"A ház menedék. Test, melyet saját testünk fölé húzunk. Ahogy a testünk öregszik, úgy házaink is. Ahogy testünk megbetegedhet, úgy házaink is. És az őrület? Ha őrültek élnek a falak közt, nem lopódzik-e ez az őrültség a szobákba, a folyosókra, egészen a deszkákig? Nem érezzük-e néha, hogy ez az őrültség kinyúl felénk? Nem ezt jelenti igazából, amikor azt mondjuk: ez a hely zaklatott, tömve van szellemekkel? Azt mondjuk, kísértet járta, de valójában úgy gondoljuk: a ház megőrült." Ezek a gondolatok Stephen King: A rózsa vére című sztorijából készült filmben hangzanak el és nem is fejezhetné ki jobban, hogyan változik át a menedék pokollá. Persze ez nem a ház hibája, sokkal inkább a benne élő embereké, akik vagy egy másik életből maradtak ott vagy a jelenükben követtek el valami borzalmasat, de a lényeg az ugyanaz: tettükkel beszennyezték a házat. Éppen ezért már senki nem töltene el bennük szívesen el egy éjszakát. Vagy egy percet.

A horror műfaja előszeretettel használja az épületeket a borzalom megtestesítőjeként és ha klasszikus értelemben nem is mindegyik ház kísértetjárta, de a listánkon szereplő összes épület ikonikus helyszínévé vált az adott filmnek. Olyan helyszínné, amit ha meglátunk egyből a félelem, fájdalom és borzalom hármasa jut az eszünkbe. Tudjuk, hogy sokkal többet is fel lehetne sorolni ebben a cikkbe, de mi most a 30 házat választottunk ki nektek. Ezek azok, amikben soha, semmilyen körülmények között sem maradnánk otthon. Még akkor se, ha muszáj lenne.

A texasi láncfűrészes otthonai (kritika | kritika)

Bőrpofa és családja lehet, hogy szívesen lát minket vacsorára, de mi aztán nagyon nem szívesen tartózkodnánk velük egy helyiségben. A megannyi adaptációt megért történet két ikonikus kinézetű házat is adott a horrorrajongóknak. A közös bennük az, hogy egyiknek a közelébe se mennénk. Soha.

Sorozatgyilkos hajléka (kritika)

Még egy olyan masszív gyilkológépnek is szüksége van otthonra, mint amilyen Michael Myers. Neki lehet, hogy ez a kedvenc helye, de nekünk már a ház látványától görcsbe szorul a gyomrunk és még az utcát is elkerülnénk, ahol áll.

Hill House kétszer (kritika | kritika)

Nos a patináns Hill ház lehet, hogy kívülről nagyon impozáns, de belülről már korántsem olyan vonzó. Lehetnek csodaszép lépcsői, ablakai és szobái, de maradjunk annyiban, hogy ez egy velejéig romlott ház és még messziről se szívesen csodálnánk meg. Lehet akármilyen szép és csábító.

Manderley birtoka (kritika)

Nincs is annál jobb, mint amikor hirtelen megtaláljuk életünk szerelmét, aki ráadásul dúsgazdag és egy csodálatos birtok tulajdonosa. Manderley tényleg elképesztően szép, de valami nagyon nincsen rendben vele. Az egész házban félelem uralkodik, amit egyből megérzünk, amint átlépjük a küszöbét. Kösz, inkább mégsem.

Bíborban úszó hajlék (kritika)

Apropó szerelem és új otthon: ne feledkezzünk meg a Sharpe család bíborszínű gótikus kastélyáról sem. E birtok falai mögött is megannyi fájdalom, halál és titok rejtőzik. Lehet, hogy szép a bíborba boruló táj látványa, de mi ezt inkább kihagynánk. Mindegy, hogy Sir Sharpe, mennyire dögös.

Tipikus kertvárosi otthon (kritika)

Bizony egy teljesen hétköznapi ház is a rémület színhelyévé válhat. Hiába hisszük azt, hogy a kertváros biztonságos és a gyerekek számára a legalkalmasabb, ez bizony nincsen így. Különösen akkor nem, amikor rossz helyen választunk telket. A Freeling család is elég rossz lóra tett, amikor beköltözött ebbe a házba, ahol nem csak az ajtón kopognak.

A piros ajtó mögött (kritika)

Ha már kertváros és édes otthon, akkor ne feledkezzünk meg a piros ajtós házról sem. Nancynek bizony nem jutott valami biztonságos hajlék, ahol nyugalomban álomba hajthatja a fejét. Persze Freddy tehet mindenről, ugyanakkor valljuk be őszintén: ez a ház a piros ajtójával annyira összeforrt már a rémálmok urával, hogy inkább nem lépnénk át a küszöbét. Na meg az Elm utcát is messzire elkerüljük inkább.

