenkor bátran éljük át a borzongást, hiszen tudjuk, hogy biztonságban vagyunk. Hogy kíváncsiságunknak nincs érdemi következménye. Félelem nélkül játszunk el a jól ismert gondolatokkal… Mi lenne ha? Mi lett volna ha? Hű társaink ezek a mondatok. Gyermekként a biztonságosnak vélt takaró alá rejtőzve és onnan csak néha-néha kipillantva, hogy nem evilági rémeket keressünk. Tinédzser éveink első rémisztőbb moziélménye alatt, ujjaink közül csak éppen hogy kitekintve esetleg felnőttként elmúlt évtizedeink tudásának birtokában, mikor már mi befolyásoljuk a befogadni kívánt iszonyatot és sötétséget. Szeretjük ezeket a pillanatokat, mivel lehetőséget biztosítanak a apró adagokban érkező rémület megélésére és arra, hogy ezáltal szembe nézzünk félelmeinkkel. Ez az élmény pedig képes arra, amire oly sok minden egyáltalán nem. Felszabadít bennünket. Ez a fajta igényünk és mechanizmusa az, aminek köszönhetően sokan érdeklődünk a valódi szörnyetegek, a sorozatgyilkosok személyisége, tettei és végtelenül kegyetlen módszerei iránt is. Ezirányú érdeklődésünk és tudásvágyunk csillapításának egy jó alternatívája lehet a Jog és Pszichológia Sorozatgyilkosok elméjében című előadása is, amit a közelmúltban volt szerencsém megtekinteni.

A körülbelül 70-80 perces előadást Dr. Akpinar Szelim, a BRFK életvédelmi osztályának nyomozója tartotta a belvárosi H13 központban. Az előadó felkészültsége – nem véletlenül – felettébb meggyőző volt, akár csak a közvetlen hangvétele is, amit – tekintve a téma komolyságát – áldásosnak is éreztem bizonyos esetekben. Az előadásra jegyet váltó érdeklődők – többek között – megismerkedhetnek a tömeggyilkosok, az ámokfutó gyilkosok és a sorozatgyilkosok fogalmával, a viktimológia sajátosságaival, az egyes gyilkosokra jellemző módszerekkel (modus operandi) vagy éppen az egyedi szignatúrákkal (BTK-gyilkos). Hallhatnak a Macdonald-hármasról éppúgy, mint néhány ismert sorozatgyilkosról. Olyanokról, mint a Ted Bundy, Edmund Kemper, John Wayne Gacy vagy éppen Dennis Rader. Ezeken felül pedig további érdekességeket tudhatnak meg a gyilkosságoknál használt eszközökről és azok jelentéséről. A listát még folytathatnám ugyan, de nem áll szándékomban „elspoilerezni” ennek a jól sikerült előadásnak a kulcsfontosságú momentumait…

Ajánlható-e a téma iránt érdeklődőknek ez az előadás? Teljes mértékben, azonban a prezentáció végeztével mégsem volt teljesen őszinte a mosolyom. Ennek pedig egy oka volt. Ez a program gyakorlatilag egy ismeretterjesztő anyag, egy bevezető. Egy hatalmas téma megcsonkított, rövidített változata, aminek bár az értelmét és a célját is megértem – hiszen viszonylag rövid időbe kellett a lehető legátfogóbb ismeretanyagot belesűríteni – mégsem vagyok teljesen elégedett. Az előadás ismertető/bevezető jellege miatt ugyanis ez a program elsősorban azoknak szól, akik most ismerkednek a gyilkosok/sorozatgyilkosok világával, ők minden bizonnyal egy nagyon informatív és érdekes élménnyel lesznek majd gazdagabbak. Azok azonban, akik már rutinosabbak a témában, jobban elmélyültek benne vagy esetleg tanultak hasonlókat nem feltétlenül fognak új dolgokat hallani. Ez az előadás rövidségének az ára, amit véleményem szerint a tényleges célközönségnek kell sajnos megfizetnie. Számunkra marad néhány új információmorzsa és a remény, hogy talán egy másik alkalommal, sokkal mélyebbre tekinthetünk a jól ismert sötétségbe…

Ui.: a rendezvény jellege természetesen nem teszi lehetővé a pontszámokkal történő értékelést, de – a fentiek figyelembevétele mellett – jó szívvel mondhatom, hogy az ajánlott kategóriát képviseli a téma iránt érdeklődők számára.