Démoni lak (kritika)

A Perron család is jobban tette volna, ha alaposan átnézeti a házat, mielőtt beköltöznek. Először csak néhány plusz bútor, egy bedeszkázott pince, aztán már démonok rángatják a lábadat, miközben alszol. Tanulság: tényleg mindent méress fel és nézz utána a leendő otthonod múltjának.

Amityville véres hajléka (kritika)

Ha valami túl szép ahhoz, hogy igaz legyen, akkor ott valami turpisság van. Ha túl olcsón adnak egy házat, akkor pedig szörnyűség színhelye volt és inkább rohanj a másik irányba, az ingatlanközvetítőhöz meg vágd hozzá a kulcsot. Ha nem így teszel, akkor hamarosan azt veszed észre, hogy olthatatlan vágyat érzel, hogy lemészárolj másokat. Lássuk be, jobb ha inkább egy szerényebb ház mellett döntesz.

Újrakezdés színhelye (kritika)

Ha valami szörnyű dolog történik velünk, akkor mindig igyekszünk a változásban vígaszt találni. Mondjuk lehet, hogy pont emiatt leszünk hajlamosabbak a rossz döntésekre. Mert lehet egy ház impozáns, ha egy titkos, befalazott szobát találsz benne és kéretlenül labdákat dobál nekünk valaki lefelé a lépcsőn az emeletről, akkor jobb ha maradunk a régi helyünkön.

Az ördög is itt lakik (kritika)

Pontosabban egy kislányban, de ez már részletkérdés. A házak ugyanis egybeforrtak a bennük rejlő borzalmakkal és amit a kis Regan átél itt, annál nem sok rettenetesebbet láttunk. Sőt, szerintem ez a legdurvább és a világ minden kincséért se tenném be ide a lábamat, mint ahogyan a lépcsőt is kihagyom.

Ide született az ördög fia (kritika)

Nehogy azt gondoljuk, hogy a nagy lakóházak biztonságosak. Meg egy frászt! Itt is történhetnek borzalmas dolgok, ráadásul mivel több lakás van, így a fene se tudja, mi történik a zárt ajtók mögött. Mindenesetre a Dakota házban biztosan nem vennénk lakást, nem egy életbiztosítás az a hely és még a szomszédok is nagyon furcsák. Rosemary tudna mesélni.

Usherék átkozott háza (kritika)

Csak az elvakult szerelem képes arra rávenni minket, hogy egy merőben visszataszító helyre betegyük a lábunkat. Egy romos, ódon kastélynál nem is találhatunk félelmetesebb és átkozottabb helyet és ha betesszük a lábunkat, akkor ne lepődjünk meg, ha bajba kerülünk.

Drakula kastélya (kritika)

Ha pedig már szerelem, átkozott hely és kastély témájánál vagyunk, akkor ne hagyjuk ki a gróf hajlékát se. Már a helyszín is vérfagyasztó, akit pedig magában rejt az egy igazi vércsapoló. Ha belépünk eme helyre ne csodálkozzunk, hogy ha belénk vájja valaki a fogát.

Boszorkányok lakhelyei (kritika | kritika)

Még a boszorkányoknak is jár otthon, amivel nincs is semmi baj, csak tudjunk róla és ha lehet, akkor kerüljünk minél messzebb ezektől. Lehetnek akármilyen szépek és Varelli remek munkát végezhetett, akkor se töltenénk itt egy napot se. Soha.

Temetőre épült ház (kritika)

Hát ebbe a házba se tennénk be a lábunkat az már biztos. Fulci ráadásul nem egy tipikus borzalmakkal teli hajlékot varázsolt nekünk, hanem inkább olyat, amit teljesen átitat a halál szaga.

Nevetnek az ablakai (kritika)

Az lehet, hogy ablakai nevetnek, de mi biztosan nem fogunk ettől a háztól. Ez az öreg remetelak nagyon nem bizalomgerjesztő és nincs az a pénz, hogy a közelébe merészkedjünk. Na persze, ha valaki megszállottan kutat az más kérdés, de mi azért inkább kihagyjuk ezt az élményt és a titkokat is.

Ház a Neibolt utcában (kritika)

Sok ház tényleg a gonosz rejtekhelye és még egy olyan entitásnak is szüksége van egy helyre, ahová elvonulhat, mint amilyen Pennywise. Na persze a csatornán kívül. Nem csoda, hogy a srácok frászt kapnak a Neibolt utcai háztól. Ha a helyükben lennénk, mi is rettegnénk ettől a háztól. Mondjuk egész Derrytől is, de ez már más kérdés.

 

Árván maradtak lakhelye (kritika)

Sok fájdalmat is rejthetnek a házak. Különösen igaz ez, hogy ha árvák lakhelyéről beszélünk. Megnyugvást nem nagyon találhatunk és jobb, ha nem is nyitjuk meg újra egy ilyen helynek a kapuit, mert csak gyötrelem várhat ránk.

Sötét otthon (kritika)

A viktoriánus Anglia is jó pár veszedelmes és félelmetes hellyel bír. Sötét, nyomasztó, nyirkos - ezekkel a szavakkal tudnánk leginkább leírni, mit érzünk, ha meglátjuk a fekete ruhás nő otthonát. És akkor még be se léptünk a házba...

Más világ nyílik meg előttünk (kritika)

Ha pedig már a régi korok nemesi otthonainál járunk, akkor jöjjön egy olyan hely, ami annyira szívmelengető otthon egyeseknek, hogy képtelenek arra, hogy elhagyják azt. Tényleg igaz a mondás: mindenütt jó, de legjobb otthon. Na igen, csak nem annak, aki ebbe a házba belép.

Egy őrült ház (kritika)

És igen, van hogy egy rögeszme képes arra, hogy megőrjítse magát, a házat is. Csak azt nem értem, hogy ha ezt mindenki tudja, akkor a fenének kell bemenni oda. Igen, most rád nézek kedves Joyce... Ha valami alszik, akkor ne ébreszd fel. Soha, különben kampó.

Gyilkos ház

Az AHS világából lehetett volna még hozni ikonikus helyet, de maradjunk annyiban, hogy ha házakról beszélünk, akkor az első évad véres, sikolyokkal teli otthona az, ami mindenki eszébe jut és aminek a képe egyből bevillan. Nem is csoda, ha meglátjuk ezt a házat, egyből kiver minket a hideg veríték.

A Panoráma (kritika)

Na igen, egy szállodába általában azért megyünk, hogy kicsit kikapcsolódjunk, pihenjünk. Külön öröm az, ha ezt egy luxusszállodában tehetjük meg, ahol extra kényelem és szolgáltatás vár minket. Mondjuk nem a kéretlen alakokra gondolunk a fürdőkádban vagy az élő sövényre a kertben. A Panoráma aztán minden csak nem egy pihentető kikapcsolódás színhelye.

A pokol kapuja (kritika)

Szép dolog, ha igyekszünk megőrizni felmenőink örökségét, de azért ezt a szállodát nem hogy nem újítanánk fel, hanem egyenesen ledózeroltatnánk. Erre a helyre mindent mondhatunk, csak azt nem, hogy a nyugodt pihenésünk záloga.

Norman és a mamája háza (kritika)

Ha már a szállodáknál járunk, akkor megjegyezzük, hogy a moteleket is azért szoktuk választani, hogy kialudhassuk magunkat, mielőtt tovább indulunk az utunkon. Külön öröm, amikor egy olyan motelt találunk, melynek tulaja ott él egy családi fészekben. Az mondjuk kissé bizarr, hogy felnőtt férfiként a mamájával ossza meg a hajlékot. Még akkoris ha alapvetően bizalomgerjesztő ez a hapsi. Aztán már csak azt vesszük észre, hogy a vérünk folyik le a lefolyón. Így inkább be sem jelentkezünk.

Egy kabin az erdő mélyén. Kétszer. (kritika | kritika)

A haverokkal egy erdő mélyi faházat is választhatunk. Itt senki nem zavar minket, ihatunk, bulizhatunk, kirándulhatunk kedvünkre. Kivéve persze, ha démoni erők lakják az erdőt, mi meg nagy buzgalmunkban felébresztjük ezeket. Például azzal, hogy rossz könyvet olvasunk. Ash aztán tudna erről mesélni.

Persze ott a másik lehetőség is, amikor meg egy rokon nyaralójába megyünk a haverjainkkal, aztán egy valóságshowban találjuk magunkat. A pince pedig a halálunk véres kulcsait rejti... Ennyit a felhőtlen bulizásról. Inkább ezt is kihagynánk, az istenek szórakozzanak inkább mással.

A ház, amit nem akartál megtalálni (kritika)

Ha pedig már erdő mélyi házikókról esett szó, akkor zárjuk ezt az összeállítást azzal a házzal, amit egy elátkozott erdő rejt és ahová ismét a kíváncsiság hajtotta az embereket. Na persze nem minket, mert mi már az erdőbe se mennénk be, nemhogy ebbe a kicsit sem bizalomgerjesztő házba...